Augusztus 19. csütörtök

Az Úr az én örökrészem és kelyhem,
te irányítod, Uram, sorsomat.
A mérőzsinór értékes részt juttatott nekem,
valóban pompás az én örökrészem.


A tegnapi evangéliumban munkára hívott bennünket Jézus Krisztus a szőlőjébe. A mai evangéliumban ünnepre, mennyegzőre hív bennünket: Minden készen áll, jöjjetek a mennyegzőre! -hangzik fel Jézus Krisztus ellentmondást nem tűrő felhívása. Mi Testvéreim, hogyan reagálunk erre a meghívásra? Most nem érek rá, holnap munkaszünet lesz, takarítanom kell - mondják egyesek. Ma nincs időm, mert hosszú hétvége lesz és még be kell vásárolnom - felelik mások. Holnap névnapi összejövetelre megyek, most nem alkalmas -utasítják vissza többen is a meghívást. De ezentúl még hány és hány kifogást tudunk még felsorolni, hogy kimentsük magunkat azok alól a dolgok alól, amelyek nem igazán illenek bele napjaink, földhöz ragadt elképzeléseibe. Meglepő az is, hogy nemcsak a munka alól próbáljuk meg magunkat kihúzni, nemcsak a keresztséggel kapott küldetést vagyunk hajlamosak elfelejteni, hanem még kikapcsolódni, még ünnepelni sem akarunk olykor Istennel. Csakhogy az ünnepi lakomát nélkülünk is megtartják, de mi akkor lemaradunk az üdvösségről. Most akkor mi is a fontos az ember számára? Sem a munka, sem a mennyegző? A legtöbb embernek önmaga a fontos. Önzésünkben odáig jutottunk, mint egykor a pogányok és ez Testvéreim minden keresztény emberre vonatkozik. Hányszor, de hányszor, újból és újból megerősítjük keresztségi fogadalmunkat, hetente megvalljuk újból és újból hitünket, aztán semmi nem történik. Lekéssük a szőlőt, és távol maradunk az esküvőtől! De elvárjuk, hogy a mennyországba kerüljünk, mert kereszténynek valljuk magunkat, csakhogy nem úgy élünk! Valójában mi nem állunk még készen az esküvőre.


Urunk, Istenünk, fejtse ki bennünk kegyelmi hatását az a táplálék, amelyet Szent Bernát ünnepén magunkhoz vettünk, hogy példája és tanítása megerősítsen minket megtestesült Igéd magával ragadó szeretetében. Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.
Ámen!