Húsvét keddje

Húsvét keddje

A feltámadt Jézus és Mária Magdolna találkozását olvassuk a mai evangéliumban. Bár a liturgikus használatra készült szöveg azzal kezdődik, hogy az esemény „húsvétvasárnap reggel” történt, az eredeti szövegben János evangélista az időre vonatkozóan nem ír semmit. Az sem derül ki, hogy Mária Magdolna milyen szándékkal ment a sírhoz, mert az evangélistát ebben az esetben sem a körülmények érdeklik, hanem az esemény mélyebb üzenete. Mária Magdolna nem első pillanatra ismeri fel a feltámadt Krisztust és nem azonnal jut el a feltámadásban való hitre. Fokról fokra, lépésről lépésre halad, pontosabban Jézus vezeti őt a hit útján. Először nem ismeri fel a vele beszélni kezdő Jézust, csak amikor nevén szólítja őt. A felismerést követően szóbeli hitvallást tesz arról, hogy valóban azt a Jézust látja maga előtt élőként, akit korábban is ismert és Mesternek tartott. A következő lépés pedig az, hogy engedelmeskedik az Úr kérésének, miszerint legyen a feltámadás tanúja és hirdetője.
E lépések alapján nyugodtan mondhatjuk, hogy Mária Magdolna a születő Egyházat jelképezi. A krisztusi közösség tagjai a szomorúságból és a bizonytalanságból lassan jutnak el a hitre. Fokozatosan jutnak el a feltámadásba vetett hitük megvallására és annak megértésére, hogy az Úr feltámadásáról kell tanúságot tenniük a világban.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Asztalodhoz hívsz bennünket, Urunk. Önmagadat osztod meg velünk. Köszönjük, hogy gondoskodsz rólunk, hogy fontos neked a lélek mellett a test is, hogy egész emberségünkben szeretsz és elfogadsz minket, hogy Szent Fiad kiüresítve magát, közösséget vállalt velünk. Köszönjük, hogy csodáid által növeled bennünk a hitet, a testvériséget, a bizalmat. Hálát adunk, hogy újra és újra a mindennapi kenyérben felismerteted velünk nagyságodat és irántunk való nagy szeretetedet. Add, hogy példádat látva mi is megosszuk utolsó falatunkat, és a nélkülözőkben, a hiányt szenvedőkben, a betegekben, az elhagyatottakban szenvedő arcodat lássuk meg. Úgy akarunk adni, ahogy tanítottál bennünket: mindent, magunkat, egészen!

 

Húsvéthétfő

március 28.

Húsvéthétfő

Imádkozzunk a hitoktatásban szolgáló szerzetesekért!

Idézet az imaszándékhoz:

A katekézis célja, hogy a Szentlélek kegyelme által az embert elvezesse Jézus Krisztus személyéhez, aki által „a régiből új emberré válik” (KÁD 67); beavassa az Ő életébe, hogy „egészen bensőséges kapcsolatba kerüljön az Úrral”( KÁD 80), közösségre lépjen Jézus Krisztussal és általa az Atyával. Úgy éljen, gondolkodjon, úgy ítéljen, döntsön és cselekedjen, mint Jézus Krisztus.

A történelem folyamán a szerzetesek mindig sokat tettek az Egyház kateketikai tevékenységéért. A szerzetesek, a szerzetesnők és az apostoli élet társaságai tagjainak sajátos részvétele a katekézisben különleges életállapotukból fakad. A szerzetesek laikusokéval egyesült tanúságtétele mutatja az Egyháznak mint Isten országa jelének egyetlen arcát (vö. KÁD 228-229). Magyar Kateketikai Direktórium

Himnusz CXXI.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Rózsálló hajnalfény ragyog,

zeng már az égi háladal,

örömben ujjong a világ,

panaszt üvölt a kárhozat,

midőn az égi nagy Király

halál hatalmát megtöri,

s lábbal tiporva poklokat,

feloldja foglyok láncait.

Sírját nehéz kő zárta el,

őrzötte zsoldos őrsereg,

de fölkelt fényesen, s ragyog

a gyász fölött győzelmesen.

Az alvilági sóhajok

s fájdalmak oldódnak tehát,

mert fényes angyal hirdeti,

hogy Krisztus immár nem halott.

Maradj örökre, Jézusunk,

fényes húsvéti örömünk,

s kiket kegyelmed újraszült,

oszd meg dicsőséged velünk.

Dicsérünk, Jézus, szüntelen,

ki feltámadtál győztesen,

Atyának, Léleknek veled

most és örökre tisztelet. Ámen.

Ferenc pápa: A pakisztáni merénylet aljas és esztelen bűntény!

Március 28-án, húsvéthétfőn Ferenc pápa határozott szavakkal ítélte el az előző napi pakisztáni merényletet, biztonságot kért a vallási kisebbségeknek, és arra biztatott minden hívőt, hogy életünk legnehezebb életszakaszait is próbáljuk a feltámadás fényében látni.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ma, húsvéthétfőn, melyet az „angyal hétfőjének” is neveznek, még tele van szívünk a húsvét örömével. A nagyböjt ideje, a bűnbánat és a megtérés időszaka után, melyet az egyház különös intenzitással élt meg az irgalmasság szentévében, és a szent három nap szertartásai után ma is megállunk Jézus üres sírja előtt, s ámulattal és hálával elmélkedünk az Úr feltámadásának nagy misztériumáról.

Az élet legyőzte a halált. Az irgalmasság és a szeretet győzött a bűn felett! Hitre és reményre van szükség, hogy megnyíljunk erre az új és csodálatos horizont felé. Jól tudjuk, hogy a hit és a remény Isten ajándéka, és kérnünk kell: „Uram, add nekem a hitet, add nekem a reményt! Nagy szükségünk van rá!” Engedjük, hogy teljesen eltöltsenek bennünket azok az érzések, amelyek felhangzanak a húsvéti szekvenciában: „Igen, biztosak vagyunk benne: Az Úr valóban feltámadt!” Az Úr feltámadt közöttünk! Ez az igazság kitörölhetetlenül rányomta bélyegét az apostolok életére, akik a feltámadás után újra azt érezték, hogy követniük kell mesterüket, és a Szentlélekkel eltelve félelem nélkül elindultak, hogy mindenkinek hirdessék, amit szemükkel láttak és személyesen megtapasztaltak.

A mostani jubileumi esztendőben újra fel kell fedeznünk és különös intenzitással be kell fogadnunk a feltámadás vigasztaló örömhírét: „Krisztus, az én reményem, feltámadt!” Ha Krisztust az Atya feltámasztotta, akkor új szemmel és új szívvel nézhetjük életünk minden eseményét, még a legkedvezőtlenebbeket is. A sötétség, a kudarc, de még a bűn pillanatai is átalakulhatnak, és új utat hirdethetnek. Amikor elértük nyomorúságunk és gyengeségünk legmélyét, a feltámadt Krisztus erőt ad ahhoz, hogy felkeljünk. Ha rábízzuk magunkat, az ő kegyelme megment! A megfeszített és feltámadt Úr az irgalmasság legteljesebb kinyilvánulása, amely jelen van és működik a történelemben. Ez tehát a húsvéti örömhír, amely ma is elhangzik, és hallani fogjuk az egész húsvéti időben, pünkösdig.

Jézus szenvedéstörténetének és feltámadásának csendes tanúja volt Mária. Ott állt a kereszt alatt: nem tört össze fájdalmának súlya alatt, hanem megerősítette a hite. Meggyötört anyai szívében mindig égve maradt a remény lángja. Kérjük, segítsen, hogy mi is teljesen be tudjuk fogadni a feltámadás húsvéti örömhírét, s hogy át tudjuk ültetni azt mindennapi életünk konkrét körülményei közé.

Szűz Mária adja meg nekünk azt a hívő bizonyosságot, hogy életutunk minden megszenvedett lépése, a húsvét fényével megvilágítva, áldássá és örömmé válik számunkra és mások számára, különösen azoknak, akik az önzés és a közöny miatt szenvednek.

Szólítsuk meg tehát hittel és áhítattal Máriát a Mennynek királyné asszonya kezdetű imádsággal, amely az úrangyalát helyettesíti az egész húsvéti időben.

A szentatya szavai a Regina caeli elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Tegnap Közép-Pakisztánban a szent húsvétot vérbe borította egy gyalázatos merénylet, amely számos ártatlan embert mészárolt le, nagyrészt a keresztény kisebbség családjait – főleg nőket és gyermekeket –, akik egy közparkban gyűltek össze, hogy a húsvétot örömben megünnepeljék. Szeretném kifejezni közelségemet mindazokhoz, akiket ez az aljas és esztelen bűntény sújtott, és azt kérem, imádkozzunk az Úrhoz a sok áldozatért és szeretteikért. Felhívom annak a nemzetnek a világi hatóságait és társadalmának minden tagját, hogy mindent tegyenek meg annak érdekében, hogy visszaadják a biztonságot és a nyugalmat a népnek, különösen a legsérülékenyebb vallási kisebbségeknek. Még egyszer megismétlem, hogy az erőszak és a gyilkos gyűlölet csak fájdalomhoz és pusztításhoz vezet; a tisztelet és a testvériség az egyetlen út a béke eléréséhez. Az Úr húsvétja indítson minket még erősebben imára Istenhez, hogy megfékeződjék az erőszakosak keze, mely rettegést és halált vet, és szeretet, igazságosság és megbékélés uralkodhasson a világon. Imádkozzunk mindazokért, akik meghaltak ebben a merényletben, aztán a családtagokért, annak a nemzetnek a keresztény és etnikai kisebbségeiért!

Üdvöz légy, Mária…

A ma is tartó húsvéti hangulatban szívből köszöntelek mindannyiatokat, Olaszországból és a világ különböző részeiből érkezett zarándokok, akik azért jöttetek, hogy részt vegyetek ezen a közös imádságon. Mindig emlékezzetek a liturgiának arra a szép kifejezésére: „Krisztus, az én reményem, feltámadt!” Ismételjük meg háromszor közösen: „Krisztus, az én reményem, feltámadt!” „Krisztus, az én reményem, feltámadt!” „Krisztus, az én reményem, feltámadt!”

Kívánom mindannyiatoknak, hogy örömben és lelki békében töltse ezt a hetet, amelyen végighúzódik Krisztus feltámadásának öröme. Hogy mélyebben átélhessük ezt az időszakot, hasznunkra lesz, ha mindennap elolvasunk egy evangéliumi szakaszt, amelyben a feltámadás eseményéről van szó. Csak öt percet szánjuk rá, nem többet, hogy elolvassunk egy szakaszt az evangéliumból. Ezt ne felejtsétek el!

Szép és áldott húsvétot kívánok mindenkinek! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!

Húsvétmásnapja

Húsvétmásnapja

Az evangéliumi beszámolók szerint húsvét napján mindenki ugyanarra a kérdésre keresi a választ: hová tűnt Jézus holtteste a sírból? Az asszonyokat a jószándék vezette Jézus sírjához, hogy a temetés napján idő hiányában elmaradt balzsamozást utólag elvégezzék. Az üres sír látványán elcsodálkoznak, majd sietve elindulnak, hogy elmondják a hírt az apostoloknak. Nem Jézus feltámadásáról akarnak hírt vinni, hanem csupán arról, hogy az Úr teste nincs a sírhelyen. Útközben találkoznak a feltámadt Krisztussal, aki megmutatja magát előttük. Jelenlétét többféle módon érzékelik: látják őt, hallják szavát, amikor köszönti őket, és megérinthetik őt, amikor lábához borulnak. Szó sem lehet valamiféle érzéki csalódásról vagy képzelődésről. S bár bizonyos szempontból a feltámadt Jézus megdicsőült teste hasonlít a halála előtti testéhez, mégis vannak különbségek, amelyek a későbbi találkozások során megmutatkoznak. A megdicsőült testre ugyanis már nem érvényesek az evilági fizikai törvények, képes megjelenni bárhol.
A főpapok is magyarázatot keresnek az üres sírra, amikor a katonák beszámolóját meghallgatják. Ők inkább kitalálnak egy hazugságot, mert ez könnyebb számukra, mint hittel elfogadni az igazságot Krisztus feltámadásáról.
Elindulok-e a húsvéti hit útján?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Áldott vagy, szentháromságos Istenem, akire halandó szem nem tekinthet, aki leírhatatlan dicsőségben rejtőzöl, s aki mégis megvilágosítod szívünk szemét bölcsességed ajándékával, és lelkünk belső szobájában feltárod magadat nekünk. Áldalak téged, aki mindeneket fenntartasz! Hálát adok neked, hogy nem hízott bikák égő áldozatában leled tetszésed, hanem a szív töredelmében és az igazság cselekedeteiben.

 

HÚSVÉTVASÁRNAP:

HÚSVÉTVASÁRNAP:

Stációs templom: Sancta Maria Major-bazilika

 
«Ez a nap, melyet az Úr alkotott nekünk, örvendjünk és ujjongjunk!» Felértünk a hegyre; a győzelem teljes; amire vágytunk a 40 napi böjtben, ami ádventtől kezdve előttünk lebegett, ma megvalósult: a világosság győzött a sötétség felett. Az isteni kegyelem napja most sugárzik melegen és világítóan. Adventben sötétség volt és vágyakozva vártuk a világosságot. Karácsony éjjelén hirtelen jött ez a világosság és megteremtette a világosságágát. «A világosság pompája felkelt a szent város (Egyház) fölött.» Ez a megtestesülés ünnepkörének örömhíre. De ebbe a fényes ragyogásba árnyék vegyül, az örömujjongásba egy fájdalmas hang is belevegyül és egyre erősebb lesz. «És a világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem ismeri meg.» A fájdalom motívumát már Karácsony hetében hallottuk és ettől kezdve nem is némult el soha. Hetvened vasárnaptól kezdve pedig ez lesz a vezető ének; áttör minden hangon és böjt első vasárnapján már látjuk «az isteni» Dávidot, amint megkezdi küzdelmét az óriási Góliáttal. Az egész böjtöt összefoglalhatjuk ebbe: «A világosság küzd a sötétséggel.» Ebben benne van Krisztus történeti küzdelme a zsidósággal;az ö szenvedése, de benne van Krisztus küzdelme azok lelkében, kiknek a világossághoz kellene jönniök, tehát a keresztségre készülők és a vezeklők lelkében. A világosságnak látszólag alá kell merülnie. Krisztus meghal a kereszten. De mégis ugyanoly hirtelen, mint ahogy Karácsonykor az éj sötétjében felragyog a fény, úgy kél most, a szomorú nagyhét után a feltámadás napja fel, hogy örökké világítson. Ez a Húsvét az ünnepek ünnepe. Az egyházi évnek kimagasló pontja. Ez kelt csak azután hangos, ujjongó örömet szívünkben.

1. Urunk feltámadása
Krisztus saját erejéből támadt fel sírjából. Soha nem hallott és nem látott csoda ez. Megcáfolhatatlan bizonyíték, hogy hatalma volt az életét odaadni és azt visszavenni; hogy ö nem pusztán ember volt, hanem az emberalakban köztünk megjelent Isten. Tehát igaz, amit tanított, igaz a mi hitünk, hogy a bűn hatalmából megszabadultunk. Innen a tiszta öröm, ami az Anyaszentegyházat és a hívő nép szívét átjárja. Mert öröménekeiben nem csupán Krisztusnak halottaiból való feltámadását ünnepli a liturgia, hanem a szíveknek és a lelkeknek a feltámadását is egy új, egy jobb életre. «Ahogy Krisztus halottaiból feltámadt, úgy járjunk mi is az életnek új útjain.» (Róm 6,4)

2. Az ünnep jelentése és tartalma
A húsvéti liturgiának lényege és tartalma, tehát Krisztus dicsőséges feltámadása és ezzel a bűn és a halál hatalmából való megváltásunk befejezése, tehát a mi feltámadásunk most a kegyelem életére és egykor az örök boldogságra. Ez a fenséges eszménykép ott állt eleven valóságként az ősegyházban az újonnan megkereszteltekben, akik a bazilikákban tartott istentiszteleteken fehér keresztelőruhájukban ékeskedtek és megtérésük első buzgósága a hivők közösségét a keresztény erényes életben megerősítette. Ezért emlékezik meg a liturgia ünnepélyes szövege még ma is róluk. Azért a húsvéti liturgia minden részében mintegy a lélek mennyei örök dicsőségének visszavert fénye. Minden egyes istentiszteleten keresztülcseng a zsoltáros szava: «Ez az a nap, amelyet az Úr alkotott nekünk, örüljünk és ujjongjunk.» (Zsolt 117,24) – Húsvéti öröm valóban ma is számunkra, amikor az Isten és az oltár ünnepi díszbe öltözve fénylenek és a boldog alleluja szinte nem akar megszűnni. Ez a húsvéti öröm kifáradhatatlan erővel egy teljes hétig tart. Az ünnepnek külön sequentiája, saját prefációja van, amelyek az Üdvözítőt magasztalják dicsőségében. A húsvéti sequentia fenséges párbeszéd az Úr feltámadásáról. Szerzőjét nem ismerjük pontosan. Egyesek Szent Damiani Péternek (†1072), sokan pedig Wipónak, II. Konrád udvari káplánjának tulajdonítják. (†1048)

Sequentia (részlet): csodálatos viadallal megvívott az élet és a halál: és az élet meghalt vezére uralkodik élve.

Himnusz CXX.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Urunknak áldott napja ez,

szent fényességgel virradó,

világnak átkos vétkeit

kiontott szent vér mossa le.

Eltévedt ember hitre tér,

vakok szemében gyúl a fény;

s hogy irgalmat nyert a lator,

félelmünk immár megszűnik!

Ámulnak mind az angyalok

látván a bűnbánó latort,

ki bízva Krisztushoz kiált,

s menny üdvösségét élvezi.

Csodálandó nagy szent titok:

világnak bűnét elveszi,

s a testben járók vétkeit

eltörli Krisztus teste már.

Mi más lehetne nagyszerűbb?

Bűnt megbocsát az irgalom,

félelmet űz a szeretet,

s új életet hoz a halál.

Maradj örökre, Jézusunk,

fényes húsvéti örömünk,

s kiket kegyelmed újraszült,

oszd meg dicsőséged velünk.

Dicsérünk, Jézus, szüntelen,

ki feltámadtál győztesen,

Atyának, Léleknek veled

most és örökre tisztelet. Ámen.