157. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében

2013.03.16. szombat

Egyetlen presbitérium

Isten az embert közösségi lénynek teremtette. A társadalmat kicsi közösségek sokasága, a rengeteg család, rokonság, nemzetség, nemzet alkotja. Jézus Krisztus is családba, nemzetbe született bele. Jelezte ezzel, hogy valóban mindent helyre akart hozni, amit Isten szépnek, jónak, boldogítónak teremtett, csak emberi gyengeség vagy gonoszság rontott el, esetleg tett tönkre. Amikor elkezdte nyilvános működését, tanítványokat hívott meg és gyűjtött maga mellé. Mindenkit személy szerint szólított meg, de egy kollégiumot alkottak főtanítványai, az apostolok, köréjük válogatott hetvenkét kisebb tanítványt. A hűtlen áruló, Júdás helyére ezek közül választottak egyet. Sault a damaszkuszi találkozás után egy ott élő kisebb tanítványnak kellett felkeresnie, megkeresztelnie és a közösségbe befogadnia. Ezt azzal jelezte, hogy „Saul testvérnek” szólította őt, akitől néhány órája még reszketve félt. (ApCsel 9,10-18) Mint ebből a példából is kitűnik, az egyházi közösség hierarchikus, tagozódott, felszentelt vezetőkből és megkeresztelt hívekből áll. A felszentelt és vezetéssel megbízottakat klerikusoknak, a vezetetteket laikusoknak nevezzük. A papság teljes hatalmát és küldetését a püspökök kapták meg. A papi rend következő csoportja a papoké. A püspökök egy-egy egyházmegyét vezetnek, irányítanak. Ők nevezik ki a plébániák vezetőit, a plébánosokat, és az ő segítőiket, a hellyel-közzel még fellelhető káplánokat. Eme presbitérium is közösséget alkot. Jogaik és kötelességeik az Egyház törvénykönyvében vannak rögzítve, no meg egyházmegyéjük törvényeiben. De igazi összetartó erejük a szeretet.

156. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében

2013.03.15. péntek

Akik Krisztust választják, azoknak mit üzen?

Én örök tervek alapján gondolkodom. Atyám akarta, én örömmel elfogadtam, hogy a teremtett világba lépek és emberként is élni fogok a történelem bizonyos szakaszában a földön. Lesz emberi testem és emberi lelkem, úgy, mint nektek, csak emberi személyem nem lesz, mert Isteni Személy maradok. Az emberi bűnök jóvátételét is elvállaltam, mert hiába próbálkoztam azzal, hogy megjavítalak benneteket, nem sikerült. Ezért szenvedtem olyan sokat és haltam meg keresztre feszítve értetek. Mondhatnám, megfizettem értetek. A Megváltótok vagyok. A mennyei boldogságba is be akarlak vinni benneteket, bezárt kapuját kinyitottam nektek, ezért mondják, hogy Üdvözítőtök is vagyok. Én vagyok a jó Pásztor. Amikor a földön éltem, azon a vidéken óriási rétek voltak, és azokon bárányok legelésztek. Az őket irányító, támadásoktól, megvédő embereket nevezték pásztoroknak. Amikor hozzám jött sok-sok ember, úgy láttam, nekem is efféle dolgom van velük, mint a gyámoltalan bárányokkal a pásztornak, mert nekem a gonosz lelkekkel szemben kell megvédenem a bennem bízókat. Rendeltem melléjük most élő férfiakat, hogy látható őrzőik is legyenek. Ezeket pápának, püspököknek, papoknak hívják. Ők a helyetteseim, lelkipásztorok.

I. Ferenc az új pápa

Az új pápa arcképe: a szegények kapnak első helyet Krisztus tekintetével

Jorge Mario Bergoglio bíboros lett tehát az új pápa és a Ferenc nevet vette fel. 2013.III.13-án este 7 óra 6 perckor szállt fel a Sixtus-kápolna kéményéből a fehér füst és szólaltak meg a Szent Péter bazilika harangjai, hogy hírük adják a nagy hírt. Ferenc pápa 76 éves, eddig Buenos Aires érseke volt, ő az első jezsuita pápa és az első, aki oly távolról, Latin-Amerikából érkezett. Latin püspöki jelszava: „Miserando atque eligendo” Jézusra utal, aki bűnös emberen „megkönyörült és kiválasztotta” (Mt 9, 9).

Miként jellemezné önmagát – kérdezte a leendő pápát két évvel ezelőtt egy újságíró. Mire ő ezt válaszolta: „Én Jorge Mario Bergoglio, pap vagyok”. Ez a kis anekdota jól írja le az új pápát. Alázatos és egyszerű, ilyen volt papként és püspökként. Olasz emigránsok unokájaként Buenos Aires-ben született 1936. december 17-én. Apja Mario vasutas volt, édesanyja Regina háziasszony. Gyermekkorától az egyszerűség és a mások iránti figyelmesség volt megkülönböztető jegye.

A Jézus Társasága tagjaként Chilében végez humán tanulmányokat. 1963-ban visszatér Argentínába, filozófiából szerez diplomát a San Miguel-i Szent József kollégiumban. A 60-as évektől Santa Fe-ben irodalmat és pszichológiát tanít a Szeplőtelen Szűzről nevezett kollégiumban. Minden iránt érdeklődik, szereti az irodalmat, a művészetet, a sportot, sőt jó argentinként még a tangót is.

1969-ben szentelik pappá és négy évvel később kötelezi el magát véglegesen a Jézus Társaságában. Még csak 37 éves, amikor megválasztják az argentin jezsuiták tartományfőnökének. Ezt a hivatalát 6 éven keresztül látja el. Elkötelezi magát a keresztények közötti párbeszédben, nagy figyelmet fordít az emigránsok és a fiatalok közötti apostoli munkára. 1992 döntő fordulatot jelent életében: II. János Pál pápa kinevezi az argentin főváros segédpüspökévé. Mindjárt kivívja a hívek lelkesedésát egyszerű és barátságos életvitelével.

1998 újabb fordulópont: a leendő pápa az argentin főváros érseke lesz és több éven át a püspöki konferencia elnöki tisztét is betölti. 2001-ben II. János Pál bíborossá kreálja és címtemploma a Bellarmin Szent Robert plébánia. Megváltozik ruhájának és birétumának színe, de lelkipásztori stílusa a régi marad. Továbbra is a szegények apostola, hangja a hangtalanoknak, arca azoknak, akiknek nincs arca. A városban úgy közlekedik, mint a hétköznapi emberek, metrón és villamoson. Első helyre mindig a szegény embereket emeli, a székesegyházban úgy gyóntat, mint bármelyik más pap.

Akkor emeli fel szavát, amikor védelmezni kell az emberi méltóságot. Tiltakozik a művi vetélés és a nők kihasználása ellen. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az egyháznak nem szabad a nagyság illúziójában ringatnia magát. A püspököknek azt mondja, hogy szentként kell élniük, Krisztusra szegezett arccal. 8 évvel ezelőtt részt vett a konklávén, amelyen XVI. Benedek lett a pápa, ám a jelöltek között akkor sokat emlegették az ő nevét is. Egy interjúban néhány évvel ezelőtt azt mondta, hogy élete alapját mindig a Jézussal való találkozás ámulata, az Ő személyének csodája alkotta.

155. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében

2013.03.14. csütörtök

Az Egyházat nem emberek találták ki, mint a klubokat, társulásokat, sportegyleteket. Isten társas lénynek gondolta ki az emberiséget, amelynek alapja a család. A természetes család: férj, feleség, gyerekek. Célja: megvalósítani teremtett síkon a teremtetlen Isten Szentháromságának szeretetközösségét. Jól belenőni itt a földi életben az igazság ismeretébe és a szeretet gyakorlásába. Odafönn a mennyországban kell aztán beilleszkedni az angyalok társaságába, akiknek nincs testi valóságuk, színtiszta lelkek. Sem férfiak, sem nők. Nem ismerjük napi tevékenységüket, de egyformán földi fogalommal: éjjel-nappal együtt kell lennünk velük. A földi viszonyok, családi, faji, nemzeti összetartozás milyen lesz, nem tudjuk. Aztán közbejött a bűn, itt lenn a fáradságos munka, szenvedés, halál. A két végállomás tudata: mennyország és pokol. Felemás élet a testünk nélkül a mennyországban is átmenetileg, aztán a feltámadás öröme. Egyetlen változatlan pont maradt: Isten és a hozzá való viszonyunk üdvözülten vagy elkárhozottan. Ezt a földön kell eldöntenünk. Nehezíti a bukott angyalok gonoszkodása, kísértése: igazság helyett hazugság, szeretet helyett gyűlölet. Ez változtatható Isten kegyelmével, amit a Megváltó érdemelt ki, és feltámadása után azonnal rá is bízta a bűnbocsánat alkalmazását az apostolokra és azok utódaira, a felszentelt papokra. A családi élet sem tiszta öröm, kell benne a vezeklés. A társadalom egy része kimondottan vezeklő állapot: ez a szerzetesség. Az emberi élet célja ugyanaz marad: az igazságban és szeretetben felnőni a mennyei boldogságra, angyali közeggel együtt élni Istenben. Aki a sátánt választja: itt is hazugság és gyűlölet, a pokolban ugyanaz: szakadatlan szenvedés a gonosz lelkekkel. Dönteni kell!

154. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében

2013.03.13. szerda

A kapcsolatok gazdag szövevénye.

A mi keresztény kapcsolatunk alapvetően a Szentháromság benső életének mintájára épül. Amikor Isten a látható világ legrangosabb teremtményét, az embert akarta megteremteni, így szólt: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra. Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; az Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket”.(Ter 1,26-27) Az ószövetségi Szentírás megfogalmazója nagyon jól tudta, hogy Isten és benne minden a legtisztább szellem, teremtetlen szellem, az Isten képe nem lehet emberi ábrázat. Egészen más képiségről van szó. Arról a belső kapcsolatról, amely szorosan összefűzi a Szentháromságot egyetlen, megbonthatatlan egységbe. Az Atya tökéletes, kimerítően pontos képmása, önismerete a Fiú. Ezt a tökéletes azonosságot az Atya egyetlen szóban ki is mondja: Őket ez hasonlatosság is összeköti, de az új személy örök születése pillanatától megkapja Atyja végtelen nagy isteni természetét, az örök és végtelen, oszthatatlan értelmet és akaratot. Az isteni akarat működése kapcsán származó Harmadik Isteni Személy származásakor ezt a már közös isteni természetet kapja ajándékba az Első és Második Isteni Személytől. Így mindig egyformán gondolkodnak és akarnak az Isteni személyek. Ez a csodálatos isteni összetartozás létben a Személyek kifelé, a világ felé történő cselekvésében lett a teremtett ember ősmintája. Ezért kellene minden emberi kapcsolatnak a legtisztább igazságot és legtökéletesebb szeretetet mintáznia. Ezért lesz gyalázattá az összes emberi kapcsolat, ha nem isteni példaképét hirdeti. Az igazság és a szeretet legyen a kapcsolataink rendező elve. Jézus papjai pedig erre mutassanak állandó jó példát!Jézus az egész világ Megváltója. Atyja úgy rendezte sorsát öröktől fogva, hogy rokona legyen a föld és a csillagvilág, hiszen az Ő emberségének testi része az egész anyagvilág ősmintája. De rokona az an angyalok és emberlelkek világa is, mert emberlelke szolgált ezeknek ősmintául. Különösképpen rokona az emberi nem, hiszen öröktől fogva elhatározott tény volt, hogy Isten létrehoz egy teremtett világot, amelynek egyik ágába belép majd idők folyamán a Fiúisten. A választott teremtmény az ember. Ez már önmagában is elég bonyolult világ. Még bonyolultabbá válik, amikor szűzanyától születik meg ott, ahol kijelölt helye volt, akkor, amikor hatszáz évvel korábban megjövendölte Dániel próféta, felnőtt ott, ahol fogantatott, majd dolgoznia kellett. Aztán harminc évesen tanúságot tett mellette az öröktől kijelölt utolsó próféta, a tömeg pedig nem je yezte meg mindezt. Sem tanítása, sem rengeteg csodája nem volt elég az öröktől fogva kijelölt főtanácsnak és fejének, az akkor éppen hivatalban lévő főpapnak. Minden remekül elrendezve, még az is, hogy a tények értékeléséhez ne érjen fel a hivatalos közeg. A papok sorsa az Egyházzal együtt ugyanígy bonyodalmas, mint a Mesteré volt. Mi, papok értetlenül állunk néha sorsunk előtt. Aztán utólag olyan gyönyörűen helyére kerül minden. Paptestvér, meg ne torpanj soha semmi miatt megkezdett utadon! Igaza van II. János Pál pápának: a papi sorsunk gazdag bonyodalmak szövevénye.

153. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében

2013.03.12. kedd

Amikor Jézus elkezdte nyilvános működését, így hirdette meg küldetését: „Betelt az idő, és elközelgetett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban!” (Mk 1,15) Az Isten országa az az állapot, az a lelkület, amely elfogadja és teljesíti Isten akaratát. Ezt kezdte el Ádám és Éva. Elfogadták igaznak Isten miden szavát, és a nekik adott parancsokat odaadó engedelmességgel teljesítették, de a kísértő ezt akarta megzavarni. Arra csábította a földi dolgokban még tapasztalatlan embert, hogy ne nyugodjék bele az Istennek alávetett szerep teljesítésébe, hanem legyen Istennel egyenlő. Ezt a jogot a tiltott fa gyümölcsének élvezetével szerezheti meg. A sátán győzött átmenetileg, mert az ember hitt neki. Az emberi történelem ettől kezdve telve volt istenbántással, mert az emberek folyton ellene mondtak parancsainak. Amikor Jézus belépett a történelembe, kizárólag az Atya akaratát kereste és teljesítette. Ezért mondhatjuk, hogy benne megvalósult az Isten országa. Betelt az idő, mondta első hallgatóinak, és elközelgetett az Isten országa. Én azért jöttem a földre, hogy megmutassam nektek: egyedül Isten akarata jó, mert az mindig az igazságot és a szeretetet szolgálja. Az én tanításom is mindig erre irányul. Forduljatok ehhez az életmódhoz, higgyétek el, hogy ez hozza meg az egész világnak a békét és a boldogságot. Ez a jó hír, ez az evangélium. Jézus ezt minden embernek hozta. Ezért nem akarta a megengedett természetes örömöket élvezni, tanítványainak sem a családi kör örömeiben maradni, vagyont gyűjteni, előkelően öltözködni. Van nektek Atyátok az égben, Ő gondoskodik rólatok, és megfizet a mennyben. Ezt kívánja ma is papjaitól. Ez az elzüllött világ orvossága.Jézus mindjárt nyilvános működése elején kiválasztott az őt szorgalmasan követők és hallgatók közül tizenkettőt, akiket apostoloknak, vagyis küldötteknek nevezett el. Rajtuk kívül később még hetvenkét kisebb tanítványt is választott, őket is küldötte, hogy előkészítsék tanító útját, amerre menni szándékozott. Ezeket a tanítványokat Izrael törzseiből válogatta ki. Ügyelt arra, hogy Lévi törzséből, amelynek egyik családja adta Isten parancsára a zsidó papságot is, meg a levitákat, akik a papok segítői voltak, a tanítványok közé ne kerüljön senki. Jézus Júda törzséből született Izrael ezernyolcszáz évvel korábban adott jövendölése és messiási áldása szerint. Ebből a törzsből viszont választott egyet, az áruló Júdást. Három évig hallgatták Jézus beszédeit, és a nekik szánt külön oktatást. Az utolsóvacsorán külön könyörgött értük, hogy az Atya kegyelme őrizze meg őket egységben és igazságban. „Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megtartottam őket nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, és senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy az Írás beteljesedjék. Szenteld meg őket az igazságban. A te igéd igazság.” (Jn 17,11-12.17)

A római egyházmegye imája a konklávé idején.

A római egyházmegye imája a konklávé idején.

Imádkozzunk a bíborosokért, akik arra kaptak meghívást, hogy megválasszák a római pápát:
a Szentlélek kegyelme által megvilágosítva jelöljenek ki egy olyan méltó atyát és pásztort az egyház számára, aki minden erejével Isten népét szolgálja. Imádkozzunk Róma egyházáért, hogy legyen kitartó az apostolok tanításában, a kenyértörésben, az imában, a testvéri egységben.