2011. március 25., péntek

Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe


Nagyböjt második hetének péntekje


Gyümölcsoltó Boldogasszony főünnepe


Nagyböjt tizenhetedik napja


Így szólt az Úr, amikor a világba lépett:

Íme, eljöttem, hogy betöltsem akaratodat,

Istenem.


Könyörögjünk!

Istenünk, te azt akartad, hogy örök Igéd a Szent Szűz méhében emberi testet öltsön. Add, kérünk, hogy mi, akik Megváltónkat valóságos Istennek és valóságos embernek valljuk, isteni természetének is részesei lehessünk. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!


Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Et nomen virginis Maria.”

(Lukács 1, 27c.)

„A szűz neve Mária volt.” Szent Gábriel arkangyal ennyit tudott arról az emberi teremtményről, akihez küldték a földre, nem többet, nem kevesebbet. Az angyal, akinek éppen tegnap emlékeztünk meg az ünnepéről hűségesen és pontosan végrehajtja a Mennyei Atya akaratát, és betér Galilea, Názáret nevű városában abba a házba, amelyben a kiválasztott emberi lény, Mária lakott. Nem tudják, hogy az angyal mit várt, de biztosan elcsodálkozott azon, hogy a kiválasztott nemcsak, hogy nem imponálóan gazdag, hogy nem emberi elmét meglepő bölcsességgel bír, de még csak nem is felnőtt, hanem csak egy gyermeklány, aki őszinte zavarodottságában mindennek látszott csak éppen kiválasztottnak nem. Mindannyian voltunk fiatalok, így mi is bele tudjuk képzelni magunkat Mária helyzetébe, ahogyan egy csapásra megváltozik addigi élete, amely igen csendes mederben csordogált. Vele együtt mi is zavarba jöttünk volna, sőt talán még meg is némultunk volna félelmünkben. Az angyal azonban átsegíti Máriát a kezdeti nehézségeken, így az a találkozás végére magára talál, és azonnal kifejezi készségét az együttműködésre a Megváltás hatalmas tervében. Nem tudjuk pontosan mit is érzet az üzenet hatására, de biztos vagyok benne, hogy valójában nem tudta, sőt még csak el sem tudta képzelni, hogy milyen módon változik meg, majd ettől élete. Az a tény, hogy Isten feltárja örök tervét egy fiatal názáreti leány előtt, akit Máriának hívtak, hogy pont őt választotta a Megváltó édesanyjának, nem csak annak életét változtatta meg gyökeresen, hanem vele együtt az egész emberiségét is. Testvéreim kilenc hónappal vagyunk karácsony ünnepe előtt, 624 óta minden évben ezen a napon megtartják a keresztény emberek ezt az ünnepet, ami azt jelenti, hogy ez az 1387. ünnepen, amelyen kifejezzük hódolatunkat mi is Mária vállalása előtt. Mária megijedt amikor köszönti az angyal, de vele együtt megijedünk mi is, nekünk is szükségünk van az angyal biztatására: „Ne félj, Mária!” Ugyan azokkal a szavakkal bátorítja őt, mint nem sokkal később jegyesét Józsefet, akinek álmában megjelenik: „József, Dávid fia, ne félj!” Ahogy Mária, és ahogy József is bátorítást kap a Megváltás művéhez, úgy kell nekünk is az angyal által szállított lelkierő, hogy mi is a jegyespárral együtt csatlakozhassunk a Megváltás gigantikus történéseihez. Máriában, és Józsefben is, ezáltal Isten ereje jelenik meg emberi testben, mert nála semmi sem lehetetlen! Ha visszaemlékezünk a Teremtés Könyvére akkor még ott visszhangzik fülünkben Isten kozmikus hangja, amikor a kezdetekkor így szólt: Legyen, és minden létrejött hat nap alatt. Most pár ezer évvel később az idők teljességében a kiválasztott ember is így szólt: „Történjék velem szavaid szerint!” Ezzel a mondattal mindennél hatalmasabb csoda valósulhatott meg, mert Isten tervének önkéntes elfogadásakor a teremtő Isten, egyenlő lett a teremtményével. Íme, eljön, hogy beteljesítse az Atya akaratát. Testvéreim, Jézus Krisztusban velünk van a világ végéig az Isten! Olyannyira, hogy egészen közel jön, ránk bízza magát! Nem egy magas hegyről, nem egy felhőről, hanem a testünkben lévő lelkünkből szól hozzánk, mert egyenesen odaköltözött be, ott vett lakást magának, mert ilyen végtelen az ő szeretete! Nincs ennél a napnál az ember számára csodálatosabb misztérium. A születés csodáját világosítja meg számunkra, mert egyetlen ember sem tudja, hogy mi történik pontosan abban a pillanatban, amikor egy élet létrejön, egy miniatűrnyi szív az elsőt dobbanja az anyai méhben. Krisztusban szeretett Testvéreim! A megfogant élet, első szívdobbanásakor pontosan az történik, amit Mária mondott az angyalnak: „Történjék velem szavaid szerint!” Ebben a szent pillanatban, Isten lelket ad, emberi kiterjedést, az ő isteni természetének. Ettől a pillanattól kezdve megszületett egy új ember! Nem akkor, amikor kibújik az anyai méhből, kilenc hónappal később, nem! A magzat akkor már élt, érzékelt, fejlődött szimbiózisban édesanyjával, környezetének tagjaival, de legfőképpen Mennyei Teremtőjével, az Istennel. Az abortusszal ezeket az isteni teremtményeket gyilkoljuk meg, és azért mondom ezt így, mert ebben bűnös az egész emberiség, mert ez a gyilkolás a mi találmányunk.

Az Érdy-kódex az ünnepet így magasztalja: ez az dicsőséges szent nap, kit Úristen próféta mondása szerént kiváltképpen teremte ez világon az tebb napok között. Annak okáért mindennek nagy lelki eremmel és szerelmes ajotatossággal kell ülleni és tisztelni. Mert ez mai napon vonyá le ő szent méhében az szeplételen Szűz Mária Atya mindenható Úristennek Szent Fiát, az édes Jézust. Ez mai napon mézillatot mutatának az kemény egek, mert Atyaúristen levetvén ő hozzánk való nagy keménységes haragját, irgalmasságot hinte az szegény világra. Ez mai napon egyesülteték egybe az kijelenthetetlen isteni természet emberi természettel az édes Szűznek szeplételen méhében. Ez mai napon az Szent Dávid királynak nemzetéből támadott szép szűz választaték, hogy Istennek szent anyja lenne, és melynek feldet áldott királyné asszonya. Ki miérettünk szenetlen esedezik dicsőséges Szent Háromság Úristennek elétte. Annak okáért nem illik minekünk és ennyi sok számlálhatatlan jóságokról elfeledkeznünk, és hálátlanoknak lennünk. Mert őmiatta élhetünk békével ez világon, ő miatta tehetünk jót, ő általa érdemelhetünk malasztot, őmiatta mehetünk mi halálunknak idején az erek dicsőségnek országára es.

Krisztusban szeretett Testvéreim! Nekünk vajon mit jelent ez az ünnep? Hogyan éljük meg Máriával együtt ezt a csodát? Én gazdaember lévén, így is megközelíthetem ezt a misztikumot: Az őszi gyümölcs-szüretkor a jó gazda szemügyre veszi a termést: milyen gazdag, milyen zamatos és mennyire tartható el, hasznosítható hosszú távra. Aztán, ha nincs megelégedve a fájával, akkor nem esik neki fejszével vagy fűrésszel, mert teljesen új fát nevelni hosszú és fáradtságos munka, és lehet, hogy csak akkor tűnik ki, nem volt-e haszontalan a csere, amikor az új fa megtermi első gyümölcsét. Más célra vezető módszert alkalmaz az okos gazda. Körülnéz barátainál, ismerőseinél, és ha megbízható, jó gyümölcsöt talál, akkor oltógallyat kér, és beoltja a haszontalan fáját. Az a pici, pár centis gallyacska beleilleszkedik a fába, s ha megköt, megmarad, a fa erejét saját természetén átvezetve, újfajta, nemesebb gyümölcs termésére teszi alkalmassá. Valami efféle csodálatos dolog történt, amikor a Jó Isten látta, hogy a szépnek teremtett emberi nem a bűn rossz gyümölcsét termi. Nem semmisítette meg, nem vágta ki, hanem beleoltotta saját egyszülött Fia által a maga isteni természetét, hogy a szeretet ízes gyümölcseit tudja teremni ezután. Mária volt az a faág, amelybe Jézust beleoltotta az Atya. Ettől kezdve az emberiség az Istennek tetsző élet gyümölcseit tudja teremni. A beoltott fának csak a beoltott ága termi a nemes, finom gyümölcsöt. A többi ág, ha megmarad régi énje szerint, a régi gyümölcsöt termi ezután is. Mária és Jézus. Az Ő életükbe kell beleoltódni mindenkinek. Minél előbb! Náluk nélkül nincsen megújulás. A Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepének ez az üzenete, mert a szűz neve Mária volt. Csanádi Albert pálos szerzetes himnuszt írt ennek a napnak a dicsőítésére, érdemes megjegyeznünk és többször elimádkoznunk:

Zengjed, nyelv, a szűzi méhnek

angyali dicséretét,

melybe szállva ég Királya

formát öltött, emberét,

és megszülte férfi nélkül

Szűzanyánk a gyermekét.

Mennyországnak küldötteként

Gábor angyal lejöve:

szűzhöz, kinek nemzetsége

Dávid király nemzete,

neveztetik Máriának,

s Józsefnek a jegyese.

Üdvözlégy, szólt, érintetlen

s kegyelemmel teljes lány,

áldott vagy te mindnyájuk közt,

asszony csak van valahány:

mert szépséged megkívánta

atyai bölcs tudomány.

Ő hallgatva míg töprengett,

mit jelentsen e szózat,

újra szól az égi küldött

ismételve e szókat:

ne félj, ne félj, ó, Mária,

Istent szülni méltó vagy.

Mert az Úrnál egyedül csak

te találtál kegyelmet,

megfogansz és megszülöd majd

megváltóját embernek,

Jézus lesz a neve néki,

ki üdvőzit népeket.

Nagy lesz ő, s a Magasságos

gyermekének hívatik:

Istentől majd Dávid atyánk

trónja néki adatik,

s Jákob népén, nemzetségén

örökké uralkodik.

S miként lesz az, kérdi a Szűz,

mert férfit nem ismerek,

az angyaltól víg jóslattal

hangzik rá a felelet:

Istent szülsz majd, de megtartod

a szüzességjeleket.

Mert a mennyek országából

a Szentlélek száll reád,

akitől a szűzi méhed

megfoganja a fiát,

atyjának ki mondhatja majd

magasságnak az Urát.

S hogy ne kétkedj, ím, rokonod,

a meddő s élemedett

Erzsébet is hat hónapja

hord méhében gyermeket,

mert az Úr amit kimondott,

lehetetlen nem lehet.

Legyen nekem igéd szerint,

mondja Szűz az angyalnak,

engedelmes lánya vagyok

a felséges parancsnak,

s méhe szűzen helyet adott

az isteni magzatnak.


Imádkozzunk:

Urunk, Istenünk, vésd szívünkbe az igaz hitnek szent igazságait, hogy mi, akik a Szűzanya Fiát valóságos Istennek és valóságos embernek valljuk, az ő üdvösségszerző feltámadásának ereje által eljussunk az örök boldogságra. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése