Húsvét harmadik hetének szerdája

Húsvét harmadik hetének szerdája

Di Girolamo Szent Ferenc jezsuita szerzetes emléknapja

Szent Mónika az édesanyák emlékezete

Uram, töltse be ajkamat énekkel dicséreted,

Örvendezik ajkam,

Ha neked énekelek,

Alleluja.

Könyörögjünk!

Urunk, Istenünk, állj segítségeddel házad népe mellett, és viseld gondját jóságosan. Részesíts egyszülött Fiad feltámadásában mindannyiunkat, akiknek megadtad a hit kegyelmét. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Sed dixi vobis quia et vidistis me, et non creditis.”

(János 6, 36.)

„Megmondtam nektek: Bár láttok engem, mégsem hisztek.” Jelenti ki Kafarnaumban a mi Urunk, Jézus Krisztus annak a tömegnek, amely a kenyérszaporítás csodája után királlyá akarta őt erővel koronázni. Feltehetjük mi magunk is két ezer év távlatából a kérdést, vajon melyik a könnyebb dolog, látni valakit, együtt élni vele és hinni benne, hogy Isten, vagy sohasem találkozni vele, és hinni abban, hogy létezett, és köztünk élt, mint Isten? Azaz igazság, hogy egyáltalán nem könnyű erre a kérdésre megfelelni. Mert pontosan tudjuk, Testvéreim, ha mi magunk is kortársai lettünk volna a názáreti Mesternek, tudtuk volna, hogy ki az édesanyja, hogy ki a nevelőapja, hogy ő maga is hosszú éveken keresztül ácsként tevékenykedett, akkor bizony mi magunk sem hittük volna el, hogy azaz ember, nem is egészen ember, hanem Isten. De ugyan így vagyunk ezzel a kérdéssel kétezer év távlatában is, csak másik megközelítésből fakad hitetlenségünk, mert így azt mondjuk, hogy mivel nem voltunk kortársai, nem imádkoztunk vele a zsinagógákban, nem törtünk vele közösen kenyeret, nem kísértük utolsó útján fel a Golgotára, nem láttuk az üres sírt, így az egész legendának, meseszerű történetnek hat. Pedig Jézus Krisztus rengeteg bizonyítékkal szolgál arról, hogy élt. Bizonyíték az is, hogy Jézus Krisztus természetfeletti ételt és italt ad táplálékul, amely az örök életre vezet, ezért mondja mindenkinek, hogy az, aki részesedik benne, az nem éhezik és nem szomjaik többé. Ezt a kijelentést nem lehet a földi életre vonatkoztatni. Ami a legmeglepőbb az egészben azaz, hogy Jézus Krisztus pontosan tudja, hogy szavai nem könnyen találnak hitelre, ezért aztán két megjegyzést tesz. Egyik az, hogy a hit a Mennyei Atya végtelen ajándéka, és csak az részesedik benne, csak az kaphatja meg, aki hajlandó elfogadni, vagyis aki belátja, hogy Istennek joga van új utat mutatni az üdvösség iránya felé. Sőt, egyáltalán csak neki van joga bármiféle irányt mutatni, hitet megszabni számunkra gyermekei számára. A másik megjegyzés az, hogy Jézus Krisztus szavai és tettei ennek a Mennyei Atyának irgalmát és szeretetét tükrözik, nem az ítéletet, nem az elítélést és büntetést, és ha ezt végre megértenék az emberek, akkor sokkal, de sokkal könnyebben elfogadnák tanítását is. De maga a názáreti Mester mondja: Kemény nyakú ez a nemzedék! Mondhatná azonban azt is, hogy minden nemzedék keménynyakú, sőt mindig keményebb nyakú lesz, sőt mindig makacsabbul ragaszkodik saját tudatlanságához és hitetlenségéhez. Az ember, a mai modern ember is, önmagát igyekszik mindig előretolni, felmagasztalni, isteníteni, mert sokkal könnyebb kézzel fogható, fizikai, földi dolgokban és erőkben hinni, mint olyanokban, amelyek az égből valók, nem földiek, számukra ismeretlenek és félelmetesek. Ilyen erő maga Jézus Krisztus is, ilyen erő a gondviselés, de ilyen erő a szeretet is, ezért nem akarják a mi liberális oligarchiáink, hogy ezek az erők elterjedjenek, népszerűsődjenek, mert azaz ő butító eszményképeik romba dőlését eredményezné. Ha majd egyszer az emberek eljutnak oda, hogy ezt felfogják, akkor végre majd megtiszteltetésnek veszik, hogy a Mennyei Atya az Egyszülött Fiún keresztül akarja üdvözíteni az emberi világot. Krisztusban szeretett Testvéreim! Jézus Krisztus még mindig a kafarnaumi zsinagógában próbálja továbbra is meggyőzni a választott népet, a zsidókat az igazságról. Szemükre is veti amikor folytonosan mindig csak jeleket és csodákat várnak, cirkuszi jeleneteket, bűvészi mutatványokat, „hogy bár láttatok engem, mégsem hisztek.” A látás, a tapasztalás és a hit az igazság megismerésének két különböző formája. Vagy látom, vagy nem.

Itt Jézus Krisztus mire is utal? Előző nap látták Jézus Krisztust, amint mástól kapja az öt kenyeret és két halat, megáldja és átadja a tanítványainak, hogy osszák szét. Akkora a hatalma, hogy mások kezében is meg tudja szaporítani a kapott kenyeret. Ezt látták az emberek, és mégsem hitték el, hogy Isten, és amit mond, az úgy van, azt el kell fogadni! Még ekkor is úgy gondolták, azt vélték, hogy valami nagyon ügyes és látványos trükknek a szemtanúi, amelyre minden bizonnyal van emberi magyarázat, csak ki kell azt csalni ebből a látványos szemfényvesztőből. Pedig nem is sejtik, hogy amit láttak, hogy aminek részesei lehetnek, ez a hit tárgyát képező jézus krisztusi ajándék: Teste és Vére, amely az emberi lélek tápláléka lesz az idők végezetéig. Ezzel alakítja, formálja az emberi lelket és teszi alkalmassá majd az örök életre. Az Eucharisztia, az Atya és a Fiú közös ajándéka. Olyan közös ajándék, amely csak nekünk embereknek szól, és csak mi lehetünk egyedül részesei ennek. Még az angyalok sem! Az Atya is akarta, hogy az isteni erő, amelyet tőle kapott a Fiú, és amely a Fiúban került szoros kapcsolatba az emberi testtel, éltetője legyen az embernek. Emlékezzünk csak arra, hogy Tamásnak később ugyanazt mondta Jézus Krisztus: „Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek.”(Jn 20,29)

Mi vagyunk ezek Testvéreim! Mi vagyunk ezek, akikről akkor előre a mi Urunk kinyilatkozik az apostolainak! És mi történik? Igazán boldogok vagyunk? Erre a kérdésre mindenkinek magában kell a választ megadnia, megkeresnie. Én, Testvéreim, én kijelentem, hogy igen, hogy boldog vagyok! Boldog vagyok, mert gyermekként még hinni tudtam! Aztán felnőttként magával ragadott a földi világ hangzatos reklámja, csábító fénye, vakító aranya, és, mint akit orránál fogva vezetnek, vagy, mint akinek átmosták az agyát letértem arról az útról és elkezdtem Mammonnak szolgálni! Olyan sikereket érhettem el, amely emberként a saját lehetőségeim pénzügyi világának csúcsára volt képes emelni. Nem is sejtettem, hogy nem Isten segítségével emelkedem, hanem a gonosz erők, sötét próbálkozásainak tárgya lettem! Amikor pedig a legmagasabban jártam, hirtelen visszalöktek a földre, hogy a porban semmisüljek meg. Ott voltam, nyugodt szívvel kijelenthetem. Testileg és erkölcsileg megnyomorodva, mint, aki a pokoltornácán várakozik az utolsó ítéletre. Volt azonban egy kéz, amely az utolsó pillanatban kinyúlt értem a semmiből, megragadott és visszarántott az életbe. Egy pap volt! Nem közönséges pap! Olyan, mint akinek ellenállhatatlan karizmája van. Nem tűrt ellentmondást, nem tűrt kétkedést, csak vonszolt maga után a helyes utón. Nem engedett, nem lazított. Na, őt az Isten küldte a megmentésemre, mert neki még terve volt velem. Ha én le is mondtam már magamról, ő az utolsó pillanatig nem mondott le rólam, ahogy nem mond le egyetlen emberről sem! Kicsit én is úgy voltam, mint Kandaké királynő etióp kincstárnoka. Olvastam ugyan, de nem értettem, láttam ugyan, de mégis vak voltam, hallottam ugyan, de mégis süket voltam. Húsz évig ember is alig voltam, de ma újra az lehetek! Ma már nem az emberek fölött akarok lenni, hanem az emberek alatt szolgálni! Mert megértettem végre, hogy nem az a nagy, aki nagyra tartja magát, hanem az, aki belátja, hogy milyen kicsiny, és nagysága abban van, hogy szolgálja embertársait. Felnőttként bérmálkoztam, felnőttként tértem meg újra a helyes útnak, felnőttként ministrálok, szolgálok és vezeklek a templomban embertársaim előtt! Nem telik el úgy nap, hogy szentmisén ne vennék részt. Nem élhettem Jézus Krisztus korában, de rájöttem, hogy erre nincs is szükség, mert most is Jézus Krisztus kora van, lehet, hogy még jobban, mint akkor kétezer évvel ezelőtt. Jézus Krisztus most is velünk van, belélegezzük mindennap, megláthatjuk minden pillanatban, egyesülhetünk vele minden szentáldozásban. Ez maga a csoda! Ezért én is azt mondom nektek: Lássatok engem, és higgyetek Jézus Krisztusban!

Imádkozzunk:

Istenünk, hallgasd meg könyörgésünket, hogy megváltásunknak ez a szent áldozata adjon segítséget jelen életünkben, és szerezze meg az örök boldogságot. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!