Augusztus 20. péntek

Boldog a nemzet, amelynek Istene az Úr,
a nép, amelyet örökségül választott.


A magyar népnek a történelem során sok királya, még császára is volt nem is beszélve az újabb korokban vezetőinkről, elöljáróinkról, politikusainkról, akik az elmúlt évtizedekben minduntalan úgy léptek fel a nép nevében, hogy önmagukat már jó előre szinte Megváltónak, Messiásnak tüntették fel, így kicsikarva a népből a tiszteletet, a megbecsülést, melyet pár év alatt el is tudtak veszteni az utolsó porszemig. Sok ilyen vezetőnk volt, van, akikről legszívesebben elfeledkeznénk, akiket elfelejtenénk, de nem tudunk, mert beépültek mindennapjaink emlékezetébe.

Augusztus 20.-án, ma 921 éve megemlékezünk Árpádházi Szent Istvánról, első szent királyunkról, azóta a nap óta, hogy másik szent királyunk Árpádházi Szent László e napon Székesfehérváron felemeltette sírjából.

921 év az nem kis idő még emberi mértékkel mérve sem. Ilyen idő távlatából sem felejthetjük el, az olyan vezetőt, aki valóban nagyot alkotott, mert ennek a vezetőnek a munkája gyümölcsét élvezzük a mai napon is. És egy pillanatra se higgyük azt, hogy ez alatt az idő alatt későbbi vezetőink nem tettek meg mindent azért, hogy ma, mi ne Magyarországon ünnepeljünk. Országot alapított, nemzetet nevelt és formált, beillesztett minket egy számunkra teljesen idegen világ, a keresztény világ korábbi rettegett pusztítóit, e világ népeinek közösségébe. Megtanított bennünket ennek a világnak az igaz erkölcsére, már akkor is ezeréves értékeire.

Árpádházi Szent Istvánt, művét igazolta a történelem: itt vagyunk, pedig nálunk nagyobb népek tűntek el a történelem népeket megrázó és megpróbáló viharaiban, és igazolta őt a történelem Ura is, maga az Isten, épen megmaradt országot építő, népet nevelő szent jobbjával, szent emlékezetével.

Remények és csalódások, örömök és fájdalmak, sikerek és kudarcok között élte küzdelmes, de vállalt életét, akár csak ma, mi! Állta az élet viharait, küzdelmeit, mint ahogyan Sík Sándor írja szép versében, mint acélember. Igazi férfi, igazi vezér volt, hivatásának élő: küldetéses, népért élő ember. Nehogy azt higgyük, hogy élete, kiválasztott sorsa irigylésre méltó volt! Sokszor megfordulhatott volna, sokszor más, könnyebb utat választhatott volna, de nem tette, mert nem ő volt a fontos, nem a király, hanem a nép, a nemzet és a hit!

Igazodási pont ő minden magyarnak, hívőnek és hitetlennek egyaránt, vonatkozási pont, amit nem lehet, nem szabad megkerülni. Minden megszületendő magyar gyermeknek tudni kell a családja és Isten után, hogy ki ő! Igaz értékért való összefogás embere ő, aki megért magyart és idegent, szentet és a megtérés útján csak járni kezdőt egyaránt, mert előre néz, és a célt a távolban látja, nem magának keres dicsőséget, hanem népének javát keresi, szolgál, ministrál!

Nem rövid távon gondolkodik! Felemel, érték felé vezet, világos utat mutat, tiszta erkölcs és értékrend felé vezet.

Igaz ember, aki nemcsak utat mutat, de maga is járja azt az utat. Példa minden ember, minden korok vezetői, politikusai számára is.

Ő az a bibliai ember, aki sziklára építi művét, és az áll ezer éve, és csak rajtunk múlik, hogy lesz-e még másik ezer év is. Sokan sokszor megpróbálták, küldték a viharokat, és fújt a szél, de az ország megmaradt. Jöhetett tatár, török nem csorbíthatta azt a sziklát. Most mégis azt kell mondanom, hogy ha külső erő nem is tudott ebben a sziklában kárt tenni, belső erő, maga a nép és egyes vezetői annál többet. Mert mi is ez a szikla? Mert mi is ez az ország? Szent István országa! Egy megcsonkított nép, egy feldarabolt országa Európa közepén! Mi magyarok hagyjuk immár több száz éve, hogy idegen hatalmak, idegen népek, idegen tőkék azt tegyenek velünk, amit akarnak! És mi szégyenünkben, szemünket lesütve, hagyjuk hogy idegen érdekek, idegen akaratok véreztessék nemzetünket, hogy ismét erőre ne kaphassunk! Megmentettük a keresztény Európát több ízben a vértől a pusztulástól. Magyarok vére áztatta Európa keleti határait. És amikor minden ellenséget legyőztünk, minden veszélyt elhárítottunk, a hála és a dicsőség helyett bennünket daraboltak fel félelmükben! Árpádházi Szent István királyunk nem ilyen Európába vezetett bennünket, nem ilyen Európában hit, ahol a keresztény világ és nézet törvényei és erkölcseit elmosta a pénz világa. A szikla megtörve, de még mindig áll és ez Isten kegyelme, ez Isten jele! Nekünk nem elsősorban a zsidó Európának kell megfelelnünk, vagy a zsidó Amerikának! Nekünk magyaroknak Istennek kell megfelelnünk, mert Isten kiválasztott minket, kardot, jogart, országalmát és koronát küldött Őseinknek és feladatot bízott ránk! Árpádházi Szent István és a többi szent királyunk az ezredév alatt megtették, amit kellett és jól, mert vagyunk és még itt vagyunk.

Most már rajtunk a sor a ma magyarjain határon belül és határon kívül, mert Isten országában nincsenek térképen rajzolt vonalak, határok. A jövő és a jelen is azon múlik, mi mit teszünk, és hogyan tesszük azt. Ma nemcsak emlékeznünk kell, hanem tanulnunk is! Tanulni lelkiismeret szerinti életet, felelősséget a múltért és jelenért, de leginkább a jövőért. Életet, melyben nem magunk élünk, hanem életünket a sajátunkénál nagyobb céloknak adjuk. Hiszen ma leginkább az a kérdés: megtartjuk-e értékeinket, hűek maradunk-e igaz hagyományainkhoz, felelősséggel végezzük-e dolgainkat, tudunk-e nem önző módon gondolkodni és cselekedni?

Végső soron nem szabad, hogy az legyen a kérdés: lesz e magyar, és a magyar keresztény lesz-e nemzedékek múlva is? Ha engedjük Európát, a pénz oligarchiáját odáig eljutni, hogy választanunk kell a fennmaradás, vagy a beolvadás között, akkor inkább vesszen a nép, de a szolgasorból elég volt. Magyarország Európa kincse bányája, na nem a mai törpe állam, hanem az igazi Magyarország, amelyet Szent István és Szent László királyunk alapított és szilárdított meg Isten akaratából. Egyszer már a magyarok kardja és nyila végig sepert a bűnös Európán, ha kell újra mi magyarok legyünk Isten eszközei arra, hogy felébresszük a lelketlen és Istentelen Európát, hogy térjen vissza ezer éves gyökereihez.

Ha merjük vállalni Árpádházi Szent István példájára a kiállást, a hitvallást, az elkötelezett életet, nem kell aggódnunk, első királyunk sziklára épített művét: országát és az szilárdan állja továbbra a történelem viharait. Isten kardja ebbe a sziklába van beleszúrva. Vajon mikor jön el az, aki méltó lesz arra, hogy ismét kihúzza?

Ilyen tanúságtevő életre hív Árpádházi Szent István emléke. Ilyen életre szólít a minket követő nemzedékekért vállalt komoly felelősség is. Ezt várja tőlünk Európa minden keresztény népe!

Segítsen a szent király életének példája és tanítása, és segítsen az égből imádsága mindnyájunkat, hogy a ránk váró, az Isten által ránk bízott feladatokat - mint ő magáét - hitelesen, áldozatosan és a jóért, a népért, a hazáért, az Istenért való felelősség tudatában tudjuk megoldani, végrehajtani, és a történelem előtt, a későbbi nemzedékek előtt bátran vállalhassuk felelősségünket!


Atyáink Istene, jóságodból részesültünk a szent áldozat gyümölcsében. Védelmezd népedet, amelyet Szent István király tanítása által a sötétségből az igaz hit világosságára vezettél, és a földi élet után fogadd be jóságosan mennyei országodba. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!