Ferenc pápa az olasz állami számvevőszék vezetőihez: Küzdjetek a korrupció ellen!

Március 18-án a Szentatya az olasz állami számvevőszék elnökségét és adminisztrációs vezetését fogadta a VI. Pál teremben. Hozzájuk intézett beszédében az állami tisztségviselők átlátható és tisztességes munkáját hangsúlyozta.

A számvevőszék vezetőinek a szigorúság mellett az emberi szempontot is figyelembe kell venniük munkájuk során. Egyrészt őrködniük kell a politikai és közigazgatási intézmények kiadásain, hogy azok kezelése tisztességes legyen, és ne saját vagy választási érdekeket kövessen. Ugyanakkor a társadalmat nemes és nagylelkű, humanista értékrend felé kell terelni, ezért nem elegendőek az intézmények, ha nem társul hozzájuk nemes cél – mutatott rá a pápa.

Szüntelenül harcolni kell a korrupció ellen, mely a társadalom szövetének egyik legszörnyűbb sebe – hangsúlyozta a Szentatya. – Etikailag és gazdaságilag is súlyos károkat okoz. A könnyű és gyors nyereség illúzióját adja, mégis mindenkit elszegényít. Kiöli az átláthatóságot és a bizalmat az egész rendszerből. Sérti az egyén méltóságát, összezúzza a szép és jó ideálokat. A közhivatalnokok feladata, hogy átláthatóan és tisztességesen működjenek, odafigyelve a szegényekre is. A számvevőszék felel azért, hogy az állam megfelelően használja föl a közjavakat.

Názáreti Szent József

Názáreti Szent József

A mai napon Szent Józsefet, Szűz Mária jegyesét és Jézus nevelőapját ünnepeljük. József látomásokban ismeri meg a mindenható Isten vele kapcsolatos szándékait és készséggel áll Isten szolgálatába. Elcsodálkozik a rendkívüli eseményeken, ugyanakkor bátran megteszi mindazt, amit Isten kér tőle. Az evangélium szépen bemutatja aggodalmát és engedelmességét, amikor megismeri Mária anyaságának titkát, a születendő gyermek származását. Máté evangélista egyszerűen írja le József lelkületét: „úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta neki”, azaz megtette, amit Isten kért tőle.
Mindennapi kétkezi munkájával szolgálja az Isten Fiát, gondoskodik családjáról. Jogosan feltételezzük, hogy eredetileg más elképzelése volt, amikor eljegyezte Máriát, másként képzelte családi életét, de mindezt kész volt félretenni annak érdekében, hogy Isten szándékainak szolgája legyen. Örömmel vállalja és hűségesen teljesíti azt a küldetést, amire Isten kiválasztotta. Igaz és jámbor jelleméből fakadt engedelmessége. Így válik egész élete szolgálattá és áldozattá.
Lelki békességet, engedelmes lelkületet, szolgáló szeretetet, a munka szeretetét tanulhatjuk meg tőle. És tanuljuk meg tőle azt, hogy odafigyeljünk Isten nekünk szóló üzenetére, mert nekünk is van hivatásunk.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Uram, Jézus! A hit szilárd alap, kiindulópont, amelyre egész életemet felépíthetem. Az első lépés a hit útján valóban az ismeretlenbe, a bizonytalanba való belépés. A bizonytalan lépések után megérkezek hozzád, Uram, aki csodát tehetsz velem, s ettől kezdve megszűnik bennem mindenféle bizonytalanság. Segíts engem, hogy ki tudjak lépni bűnös életem sötétségéből, kételkedéseim és aggodalmaim homályából és eljussak a te kegyelmed világosságára. Adj nekem bátorságot elindulni a hit útján, Isten titkainak útján!

Útravaló – 2019. március 18.

Napról napra közreadjuk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Márciusban Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.

(Statio: ad S. Clementem)

Ma a Szent Kelemen-bazilikában időz az Egyház, amelynek pincéiben Péter apostol harmadik utóda, Kelemen a Néró-féle keresztényüldözés idején menekíteni próbálta az Egyházat. Átérezzük az üldözött Egyház föld alatti szorongását, amit az olvasmányban Dániel prófétának a babiloni fogságban mondott imája bűneinkre vonatkoztatva hoz közel hozzánk. A bűn, még ha titkos, akkor is kihat, Istenre is hat, aki nem akarta nézni, hogy a halál országában vergődjünk, ezért alászállt, és halállal győzte le a halált. Ennek folytatását csodáljuk meg a vértanúk áldozatában. Mi pedig ma éppen ott találhatunk Krisztusra az életünkben, ahonnan kizártuk. Nyissunk neki ajtót böjttel, jócselekedetekkel, imával, mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.

Ferenc pápa: Akkor is maradjunk Jézussal, amikor nem értjük őt!

Március 17-én az Angelus elimádkozása előtt a Szentatya a színeváltozás evangéliumi jelenetéről elmélkedett, utána pedig imádkozott az újzélandi merénylet áldozataiért és sérültjeiért.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A szent negyvennap második vasárnapján a liturgia a színeváltozás eseményét állítja szemünk elé, amikor Jézus lehetőséget ad tanítványainak, Péternek, Jakabnak és Jánosnak, hogy megízleljék a feltámadás dicsőségét: a menny pillanatnyi feltárulása a földön. Lukács evangélista (vö. Lk 9,28–36) a színében elváltozott Jézust a hegyen mutatja nekünk, amely a világosság helye, a három tanítványnak fenntartott egyedülálló tapasztalat lenyűgöző szimbóluma. A tanítványok felmennek a Mesterrel a hegyre, látják, amint imádságba merül, és egy bizonyos ponton „az arcszíne megváltozott” (Lk 9,29). Hozzá voltak szokva, hogy nap mint nap emberségének egyszerű megjelenésében lássák, ez az egész személyéből áradó új ragyogás viszont ámulattal tölti el őket. Jézus mellett pedig megjelenik Mózes és Illés, akik közeli „exodusáról” beszélgetnek vele, vagyis az ő halált és feltámadást hozó húsvétjáról. Ez a húsvét elővételezése. Ekkor Péter felkiált: „Mester, jó nekünk itt lenni” (Lk 9,33). Azt akarja, hogy ez a kegyelmi pillanat sose múljon el!

A színeváltozás Krisztus küldetésének nagyon konkrét pillanatában történik, annak bizalmas közlése után, hogy „szenvednie kell, meg kell, hogy öljék, de harmadnapon fel kell támadnia” (Lk 9,21). Jézus tudja, hogy ők nem fogadják el ezt a valóságot – a kereszt valóságát, Jézus halálának valóságát –, és ezért fel akarja készíteni őket, hogy el tudják viselni a szenvedés és a kereszthalál botrányát, hogy tudják: a mennyei Atya ezen az úton keresztül juttatja el Fiát a dicsőségbe, feltámasztva őt a halálból. És ez lesz tanítványok útja is: senki sem jut el az örök életre, hacsak nem követi Jézust, és nem hordja keresztjét ebben a földi életben. Valamennyiünknek megvan a maga keresztje. Az Úr megláttatja velünk ennek az útnak a végét, a feltámadást, azt a szépséget, amelyet elérünk, ha hordozzuk keresztünket.

Tehát Krisztus színeváltozása megmutatja nekünk a szenvedés keresztény távlatát. A szenvedés nem szadomazochizmus, hanem szükséges, mégis elmúló átmenet. Az úti cél, ahová meghívást kaptunk, ragyogó, mint a színeváltozott Krisztus arca: őbenne van az üdvösség, a boldogság, a világosság, Isten határtalan szeretete. Azáltal, hogy megmutatja dicsőségét, Jézus arról biztosít bennünket, hogy a kereszt, a megpróbáltatások, a nehézségek, melyekbe ütközünk, megszűnnek és legyőzetnek a feltámadásban. Ezért e negyvennap során menjünk fel mi is Jézussal a hegyre! De hogyan? Imádkozva. Imádkozva menjünk fel a hegyre: csöndesen imádkozva, szívünkkel imádkozva, állandóan az Urat kereső imával. Végezzünk néhány perces elmélyült imát, mindennap egy rövid időre, bensőnkben szegezzük tekintetünket az ő arcára, és engedjük, hogy elárasszon bennünket az ő fénye, és bevilágítsa életünket!

Lukács evangélista ugyanis hangsúlyozza, hogy akkor változott meg Jézus arcszíne, „miközben imádkozott” (Lk 9,29). Bizalmas beszélgetésbe merült az Atyával, amelyben ott zengett a törvény és a próféták is – Mózes és Illés –, és miközben Jézus egész önmagát átadta az Atya üdvözítő akaratának, a keresztet is beleértve, Isten dicsősége teljesen betöltötte, kifelé is látható módon. Így van ez, testvéreim: a Krisztusban és a Szentlélekben végzett ima átalakítja belülről az embert, és megvilágíthatja a többieket és a körülöttünk lévő világot. Hány emberrel találkoztunk már, akik világítottak, akiknek a szeméből világosság áradt, akiknek csillogott a szemük! Imádkoznak, és az ima ezt teszi velünk: világítókká tesz bennünket a Szentlélek világosságával.

Folytassuk örömmel negyvennapi utunkat! Adjunk teret az imának és Isten szavának, amelyet bőségesen ad nekünk a liturgia ezekben a napokban. Szűz Mária tanítsa meg nekünk, hogy Jézussal maradjunk akkor is, amikor nem értjük őt! Mert csak akkor látjuk meg dicsőségét, ha vele maradunk.

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

A fájdalomhoz, melyet az emberiséget folytonosan sújtó háborúk és összetűzések okoznak, ezekben a napokban hozzákapcsolódott az a fájdalom, amely az új-zélandi Christchurch két mecsetje ellen elkövetett borzasztó merénylet áldozatai miatt tölt el bennünket. Imádkozom a halottakért, a sebesültekért és a családtagokért. Lélekben közel vagyok muszlim testvéreinkhez és az egész ottani közösséghez. Ismételten arra hívok mindenkit, hogy imádkozva és a béke gesztusaival fogjunk össze, hogy legyőzzük a gyűlöletet és az erőszakot. Most imádkozzunk közösen, csendben, megölt muszlim testvéreinkért!

Szeretettel köszöntelek mindannyitokat, akik itt vagytok: Rómából és a világ sok tájáról érkezett hívek. Üdvözlöm a Lengyelországból jött zarándokokat, valamint a spanyolországi Valenciából, a brazíliai Cajazeirasból és az angolai Benguelából jött híveket. Milyen sok angolai van itt!

Üdvözlöm a Veronából, a Nápoly melletti Quartóból és a Perugia melletti Castel del Pianó-ból jött egyházközségi csoportokat, a corleonei diákokat, a Brembo in Dalmine-i ministránsokat és a padovai „Uno a Cento” társulatot.

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Nagyböjt második hét hétfője

Nagyböjt második hét hétfője

Az ellenségszeretetre való felszólítás után Jézus újra olyan kijelentést tesz, amit sem előtte, sem utána egyetlen tanító sem mert megfogalmazni: „Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas!” Aztán rögtön konkrét példával mutat rá arra, hogyan kell irgalmasnak lennünk: kerüljük el az ítélkezést mások fölött. Ez nem azt jelenti, hogy bizonyos esetekben ne kellene figyelmeztetnünk embertársunkat bűnös magatartására, hiszen ez keresztény kötelességünk. Attól viszont óvakodjunk, hogy meggondolatlanul vagy sértően nyilatkozzunk másokról, és kellő és biztos ismeretek hiányában megítéljük őt. A végső ítéletet az ember életéről és annak cselekedeteiről Isten fogja kimondani, ez nem a mi dolgunk. Felettünk is ő fog ítélkezni, s tudjuk, hogy ő valóban igazságos bíró. Ugyanakkor természetesen irgalmára, megbocsátására is számíthatunk, de az Úr szavai szerint ez attól is függ, hogy mi mennyire gyakoroltuk az irgalmasságot felebarátaink iránt.
Isten időt ad nekünk bűneink megbánására. Nem hibáztat minket gyengeségeink miatt, nem vádol minket vétkeink miatt. Nem ítél el minket azonnal, hanem időt hagy, hogy beismerjük bűnünket. Aztán megbocsát. Nem késlekedik a megbocsátással és nem támaszt lehetetlen feltételeket, hanem csak egyszerűen megbocsát. A nagyböjt ilyen Istentől kapott idő számunkra.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Uram, Jézus, hiszem, hogy velem vagy mindig, velem vagy életem nehéz helyzeteiben, velem vagy még a kísértések idején is. A gonosz az ellenkezőjét akarja elhitetni velem, s azt a gondolatot ébreszti bennem, hogy magamra hagytál, nem törődsz velem, nem gondoskodsz rólam. Bukásaim és eleséseim figyelmeztetnek, hogy újra és újra bizalommal forduljak hozzád és segítségedet kérjem. Segíts, hogy a legnehezebb kísértések idején is a te arcodra tekintsek, a te tekinteted keressem, a te kezed után nyúljak, s a te szívedre hajoljak.