Nagyböjt harmadik hetének péntekje

Nagyböjt harmadik hetének péntekje

Az írástudók feladata, hogy a mózesi törvény előírásait értelmezzék és a törvény helyes megtartására tanítsák az embereket. A törvénymagyarázat azt jelenti, hogy konkrét élethelyzetekre alkalmazzák az isteni parancsokat. Ha a mindennapi életben az emberek között előfordult valamilyen vitás helyzet, akkor az írástudókhoz fordultak, akik olyan részeket kerestek a törvényben, amelyek megoldást adhattak a vitás ügyben. A különféle vallási vagy politikai csoportokhoz tartozó írástudók konkrét ügyek nélkül is vitáztak olykor arról, hogy bizonyos törvényi előírásoknak mi a helyes értelme.
A mai evangéliumi részben arról olvasunk, hogy egy ilyen vitába akarják bevonni Jézust. Bár Márk evangélista a kérdező írástudóval kapcsolatban nem említ ellenséges szándékot, mégsem mondhatjuk, hogy jóindulatú volt a kérdés, mert az előzményekben az írástudók először az adófizetéssel (vö. Mk 12,13-17), majd a feltámadással (vö. Mk 12,18-27) kapcsolatban tették próbára Jézust egy-egy vitában. A mostani kérdés arra irányul, hogy a törvények közül melyik a legfontosabb. Jézus válasza egyértelmű: a szeretetnél, amelyet mindenekelőtt Isten felé, valamint embertársaink felé kell gyakorolnunk, nincs fontosabb. A szeretet e kettős irányú parancsa minden más előírást felülmúl.
Megvalósítom-e ezt? Vajon valóban az a legfontosabb számomra, hogy szeressem Istent és embertársaimat?
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Vezess végső célom, a mennyei Atya felé! Belátom, hogy egyedül a krisztusi út, a szeretet útja, a remény útja, a megbocsátás útja, az öröm útja, az igazi szabadság útja, az élet tiszteletének útja vezet az Atyához az örök üdvösségre! Segíts megtalálnom a helyes utat és támogass, hogy ezt az utat soha el ne hagyjam s azon meg ne álljak! Segíts kegyelmeddel, hogy mindig közelebb kerüljek az Atyához! Légy velem és te vezess életutamon! Vezess a szeretet útján!

Útravaló – 2019. március 28.

Napról napra közreadjuk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Márciusban Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.

(Statio: ad Ss. Cosmam et Damianum)

A nagyböjt közepéhez értünk. Eddig elsősorban a bűnbánattartás határozta meg utunkat, mostantól egyre erősebben kezdjük felszítani szívünkben a gyógyulás utáni vágyat. Szent Kozma és Damján, az orvos szentek bazilikájában az Orvosra tekintünk, aki erősebb önzéseinknél, és úgy hallgatja meg kéréseinket, hogy azokon keresztül megadja a gyógyulást. Kozma és Damján ingyen gyógyították a betegeket, sőt többet is adtak a fizikai gyógyításnál, mert szolgálatukat a lelkek megmentésének szolgálatába állították. A munkámon keresztül, amit végzek, kaptam és adtam-e gyógyulást? Hogyan tudnám ezen keresztül jobban befogadni és továbbadni Krisztus üdvözítő szeretetét?

Ferenc pápa: Arra kaptunk meghívást, hogy visszatérjünk az Úrhoz

Ferenc pápa március 28-án a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott reggeli szentmise homíliájában a megtérésre hívott. Isten irgalmas, és arra hív, hogy térjünk vissza hozzá teljes szívünkkel. Fontos az Úr szavára hallgatni, hogy ne keményedjen meg a szívünk – hangsúlyozta a Szentatya.

Homíliájában a pápa a napi olvasmányból indult ki. Kiemelte: ha hosszú ideig nem figyelünk az Úr hangjára, szívünk olyanná válik, mint az öntözetlen föld, amely megkeményedik. Amikor ennek a szívnek nem tetszik valami, megrágalmazza az Urat. A napi evangéliumban (Lk 11,14–23) Jézus világosan fogalmaz: „Aki nincs velem, az ellenem van”. Vagy engedelmes a szíved, vagy elvesztetted a hűséget – emlékeztetett a Szentatya.

Előfordul, hogy süketek vagyunk, és nem halljuk meg az Úr hangját. Meghallgatjuk azonban a híradót, a helyi pletykákat. Az Úr viszont arra buzdít, hogy halljuk meg hangját, és ne keményítsük meg a szívünket. Az első olvasmány (Jer 7,23–28) Jeremiás próféta könyvéből származik, amely azt írja le, hogy Isten tapasztalja a nép makacsságát, hogy nem akarják meghallgatni. E szentírási részlet Isten panaszát mutatja be. Azt parancsolja népének, hogy hallgassák meg szavát, és azt ígéri, mindig az Istenük lesz, ők pedig mindig az ő népe. A nép azonban nem hallgatja meg, szava süket fülekre talál. Gonosz szívük szerint cselekszenek: ahelyett, hogy Istenhez fordulnának, hátat fordítanak neki. „Az Úr nem számít, nekem inkább ez és ez fontos. Persze van Isten, de én csinálom a magam dolgait” – mondhatnánk. Isten az olvasmányban emlékeztet az Egyiptomból való kiszabadulásra és arra, hogy mindig elküldte szolgáit, prófétáit, de sosem hallgatták meg őket. Sőt keményebbekké váltak, rosszabbá, mint atyáik voltak. Hiába beszél hozzájuk, nem hallgatják meg, és végül ezt mondja az Úr: „elveszett a hűség”.

A hűtlen nép elvesztette a hűség érzését. Ma ez a kérdés hangzik el: Én is elvesztettem az Úrhoz való hűségemet? „Nem, minden vasárnap megyek templomba” – válaszoljuk. És a szív hűsége? Elvesztettem ezt a hűséget, megkeményedett a szívem, makaccsá, süketté vált, nem engedi belépni az Urat? Megoldom magam, és azt csinálok, amit akarok? Tegyük fel magunknak e kérdéseket, mert a nagyböjt arra szolgál, hogy megvizsgáljuk szívünket. Hallgassátok meg az Úr hangját! – erre hív ma az Egyház.

Ne keményítsétek meg szíveteket! Ha kemény szívvel élünk, amely nem hallgat az Úrra, akkor továbbmegyünk ennél, és amikor nem tetszik valami, ami az Úrtól jön, akkor egy kifogással félretesszük az Urat, hiteltelenítjük, megrágalmazzuk, és rontjuk jó hírnevét. Ez történt Jézussal – utalt a pápa a napi evangéliumra, hogy megmagyarázza, mit jelent az Urat hiteltelenné tenni. Jézus csodákat tett, betegeket gyógyított, hogy megmutassa: gyógyító hatalommal rendelkezik a lelkek és a szívek számára. Az emberek azonban megvádolták, hogy „Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Az Úr elutasításának utolsó lépése ez, amikor hiteltelenné akarják tenni. Már csak egyetlen lépés hiányzik ilyen esetben: a Szentlélek káromlása.

Ferenc pápa emlékeztetett Jézus erős szavaira. Meg akarja győzni az embereket, de nem sikerül. Végül Jeremiás prófétához hasonlóan világos beszéddel zárja szavait, amelyek segíthetnek nekünk: „aki nincs velem, az ellenem van”. Erre mondhatnánk: „Én Jézussal vagyok, csak kis távolságra, nem megyek túl közel hozzá.” Ilyen nincs – nyomatékosította a Szentatya. – Vagy vele vagy, vagy nem. Vagy hűséges vagy hozzá, vagy nem. Vagy engedelmes a szíved, vagy elvesztetted a hűséget. Mindannyian gondolkodjunk el ezen. Hűséges vagyok hozzá? Az Úr elutasításához kifogásokat keresek, hogy hiteltelenné tegyem? De ne veszítsük el a reményt! És ezt a két kifejezést sem: „elveszett a hűség” és „aki nincs velem, az ellenem van” – mert teret adnak a reménynek még számunkra is.

Arra kaptunk meghívást, hogy visszatérjünk az Úrhoz. Az Úr azt mondja: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, mert irgalmas vagyok. Igen, kemény a szíved, mint a kő, és sokszor hiteltelenné tettél, hogy ne kelljen engedelmeskedned, de még van idő. Az a fontos, hogy visszatérj hozzám. Isten a többit majd elfelejti. Ez az Úr irgalmasságának ideje: nyissuk meg szívünket, hogy eljöjjön közénk! – buzdított reggeli homíliája végén Ferenc pápa.

Nagyböjt harmadik hetének csütörtökje

Nagyböjt harmadik hetének csütörtökje

Miután Jézus egy ördögűző csodát tett, azzal vádolják meg őt, hogy az ördögök fejedelmével szövetkezve képes ilyen rendkívüli cselekedetekre. A vádaskodást Jézus beszéde követi, amelyben rávilágít az elképzelés belső ellentmondására: az ördögnek, a gonosz léleknek nem érdeke, hogy távozzon az emberekből. Ezután Jézus tisztázza az ő különleges erejének, hatalmának forrását: ő a mindenható Isten segítségével, a tőle kapott erő birtokában képes arra, hogy az embereket megszabadítsa a gonosz ártó befolyásától. Kijelentéseit két példával igyekszik megvilágítani, az egyik az önmagában meghasonlott királyságról, a másik a házát védelmező erős emberről szól.
A történet befejező mondatára is érdemes felfigyelnünk: „Aki nincs velem, az ellenem van.” Ez a kijelentés arra utal, hogy az ember nem maradhat semleges: vagy Jézus mellé állunk, aki harcol a gonosszal, vagy szembefordulunk Jézussal, ahogyan azt a gonosz lelkek is teszik.
A nagyböjti időszakban nekem is fel kell vennem a harcot a bennem lévő gonosszal szemben. Ebben a küzdelemben nem vagyok egyedül, hanem Jézus kegyelme segít. Vele elutasíthatom a kísértéseket és eredményes lesz jóra való törekvésem. Kinek a befolyását engedem érvényesülni életemben? A gonoszét, ami a kárhozatra taszíthat, vagy Jézusét, aki az üdvösségre vezet?
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te összegyűjtöd és őrzöd nyájadat, az Egyházat, és fáradhatatlanul indulsz az eltévedt bárányok után, hogy visszavezesd őket a közösségbe. Ismered és nevén szólítod mindazokat, akik nyájadhoz tartoznak. Te vagy a Jó Pásztor, aki a kereszten életedet adtad juhaidért, az emberekért. Hívj fiatalokat a papságra, hogy téged követve egész életükkel megmutassák a világnak és nekünk szereteted! Segíts minket, hogy a papjaid által hirdetett evangéliumhoz méltóan éljünk!

Útravaló – 2019. március 27.

Útravaló – 2019. március 27.

Napról napra közreadjuk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Márciusban Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.

(Statio: ad S. Xystum)

A liturgikus szövegek kialakulása idején e nap tartották a katekumenek nevének beírását a keresztelendők könyvébe, mely előképe az élet könyvének, és adták át nekik a tíz parancsot mint életük alaptörvényét. Ezért is időzünk ma a Szent Szixtusznak (†258) szentelt szentélyben, hiszen a pápa Krisztus törvényt adó hatalmából részesedve, Mózes hivatását is örökli: őrködik az Úr szavához való hűségen, és elvezeti népét a megígért országba, ahogy majd húsvétkor énekeljük: „Bevezetett titeket az Úr a tejjel-mézzel folyó földre, hogy az Úr törvénye legyen mindig ajkatokon.” A tíz parancs minimum vagy maximum az életemben? Beléptem-e már az Újszövetség világába, ahol ezek a törvények az alapot jelentik, amire ráépül az evangéliumi erkölcs és a nyolc boldogság szelleme? Torzó vagyok, vagy kiteljesedett az életem?