Kik az oda fel valókat és nem a földieket kerestétek

Kik az oda fel valókat és nem a földieket kerestétek (Kol. 3).

Ments meg, Uram minket!

„Látta és hitt”! – tegnap már elmélkedtem István vértanúsága kapcsán a hitről. És lám, ma, Karácsony ünnepét követő első napon, a születés, a megtestesülés ünnepét követő első napon mindjárt, már is, a feltámadás hitére mutat rá a Szentírás! Minden mindennel összefügg! Hogy számunkra, a világ számára érthető legyen, hogy minden azért van, hogy világossá legyen, egyértelművé, és érthetővé, életté válhasson az, „hogy Isten legyen minden mindenben” [1Kor 15,28]! A hitünk által, a hitünkön keresztül valósítsuk meg Isten ezen tervét! Velünk való közösségben akarja Isten kibontakoztatni a tervét! Értjük ezt a bizalmat, ezt a szeretetre sóvárgását Istennek? Minden vágya az, hogy a szeretetből, Aki Ő, szeretet fogantasson, foganjon! Belőlünk vágyakozik Isten életet fakasztani! Általunk, a mi igenünkön keresztül. Igent mondani Isten szándékára, tervére, akaratára, mely öröktől fogva, örökkön át vágyakozás marad a számára, ha én, az Ember erre nem vagyok képes hitemmel kiböfögni, felöklendezni, hogy Igen, akarom, vágyakozom rá, Istenem, amire Te vágyakozol általam!

Meglátni Isten szándékát, melyet belém álmodott, az én teremtésemmel elgondolt, és annak a szándéknak megengedővé lenni! Ez válhat olyan békés közösséggé Isten és Ember között, és egyben örömmé, amire szólt az ünnepre való készülődésben az a kívánság, melyet kimondtunk. Talán át sem élve, vagy pontosan vágyakozó szeretettel átgondolva a szavakat: „Kegyelmekben gazdag, Áldott, Békés, Boldog Karácsonyt kívánok!”

Ezek a szavak lehetnek képesek bennünk, és közöttünk közösséget teremteni! Mindezt kifejezhetjük azzal az egyetlen szóval, hogy: Tisztelet! Féltése Isten szándékának, azaz: tisztelem szándékát, melyből ered önmagam tisztelete, és ezzel együtt a másik ember tisztelete! Csak, az ünnepek elmúltával vissza ne zuhannánk az öngerjesztő, és önérvényesítő erőlködésbe, küzdelembe, ami szinte szüntelen háború, háborgás önmagam mások fölé helyezkedésének érdekében.

Isten, Te vagy képes Szentlelked által békességet teremteni az emberben! Ha én, az ember hitemmel Rád hagyatkozni képessé teszem magam a világ ezzel ellentétes szuggesztiója ellenében. Segíts meg bennünket, hogy fejlődésünk ebben az életben eljuthasson a Te bölcsességed meglátására! Ámen

Himnusz CCCVIIC.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Krisztusban árad élet e világra:

hordja sebünket, elveszi halálunk;

Atyja jobbjára visszatérve ül már

mennyei trónján.

István az első, ki az ő nyomában

szolgájaként jár fényes hivatásban,

melyet az Úrnak sugalmazó Lelke

benne kisarjaszt.

Kőzápor hull rá, állja rendületlen,

állja a gyilkos harag tombolását;

irgalmas szívvel üldözőit félti

s hálaimát mond.

Sírva könyörgünk első vértanúnkhoz:

szent polgártársa üdvözült karoknak,

fényes mennyország örököse vagy már,

áldva tekints ránk!

Zengjük ma együtt vértanúk karával:

hála, dicsőség a Szentháromságnak,

akitől István elsőként kaphatta

hős koszorúját. Ámen.

Ferenc pápa üzenete a rigai taizèi találkozóra: „Szóban és tettel kinyilvánítani, hogy nem a gonoszé az utolsó szó”

A Bizalom világméretű zarándokútjának idei állomása 

Ferenc pápa december 27-én kedden üzenetet küldött a 39. taizèi találkozóra, melyet ez alkalommal Lettország fővárosában, Rigában tartanak meg december 28-a és január elseje között. Ortodox, protestáns és katolikus fiatalok ezrei és ezrei érkeznek a „Bizalom világméretű zarándokútjának” idei állomására, hogy együtt imádkozzanak a keresztények egységéért és a békéért a mostani mottó jegyében: „Együtt, hogy megnyissuk a reménység útjait”

Senki ne gondolhassa, hogy kívül marad Isten közelségén és gyengédségének a hatalmán

„Szóban és tettekkel kinyilvánítani, hogy nem a gonoszé az utolsó szó” – üzeni Ferenc pápa a Rigába elzarándokolt fiataloknak. „Napjainkban ugyanis sok fiatalt felforgatott és elbátortalanított az erőszak, az igazságtalanság, a szorongás és a megosztottság. Az a benyomásuk támad sokuknak, hogy a gonosz erősebb mindenkinél”. Éppen ezért Ferenc pápa megismétli azt, amit a jubileumi év lezárásakor kelt „Misericordia et Misera” kezdetű pápai levelében hangsúlyozott: „Ideje van az irgalmasságnak mindenki és minden egyes ember számára, hogy senki ne gondolhassa, hogy kívül marad Isten közelségén és gyengédségének a hatalmán”. A pápa „különösképpen közel érzi magát a fiatalokhoz, akik elhatározták, hogy elhagyják a díványaikat, hogy együtt megéljék a bizalom zarándokútját”.

Ne féljetek saját korlátaitoktól, hanem növekedjetek az Úr Jézus Krisztusba vetett bizalomban

„Ortodox, protestáns és katolikus fiatalok, akik ezekben a napokban a valódi testvériség jegyében éltek – szól hozzájuk a pápa – ezzel kifejezésre juttatjátok, hogy a történelem főszereplői szeretnétek lenni és nem hagyjátok, hogy mások döntsenek helyettetek a ti jövőtökről”. Üzenete végén így buzdítja őket Ferenc pápa: „Ezek a napok segítsenek benneteket abban, hogy ne féljetek saját korlátaitoktól, hanem növekedjetek az Úr Jézus Krisztusba vetett bizalomban, aki pedig hisz nektek és bízik bennetek. Roger testvér egyszerűségében, aki tudott tanúságot tenni, építsétek a testvériség hídjait és tegyétek láthatóvá azt a szeretetet, mellyel az Isten szeret minket”.

 

 

Szent János evangelista

Szent János evangelista

Szent János apostol egyértelműen azzal a szándékkal írta meg evangéliumát, hogy elvezesse az olvasókat a Jézus Krisztusban való hitre. E szándéka világosan nyomon követhető egész művén. A Jézus csodáiról szóló elbeszélésekben különösen is megfigyelhető a hit szerepe, amely vagy a gyógyításokat megelőzően szerepel, azaz mintegy az emberek hitét látva cselekszik Jézus vagy azok után, a csodatettek, mint hitet ébresztő jelek láttán születik meg az emberekben. Gondoljunk csak például arra, hogy Jézus első csodájának, a kánai menyegzőn a víz borrá változtatásának története ezzel a kijelentéssel zárul: „Ezzel kezdte Jézus csodatetteit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, tanítványai pedig hittek benne” (Jn 2,11). Vagy gondolhatunk a vakok, bénák, leprások meggyógyítására, amelyek azt követően történnek, hogy a gyógyulni vágyók kifejezik Jézus istenségébe, isteni hatalmába vetett hitüket.
Szent János evangélista jól tudja, hogy történetei hiteltelenek volnának, ha nem mutatná be saját előrehaladását a hit útján és nem tenne tanúságot személyes hitéről. Ma az ő ünnepén azt a részletet olvassuk fel írásából, amely minden bizonnyal a legdöntőbb volt számára. Saját nevét ugyan elhallgatja művében, de mi tudjuk, hogy Péter mellett ő volt a másik tanítvány, aki a feltámadás hajnalán Jézus sírjához sietett, majd az üres sír és az otthagyott leplek láttán megszületett benne a hit.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Születéseddel az isteni szeretet jött el emberi világunkba. Emberré lettél értünk és vállaltad emberi sorsunkat. Születésed által megújítasz, újjáteremtesz minket. Emberi világunkba születéseddel az isteni világba, az isteni életbe hívsz bennünket. Hittel valljuk, hogy te vagy megváltónk és üdvözítőnk. Betlehemi kis Jézus, taníts minket, hogy megőrizzük magunkban a gyermeki lelkületet és az istengyermeki méltóságot!