2011. május 13., péntek

Húsvét harmadik hetének péntekje


Húsvét harmadik hetének péntekje


A fatimai Boldogságos Szűz Mária ünnepe


A mi Urunk, Jézus Krisztus emlékezete


A tanítványok egy szívvel-lélekkel

Állhatatosan imádkoztak Máriával,

Jézus Krisztus anyjával együtt,

Alleluja.


Könyörögjünk!

Istenünk, te egyszülött Fiadnak, Urunk, Jézus Krisztusnak feltámadásával megörvendeztetted a világot. Add, kérünk, hogy az ő Szent Anyjának közbenjárására eljussunk az örök élet örömébe. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!


Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Caro enim mea vere est cibus : et sanguis meus, vere est potus.”

(János 6, 55.)

„Az én testem ugyanis valóban étel, és az én vérem valóban ital.” Folytatja a mi Urunk, Jézus Krisztus a mai evangéliumi szakaszban is a kafarnaumi zsinagógában mondott beszédét, amelyben az Eucharisztia valódiságát bizonyítja be a zsidó hallgatóságának. Tudjuk jól Testvéreim, hogy a názáreti Mester az ellentmondások legnagyobb alakja volt az emberiség történelmében. Mit jelent ez? Azt, hogy nem élt még a földön egyetlen egy olyan hozzá hasonló ember, akinek élete, tanítása, halála ennyire megosztotta volna magát az emberiséget. Sok milliárdan hisznek benne, a másik sok milliárdnyi ember pedig görcsösen igyekszik tagadni létezésének minden formáját. Az ő nevében milliónyian mentek a halálba gondolkodás nélkül, ahogy az ő nevében milliókat öltek meg gondolkodás nélkül. Egy biztos, hogy Ő ezt nem akarta, nem akarta, hogy érte ennyien meghaljanak, ahogy azt sem akarta, hogy miatta megöljék azokat, akik nem hisznek benne. Az ember legyen az hívő, vagy hitetlen, higgyen benne, vagy tagadja meg, mindent elkövetett azért, hogy nevét így vagy úgy használva saját hasznát jutassa felszínre. Jézus Krisztus az ártatlan bárány, a végtelen szeretet és megbocsátás Istenembere nem adott felhatalmazást ezekre az emberek számára. Ő csupán egyet kért, hogy szolgáljunk és szeressünk. Az ember azonban úgy tűnik, hogy éppen erre képtelen, természetesen eltekintve attól a kevés számú kivételtől, aki mégis. Az eucharisztia megalapításával nem azt akarta, hogy mások vére folyón, hogy mások teste szenvedjen. Erre ő önmagát ajánlotta fel, az ő saját vérét és saját testét adta örök áldozatul, az emberiség minden elkövetett és majdan elkövetendő bűnéért. A mai evangéliumi szakasz éppen erről szól. Jézus Krisztus itt végre kimondja az eucharisztia teljes lényegét: az Emberfia testét kell enni és vérét inni, tehát a kenyér az ő teste lesz, a bor pedig az ő vére. Nyilvánvaló, hogy mindezt jelképesen teszi, hiszen nem kannibál és nem is kannibalizmusra ösztökél bennünket. Ezt a lelki eledelt nem lehet mással helyettesíteni, ez az örök élet tápláléka. Nem lehet helyette valódi vért, és valódi húst enni, mert ez nem ugyanaz. Vételének két személyes hatása van: Jézus Krisztus általa bennünk lakik, és mi őbenne, tehát valóságosan részesedünk életében. A másik igen fontos hatás az, hogy az Eucharisztia azt az életet közli velünk, amelyet Jézus Krisztus az Atyától kapott. Ez az élet pedig az örök élet, nem a földi értelemben vett élet, így nem lehet ez földi értelemben vett táplálék sem. Az átváltozás olyan titok, amilyen nagy titok az, hogy a lelkünk a halálunk után a testünkből átmegy az örök élet országába. Egyedül a Szentmisében valósul meg a pap által az átváltozás, mert Jézus Krisztus a mi főpapunk, aki létrehozta ezt a rendet. Az Egyház tehát eucharisztikus közösség, és ezt már valóságos értelemben kell venni, nem csupán jelkép szerint. Krisztusban szeretett Testvéreim! Furcsa, hogy éppen ma péntek tizenhárom van. Furcsa, de nincsen különösebb jelentősége nem ettől lesz a napunk jó vagy rossz, szerencsés, vagy szerencsétlen, hanem attól, hogy hiszünk Istenben, vagy nem hiszünk abban. Egyet tudok tanácsolni nektek ezen a napon, amely tele van szebbnél szebb ünnepekkel, emléknapokkal, vértanúk és a Boldogságos Szűz Mária fatimai jelenésének ünneplésével. Jó magam is ünnepelek, még pedig földi születésnapom időpontját, amikor édesanyám életet adott nekem, Ő pedig a Szentlelket oltotta belém, hogy ez a mag lassan fává cseperedjen. Voltak olyan évek, amikor majdnem kiszáradt ez a fa, és vannak olyan évek, amikor szebbnél szebb ágakat hozott. Hogy majd a végén melyik lesz túlsúlyban azt, majd a Jóisten fogja eldönteni az utolsó napon. Egyet ígérhetek, hogy én mindent elkövetek azért, hogy ne a gonosz erők diadalmaskodjanak fölöttem, hanem védőszentjeim és őrzőangyalaim segedelmével a jó erők jussanak diadalra a lelkemért vívott harcban. Erre kérem a fatimai Boldogságos Szűz Máriát, aki 1917-ben ezen a napon jelent meg három fatimai pásztor gyermeknek. Testvéreim, Jézus Krisztus a legnagyobb ajándékot hirdeti meg ott a kafarnaumi zsinagógában. A megtestesülésben elkezdődött ez az ajándékozás. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Ez tehát az Atya örök szeretetének a csúcsa: értünk adja még a Fiát is.

Most Jézus Krisztus további szeretetnyilvánításról beszél: Ő az Atyával egyetértve nekünk adja önmagát. „Én vagyok az élet kenyere.” Mindennapi eledelnek nyújtja testét és vérét.

A zsidók nem értik a lényeget: önmagát adja nekünk? Mindennapos tápláléknak kínálja? Ez felülmúlhatatlan szeretet, de a zsidók vitatják a módot: „Hogyan adhatja ez a testét eledelül nekünk?”

Földhöz ragadt zsidó vitatkozik a másik földhöz ragadt zsidóval, ahelyett, hogy Jézus Krisztust kérdeznék meg, hogyan gondolja megvalósítani? Vagy inkább azt mondanák: tegnap láttuk korlátlan hatalmadat, hogy az őt kenyérből több tonna kenyeret szaporítottál, teremtettél, nyílván ezt a még nagyobb csodát is meg tudod tenni, ha ezt mondod. Mi is sokszor mérjük az isteni igazságot apró emberi értelem korlátoltsága szerint. Vagy alkuszunk: fontosabb a munkánk, mint a szentmise. Sőt: többet ér a bűn, mint a szentáldozás. Jézus Krisztustól tanuljunk hálásnak lenni, hogy levetkőzhessük ezeket a megrögzött emberi szokásainkat. Fogadjuk el kérdőjelek nélkül, hogy: „Az én testem ugyanis valóban étel és az én vérem valóban ital.” Befejezésük pedig ma egy Szűz Mária imával zárjuk gondolatainkat:

1. Hódolattal szól az ének, neked édes Szűzanyánk,
Magasztalva áldunk téged, kegyes égi patrónánk.
Téged dicsér mindörökké híveidnek szózata
Köszönjük, hogy itt vagy köztünk Fatimai Szűzanya

2. Fatimából jöttél hozzánk, Fölemelted trónusod
Míg csak élünk, meg nem szűnünk dicsérni jóvoltodat.
Téged dicsér mindörökké híveidnek szózata
Köszönjük, hogy itt vagy köztünk Fatimai Szűzanya

3. Ó Szűzanyánk kérve kérünk, Tárd ki nékünk Szívedet
Trónusodról, nézd kegyesen, Benned bízó népedet
Téged dicsér mindörökké híveidnek szózata
Köszönjük, hogy itt vagy köztünk Fatimai Szűzanya

4. Szeplőtelen Szíved nékünk, Menedékünk, támaszunk
Tiéd legyen egész éltünk, Örömünk és bánatunk.
Téged dicsér mindörökké híveidnek szózata
Köszönjük, hogy itt vagy köztünk Fatimai Szűzanya


Imádkozzunk:

Kérünk, Istenünk, gyökereztesd mélyen szívünkbe szent hitünk igazságait. Add, hogy mi, akik a Szűzanya Fiát igaz Istennek és igaz embernek valljuk, az ő halált legyőző feltámadása révén vele együtt az örök élet örömére jussunk. Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.

Ámen!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése