Nagyböjt ötödik hetének szerdája

Nagyböjt ötödik hetének szerdája

I. Szent Márton pápa emléknapja

Nagyböjt harminchatodik napja

Dühödt ellenségeimtől megszabadítottál,

A lázongók fölé emeltél,

S kimentettél a gonosz férfi kezéből,

Uram.

Könyörögjünk!

Istenünk, áraszd híveid szívébe kegyelmed világosságát, hogy bűneinket megbánva neked szenteljük magunkat. Adj nekünk istenfélő lelkületet és hallgasd meg jóságosan esedezésünket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Amen, amen dico vobis : quia omnis qui facit peccatum, servus est peccati.”

(János 8, 34.)

„Bizony, bizony mondom nektek: mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.” Fordult szavaival a mi Urunk, Jézus Krisztus egy alkalommal a benne hívő zsidókhoz, akik már-már úgy érezték, hogy mindent tudnak, mindent értenek, és hogy teljes egészében megértették Isten országát, és Egyszülött Fiának minden szavát. A názáreti Mester jól érzékelte bennük az elbizakodottságot, az önteltséget, és ezért kritikus szavakkal igyekezett azokat visszabillenteni a helyes kerékvágásba. Szent János apostol evangéliumában az első század végén Jézus Krisztus kilétét és tanítását sokszor igencsak elvont fogalmakkal érzékelteti. Felmerül bennünk ilyenkor annak a gyanúja, hogy valósággal úgy érezzük, hogy ezekben az evangéliumi szakaszokban, amelyeket elénk tár nem is annyira Jézus Krisztus vitatkozik korának zsidóival, hanem sokkal inkább az evangélista korának Egyháza vitatkozik az akkor élő zsidókkal, és pogányokkal, de mindig azokról a kérdésekről, amelyek Jézus Krisztussal kapcsolatban mindig döntőek voltak. Nyilvánvaló és nem cáfolható az a tény, hogy ez így lehetett, már csak azért is, mert minden kor, minden nemzedéknek meg kell küzdenie a zsidókkal és a pogányokkal. Ez pedig Testvéreim, így van a mai világban is. Talán maga Jézus Krisztus sem gondolta volna, hogy tanításai, példabeszédei ilyen hatással lesznek az emberiségre. Az optimisták, a hívők úgy is gondolhatták volna, hogy Jézus Krisztus tanítása olyan elsöprő erejű lesz, hogy néhány évszázaddal később már minden ember, e képen fog élni és gondolkodni. A pesszimisták, a nem hívők méltán gondolhatták úgy, hogy néhány évszázad múltán már emlékezni sem fognak ezekre a tanításokra és példabeszédekre. Ezzel szemben mi történt, mi történik, és mi fog történni? Az Krisztusban szeretett Testvéreim, hogy Jézus Krisztus tanítása állandó harcot, állandó igazolást igénnyel minden benne hívő embertől. Tanításait nem lehet úgy kezelni, mint a múlt eseményeit és történeteit, mert azok annyira élethűen és valóságosak, hogy minden nemzedék életére, gondjára, bajára és örömeire ugyanúgy ráillik. Tanúságot kell tennie róla minden nemzedéknek, minden embernek egyenként, nem elég a régiekre, a szentekre hivatkozni, mindenkinek külön-külön bizonyságot kell tennie hitéről, és hovatartozásáról. Még pedig azért, mert ő az igazság, aki lelki szabadságot hoz az embereknek, de azt nem általánosságban hozza el, hanem egyénre szabottan mindenkinek a saját életébe, a saját lelkületébe, ahogyan az befogadni képes ezeket az isteni erényeket. Láthatjuk a mai evangéliumi szakasz alapján, hogy a zsidó vezetők vele szemben tévedésben és hazugságban vannak, éppen ezért a bűn szolgái. Csakhogy azt is nagyon jól és pontosan látjuk és érzékeljük, hogy még a hívei között is mennyi, de mennyi olyan ember van, aki félre érti és félre magyarázza tanításait. A szabadság nem egy-egyszerű elhatározás. A szabadság nem csak az, hogy azt teszünk, amit akarunk, odamegyünk, ahová akarunk! Nem! A szabadság az, ha úgy élünk és gondolkodunk, hogy Isten gyermekei maradunk és nem a sötétség hírnökei. Jézus Krisztus egyértelműen ebben az evangéliumi szakaszban kimondja a zsidók számára, hogy nem az fogja üdvözíteni őket, hogy ők Ábrahám leszármazottai, a kiválasztott nép tagjai, hanem csak az igazság elfogadása és megélése az egyetlen olyan dolog, amely üdvösségre vezetheti őket. Ábrahám sem azért igazult és üdvözült, mert zsidó volt, vagy azért mert gyűlölt valakit, hanem mert tiszta szívéből hitt Istennek, aki csodákkal és jövendölésekkel nyilatkoztatta ki magát. Ugyanezt tette Jézus Krisztus is látható és kézzelfogható módon a kiválasztott nép tagjai számára, de azok nem látták, nem hallották és nem is értették meg őt, mert a szívük tele volt sötétséggel. A zsidók nem csak az Atyát vetették el, hanem a Fiút is, ahogyan a példabeszédben a szőlőművesek megölik az örököst csak azért, hogy egyedül övék lehessen a szőlő és ne kelljen többé senkinek sem számot adniuk tetteikről. Szent János apostol persze nemcsak evangéliumában, hanem minden írásában is nagy jelentőséget tulajdonit az igazság fogalmának, amely nem első sorban Istenre vonatkozik, hanem Isten kinyilatkoztatott Igéjére, Jézus Krisztusra, az ő Egyszülött Fiára, akinek odaadta az egész világot és benne vele minden embert. Jézus Krisztus pedig azt az igazságot hirdeti, amit az Atyától hallott, s amelyet az Atya reá bízott. Az üdvösségre hívó isteni igazság hirdetését tekinti egyetlen és legfontosabb küldetésének, egyértelműen kijelenti, hogy ő az igazság. Szent János apostol abban látja az Ószövetség és az Újszövetség közti különbséget, hogy az előbbi írásos, külső törvényekben közvetítette, hirdette Isten akaratát a választott nép számára, ezzel szemben az újszövetségi időkben viszont Jézus Krisztus személyében, belső lelkületében válik megismerhetővé, követhetővé a teljes igazság, amely elvezet minket a mennyei Atya szeretetéhez. Ez pedig már nem a kiválasztott népnek szól, hanem minden embernek, aki magáévá akarja tenni, belsőjébe akarja fogadni ezt az igazságot. Az üdvösség evangéliumának egyik legjelentősebb eleme, hogy Jézus Krisztus azért jött el a világba, hogy kiszabadítson minket a bűn szolgaságából. Szabadságra hív meg bennünket, azaz arra, hogy szabadon döntsünk Isten ránk vonatkozó tervéről. A szabad döntés lehetőségét Jézus Krisztus kegyelme adja meg nekünk, általa jutunk el Isten fiainak igazi, lelki szabadságára. Jézus Krisztusban olyan bensőséges kapcsolatba tudunk kerülni az Atyával, amelyet már nem bénít meg a félelem, a bűn, vagy az önző emberi természet. Jézus Krisztus felszabadít minket, hogy bátran Atyánknak merjük szólítani Istent, felemeljük hozzá lelkünket, hiszen Ő is ilyen félelem nélküli kapcsolatot szeretne velünk kialakítani és fenntartani. Mindezt nem csak hogy az akkori világ zsidói nem értették meg, de még nagyon sok mai modern, fejlett gondolkodású ember sem képes felfogni, ezért a szolgaság ma is éppen olyan elterjedt, mint abban a korban. Fennhangon szóval hirdetjük szabadságunkat, mindentől való függetlenségünket, közben pedig éppen ez a tudat veri bilincsbe az emberek millióit. Mindennap szembesülünk ennek a borzasztó és elrettentő képével a világban a médiákon keresztül. A világot és az egész emberiséget átszövi a bűn és a lelketlenség. Testvéreim, szinte fáj, hogy mennyire igazak Jézus Krisztus ma felhangzó szavai a mi életünkben is: „Bizony, bizony mondom nektek: mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.”

Imádkozzunk:

Istenünk, gyógyítson meg minket a szentáldozás, tisztítsa meg szívünket a bűntől, és részesítsen örök oltalmadban. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!