Katekézis a Hit Évében XVI.
Benedek pápa rendelkezése szerint
2012.11.14.szerda
Isten megismerése a természetes értelem útján
Nemcsak szavai és viselkedése alapján lehet megismerni valakit. Az alkotások, a művek is megsejtetnek valamit az alkotóból. Miért ne tételezhetnénk fel ugyanezt Isten alkotásáról, a világról? Annál inkább, mert Isten az embert saját képére teremtette, kell tehát, hogy legyen bennünk valamiféle képesség annak megismerésére, akinek képe vagyunk. Ennél fogva a világ szemléletének, továbbá az élet eseményeinek hatására tudatos okoskodás formájában, vagy legalább homályos megsejtésből adódó féltudatos megismerés formájában is eljuthatunk Istenhez. Mivel pedig értelmünk minden ismeretét rendszerezni és tudományosan igazolni törekszik, arra is alkalmasnak kell lennie, hogy az így nyert istenképet további okoskodással filozófiailag megalapozott istenképpé építse ki. Egyházunk ősidők óta vallja, és az első vatikáni zsinat dogmaként tanítja, hogy az „igaz Isten'' a kinyilatkoztatástól függetlenül, a természetes ész világánál is biztosan felismerhető. Ez a dogma nem a filozófiailag iskolázott elme tudományos következtetéseiről szól, hanem arról a ,,természetes józan észről'',amellyel minden normális ember rendelkezik. Iskolázatlan ember is képes arra, hogy akár a nagy természet szépségeit és törvényszerűségeit megcsodálva, akár lelkiismerete megszólalásaiból kiindulva, akár valamilyen esemény vagy élmény hatására eljusson Istenhez. Ennek a képességnek megléte nem jelenti azt, hogy minden ember okoskodás formájában jut el Isten ismeretére. A tapasztalat szerint ugyanis a legtöbben emberi tekintélyre épülő (neveltetés, vallásos környezet, vallási gyakorlatokon való részvétel) emberies hitből kiindulva észrevétlenül, azaz reflexiók nélkül jutnak el az Isten tekintélyére épült igazi hithez. Dogmánk csak képességről szól. Arról nem nyilatkozott az Egyház,hogy ennek az emberségünkkel adott képességnek aktualizálódásához szükséges-e megvilágosító és erősítő kegyelem, vagy pedig kegyelem nélkül is le tudja küzdeni az ember azokat az akadályokat, amelyek a természetes istenismeretnek útjában állnak. Tapasztalatra hivatkozva nem lehet válaszolni erre a kérdésre. Egyrészt azért, mert mint a kegyelemtan részletezi, minden ember kap többször is az életben kezdő kegyelmeket. Másrészt, mert a kegyelem meglétét vagy hiányát nem tudjuk megtapasztalni, átélni vagy kikövetkeztetni.
2012.11.14.szerda
Isten megismerése a természetes értelem útján
Nemcsak szavai és viselkedése alapján lehet megismerni valakit. Az alkotások, a művek is megsejtetnek valamit az alkotóból. Miért ne tételezhetnénk fel ugyanezt Isten alkotásáról, a világról? Annál inkább, mert Isten az embert saját képére teremtette, kell tehát, hogy legyen bennünk valamiféle képesség annak megismerésére, akinek képe vagyunk. Ennél fogva a világ szemléletének, továbbá az élet eseményeinek hatására tudatos okoskodás formájában, vagy legalább homályos megsejtésből adódó féltudatos megismerés formájában is eljuthatunk Istenhez. Mivel pedig értelmünk minden ismeretét rendszerezni és tudományosan igazolni törekszik, arra is alkalmasnak kell lennie, hogy az így nyert istenképet további okoskodással filozófiailag megalapozott istenképpé építse ki. Egyházunk ősidők óta vallja, és az első vatikáni zsinat dogmaként tanítja, hogy az „igaz Isten'' a kinyilatkoztatástól függetlenül, a természetes ész világánál is biztosan felismerhető. Ez a dogma nem a filozófiailag iskolázott elme tudományos következtetéseiről szól, hanem arról a ,,természetes józan észről'',amellyel minden normális ember rendelkezik. Iskolázatlan ember is képes arra, hogy akár a nagy természet szépségeit és törvényszerűségeit megcsodálva, akár lelkiismerete megszólalásaiból kiindulva, akár valamilyen esemény vagy élmény hatására eljusson Istenhez. Ennek a képességnek megléte nem jelenti azt, hogy minden ember okoskodás formájában jut el Isten ismeretére. A tapasztalat szerint ugyanis a legtöbben emberi tekintélyre épülő (neveltetés, vallásos környezet, vallási gyakorlatokon való részvétel) emberies hitből kiindulva észrevétlenül, azaz reflexiók nélkül jutnak el az Isten tekintélyére épült igazi hithez. Dogmánk csak képességről szól. Arról nem nyilatkozott az Egyház,hogy ennek az emberségünkkel adott képességnek aktualizálódásához szükséges-e megvilágosító és erősítő kegyelem, vagy pedig kegyelem nélkül is le tudja küzdeni az ember azokat az akadályokat, amelyek a természetes istenismeretnek útjában állnak. Tapasztalatra hivatkozva nem lehet válaszolni erre a kérdésre. Egyrészt azért, mert mint a kegyelemtan részletezi, minden ember kap többször is az életben kezdő kegyelmeket. Másrészt, mert a kegyelem meglétét vagy hiányát nem tudjuk megtapasztalni, átélni vagy kikövetkeztetni.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése