Kik az ellenből jöttetek föl és az Isten házáért mint kőfalak, úgy tettétek magatokat

Kik az ellenből jöttetek föl és az Isten házáért mint kőfalak, úgy tettétek magatokat (1 Kor. 9).

Ments meg, Uram minket! 

Nem erre készültem. De ezt kell elfogadnom. A magam fajta férfiember, eltervezi az életét. Teljes tudatossággal és felelősséggel, komolysággal, és túlzott önbecsüléssel, önhittel, és erejében bízva. Érzi azt, hogy mi a jó, és mi a helyes, és ezen érzése mellett kiállni is képes, hajlandó, nem törődve azzal, hogy másokat megbotránkoztat, vagy mások érdekét sérti.

De egyedül van hitével, meggyőződésével, szándékával. És akkor győz rajta a túlerő. Mely megsemmisíteni akarja, elhallgattatni. Akkor már nem marad más hátra, végig kell menni azon az úton, amelyre rálépett. Ha nem akar önmagával szembe kerülni, hitében megszégyenülni, kishitűségének engedni. Ilyenkor van az, hogy az ember keresi azt, amibe kapaszkodhat, amivel igazolni képes lehet azt, hogy jól gondolta, nem kell hitében csalatkoznia, jól érezte azt, ami erőt adott a számára, ami bátorságot adott neki, ami hajtotta, hogy megtenni képes lehessen. És most, a szenvedésben is meríthet abból bátorságot, hogy könnyebb legyen elhordoznia azt a szenvedést, amit rá kiszabnak azok, akik önös érdekükben elhallgattatni akarják. Akik nem veszik észre, hogy szenvednek önmaguktól, de nincs erejük hozzá, sem bátorságuk, sem hitük, hogy e szenvedést felvállalják, ezért mástól követelik, mástól várják el a szenvedést, maguk helyett. Még nem tudják, ezek, hogy a szenvedésüket nem kerülhetik el, sőt, súlyosbítják azt. Mert a szenvedést senki sem kerülheti el, csak elodázhatja. És, ha elodázza, akkor annál súlyosabbá lesz!

Talán, ebben az összefüggésben van rettenetesen nehéz súlya Jézus mai utolsó mondatának, melyet Keresztelő Jánosra utalva mond ki: „aki a legkisebb a mennyek országában, az nagyobb őnála”. János mindent megtett, úgy tűnik, abból, ami rá ki volt szabva Isten szándéka szerint, a szenvedésből is kivette a részét. Azon túl, elfogadta azt is, amit mások szabtak ki rá! Mégis, Jézus azt állítja, hogy a Mennyek országában övé az utolsó hely. Hogy van ez? Ott már nincs alázat, ott már nem az ember válassza ki azt a helyet, amire önmagát méltónak találja. Ott, ki lesz szabva mindenkinek az őt megillető hely, nekem úgy tűnik Jézus szavaiból.

Szerintem Jézus itt, magára mutat, nem is Jánosra, ebben az utolsó mondatában: önmagát alázza meg, amikor azt mondja, hogy Ő lesz a Mennyek országában a legkisebb. De úgy jött a világba, hogy minden Benne teljesedhessen, minden Benne nyerjen értelmet, magyarázatot, kifejeződést. Jézus, ha nem születik a világba, akkor kérdéseinkre nem kapunk választ! Ugyanakkor, minden kérdésünk Benne nyer értelmet, hogy Benne találjunk válaszunkra! Jézus nagyobb Jánosnál is! De az utolsó hely az övé a Mennyekben.

Jézus azért megy előre, azért vezet az Ő feltámadása elsőként a Mennyekbe, hogy ott, majdan, mindenki számára, maga előtt készítsen helyet! Csak ne felejtsük el, hogy Jézus minden egyébben is első, példa, sablon kíván lenni azért, hogy megértsük, mit akar általunk, általam az Atya a világban véghezvinni! Mit kell tennem, megtennem azért, hogy helyem lehessen az Irgalom hazájában. Jézus véghezvitte azt, amiért aztán felmagasztaltatott, felvitetett a Mennyekbe, hogy lássuk, ez vár mindegyikünkre, akik megtesszük azt, amit az Atya vár tőlünk. Nem marad el senki elismerése. Talán azért vár ránk ott, nagyobb érdem, megelőzve Jézust, mert Jézus nagyon jól látja, milyen nehézségi erő ellenében kell nekünk megtennünk az Atya akaratát. Nem kerülhetjük el éppen ezért a szenvedést. Szenvedéseken keresztül kell, vagyunk képesek, lehetünk képesek eljutni arra, amire vágyunk: az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel való közösségre! Meg kell ismernünk a bűnt, a Szent ellenében, hogy értsük, mitől kérjük a megmentésünket! Ezért mondja Jézus azt, hogy akinek nagyobb a bűne, annak azért nagy a bűne, mert nagyon szeret (l.: Lk 7,47). Ugyanis, ha nem szeretné azt, akivel szemben bűnösnek tartja magát, nem tekintené bűnösnek magát. Azonban, ha szeretek, akkor nem nyugszom meg bűnösségemben, esdeklem bocsánatáért. Isten nagysága ez, Jézus érdeme ez, hogy tudtomra adja: „Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találni fogtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek.” [Mt 7,7]. Vagy: „Térjetek meg, tartsatok bűnbánatot, mert elközelgett a mennyek országa.” [Mt 4,17]

Jézus szavai nem különálló szavak, azok mind egyetlen egy dologra fókuszálnak, hogy az ember eljusson istenarcú mivoltára, a földiből váljon Isten országának lakójává! Ehhez be kell érnünk! Legyen nekem Atyám, akaratod szerint, ki Jézus Krisztust küldöd hozzám, hogy Ő legyen kézvezetőm királyi menyegződre. Köszönöm! Ámen

Himnusz CCCLXXVII.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Immár a nap leáldozott,

Teremtőnk, kérünk tégedet:

légy kegyes, és maradj velünk,

őrizzed, óvjad népedet.

Álmodjék rólad a szívünk,

álmunkban is te légy velünk,

téged dicsérjen énekünk,

midőn új napra ébredünk!

Adj nekünk üdvös életet,

szítsd fel a szív fáradt tüzét,

a ránk törő rút éjhomályt

világosságod rontsa szét!

Kérünk, mindenható Atyánk,

Úr Jézus Krisztus érdemén,

ki Szentlélekkel és veled

uralkodik, s örökre él. Ámen.

Ferenc pápa: a betlehem és a karácsonyfa a remény és a szeretet üzenetét közvetíti

December 9-én Ferenc pápa fogadta az észak-olaszországi Trento autonóm tartomány Scurelle települése önkormányzatának küldöttségét, valamint a máltai főegyházmegye és kormány küldötteit, akik a Szent Péter téren idén felállított karácsonyfát, illetve a betlehemet adományozták.

Mintegy ezerötszázan vettek részt a pápai audiencián, közöttük gyermekek, akik a karácsonyfa gömbdíszeit készítették.

A huszonöt méter magas lucfenyő a trentói hegyekből érkezett, a tizenhét alakból álló betlehemet pedig a máltai főegyházmegye és a máltai kormány adományozza a Vatikánnak. A jászolt a hagyományos máltai kereszt, valamint a máltai szigetvilág jellegzetes csónakja, a “luzzu” díszíti. A pápa hálával fogadta az adományokat, amelyeket megcsodálhatnak az adventi időszakban és a karácsonyi ünnepkörben a világ minden részéről érkező zarándokok.

A Szentatya beszédében kifejezte köszönetét a máltai kormánynak és püspököknek, valamint a Trento autonóm tartományban működő Lagorai Erdők Társulatának.

Külön megemlítette a gyermekeket, akik a fát díszítő gömböket készítették a Lene Thun grófnő által létrehozott alapítvány támogatásával, amely művészetterápia műhelyeket működtet gyermekkórházak onkológiai osztályán. A gyermekek a gömböket az élet, a szeretet és a béke értékeivel színezték ki, amelyeket Krisztus karácsonya minden évben felkínál – mondta beszédében Ferenc pápa.

A Szent Péter téren felállított jászolról szólva utalt arra, hogy Manwel Grech, gozói művész, alkotásában a máltai tájat idézte fel, kiegészítve a hagyományos máltai kereszttel, valamint a “luzzuval”, amely az Olaszország felé tartó migránsok szomorú és tragikus valóságára emlékeztet. E testvéreink fájdalmas tapasztalatában a gyermek Jézust látjuk viszont, aki születésekor nem talált szállásra, majd Egyiptomba vitték, hogy megmeneküljön Heródes fenyegetésétől. Mindazok, akik megtekintik ezt a jászlat, fedezzék fel annak jelképes értékét, amely a testvériség, a javakban való osztozás, a befogadás és a szolidaritás üzenete – kérte a pápa. A templomokban, otthonokban, számos közterületen felállított betlehemek arra szólítanak bennünket, hogy készítsünk helyet életünkben és a társadalomban Istennek, aki ott rejtőzik olyan sok nehézséggel küzdő, szegénységben élő, szenvedő személy arcában.

A karácsonyfa az észak-olaszországi Lagorai hegylánc lábánál fekvő Scurelle erdejéből, elbűvölő természeti környezetből származik. A táj szépsége arra szólít, hogy szemléljük a Teremtőt és tartsuk tiszteletben alkotását, a természetet. Mindnyájan arra kaptunk meghívást, hogy csodálattal szemléljük a teremtett világot – mondta a szentatya.

A jászol és a karácsonyfa tehát a remény és a szeretet üzenetét hordozzák. Segítenek, hogy valódi karácsonyi légkört alakítsunk ki, hogy hittel élhessük meg a Megváltó születésének misztériumát, aki szelíd egyszerűséggel érkezett a földre. Gyermeki lelkülettel álljunk a betlehem elé, mert ott megértjük Isten jóságát és szemlélhetjük irgalmasságát. Isten testté lett, hogy gyengédséget ébresszen szívünkben.

A pápa végül békés és mélyen átélt karácsonyt kívánt a küldöttségek tagjainak és hozzátartozóiknak, majd imáikat kérve áldását adta rájuk.

Advent harmadik vasárnapja

Advent harmadik vasárnapja

A puszta angyala

Az ortodox keresztény festészetben egy XIII. században keletkezett, görög ikontípust a puszta angyalának neveznek. Az ikon Keresztelő Szent Jánost pusztai, sivatagi környezetben ábrázolja, teveszőr ruhában. Az ikon felső sarkában Krisztus látható, aki kezével megáldja őt. Keresztelő János egy lebomló könyvtekercset tart a kezében, amelyen az ő Jézusról szóló hitvallása, tanúságtétele olvasható: „Íme az Isten báránya, aki elveszi a világ bűnét” (Jn 1,29). A kép alsó részében a „fák gyökerére helyezett fejsze” látható, amelyről a jánosi beszédekben olvasunk. Mindezek az elemek, azaz ruházata, a pusztai környezet és az ő tanítására való utalások pontosan megegyeznek azzal, amit János személyéről az evangéliumokban olvashatunk. Az ikon egy dologban azonban eltér az evangéliumi leírásoktól, mégpedig abban, hogy Jánosnak hatalmas aranyszínű angyalszárnyai vannak.
Elgondolkoztatóak ezek az angyalszárnyak. Egyrészt arra utalnak, hogy Keresztelő János az angyalokhoz hasonlóan Isten küldötte, aki Isten üzenetét közvetíti az embereknek, amikor a megváltó előfutáraként bűnbánatot hirdet. Másrészt utalnak az ember Isten-keresésére, Isten utáni vágyakozására, a vágyra, hogy felemelkedjünk, eljussunk Istenhez, mintegy ki akarunk lépni emberi létünk korlátozottságából. Talán mindannyian vágyakozunk ilyen angyalszárnyakra, hogy közelebb kerülhessünk Istenhez, és szentek, tiszták, ragyogóak legyünk, mint az angyalok.
Az adventi időszakban bizonyára felerősödnek bennünk ezek a vágyak. Szeretnénk lélekben megtisztulni, s ennek útját mind Keresztelő János, mind pedig Jézus a megtérésben látja. A mai evangéliumban Jézus Keresztelő Jánosról mondott szavait olvassuk: „Miért mentetek ki a pusztába? Hogy prófétát lássatok? Igen, mondom nektek: még prófétánál is nagyobbat!” Az ószövetségi időkben Isten mindig azért küldte követeit, prófétáit, hogy a választott népet emlékeztesse a törvények és parancsok útjára. A nép többször megszegte az Istennel való szövetség törvényeit, hűtlen lett az egyetlen Istenhez, letért arról az útról, amelyet Isten kijelölt számára. Az idők teljességében, a Megváltó jövetelét közvetlenül megelőző időszakban még nagyobb szükség volt arra, hogy a nép odafigyeljen az isteni figyelmeztetésre, amely most a messiás előhírnökének, Keresztelő Szent Jánosnak a szavában nyilvánult meg, aki megtérést hirdetett. János így kezdte működését: „Elment a Jordán egész környékére, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára” (Lk 3,3).
Az Úr Jézus nyilvános működésének mintegy három esztendeje alatt is a megtérés áll tanításának középpontjában. Így kezdi tanítását: „Az idő betelt: közel van Isten országa. Térjetek meg és higgyetek az üdvösség jóhírében” (Mk 1,15). És ugyanezzel a gondolattal fejezi be tanítását, feltámadása után ezt mondja az emmauszi tanítványoknak: „A messiás nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni, Jeruzsálemtől kezdve, minden népnek” (Lk 24,47). Az advent a bűnbánat és a lelki megújulás ideje mindannyiunk számára. Engedjük, hogy az irgalmas Isten ránk találjon!
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Uram, megváltó Jézusom! A történelem azt igazolja, hogy a mennyei Atya megváltó, üdvözítő tervének útjába nem állhat semmi. Az emberi hitetlenség nem akadályozhatta és még csak nem is késleltethette az üdvözítő jövetelét. Uram, kész vagyok mindenben elfogadni Isten akaratát. Kész vagyok hittel elfogadni Isten szándékait. A hitetlenség olykor engem is némává, süketté, vakká, bénává tesz. A hit viszont megnyitja ajkaimat Isten dicsőítésére. A hit megnyitja fülemet Isten szavának meghallására. A hit megnyitja szememet, hogy felismerjem mindazt, ami üdvösségemhez szükséges. A hit erőt ad, hogy Isten útján járjak. Adj nekem, Uram, igaz bűnbánatot!