Himnusz CCCV.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Szent István fényes napja ma rád ragyog,

magyar nép, s téged ünnepi dalra hív:

hirdesse első szent királyod

nagyszerű tetteit hangos ének.

Kényelmet, pompát, mit fejedelmi ház

bősége nyújthat, elveti ifjan ő,

s erények szűk útján haladva

égi magasba sietve lépdel.

A trónra lépve nagy hivatásra lel:

Krisztushoz vinni Hunnia nemzetét.

Egyetlen célja, vágya ez lesz:

tetteit egyre csak ez vezérli.

Isten kegyelme áldja erős kezét:

az ős pogányság mindenütt eltűnik,

s az Üdvözítő szent keresztje

szép ragyogással a hont bevonja.

Atyánkat áldja hódolat és Fiát

s a Vigasz Lelkét, őt, aki egy velük!

A hit, mit érdem nélkül kaptunk,

fénybe borítsa e földet mindig. Ámen.

Ferenc pápa Grúziában: A haza egy ikon, amely meghatározza a nép identitását

Ferenc pápa köszöntötte Giorgi Margvelasvili grúz elnököt, a hatóságok és a diplomáciai testület képviselőit, majd hálát adott a Mindenható Istennek, amiért lehetőséget nyújtott számára, hogy meglátogassa Grúzia áldott földjét. Az ország, amely kultúrák és civilizációk létfontosságú találkozásának a helye, már a IV. századtól kezdve, Szent Nino apostolnő hithirdetése nyomán a kereszténységben találta meg legmélyebb önazonosságát és értékeinek biztos alapzatát.

A kereszténység a grúz kultúra magva, amely továbbra is termi gyümölcseit

A pápa idézte Szent II. János Pál szavait, aki 1999-ben, grúziai apostoli látogatása kezdetén megállapította: “A kereszténység vált a grúz kultúra további fejlődésének magvává”. Ez a mag továbbra is termi gyümölcseit – mondta a Szentatya, majd utalt az elnök tavalyi vatikáni látogatására, a Grúzia és a Szentszék közötti jó kapcsolatokra.

Grúzia természetes híd Európa és Ázsia között

Grúzia több évszázados történelme mélyen gyökerezik a kultúrája, nyelve, hagyományai által kifejezett értékekben. Az ország maradéktalanul beilleszkedik az európai civilizációba, ugyanakkor földrajzi helyzetének megfelelően szinte természetes híd Európa és Ázsia között. Összekötő elemként megkönnyíti a népek közötti kommunikációt és kapcsolatokat, amely lehetővé vette az évszázadok során mind a kereskedelmet, mind a különböző világok közötti párbeszédet, az eszmék és tapaszatalok konfrontációját.

Grúzia himnusza büszkén hirdeti a hazaszeretetet

Mint ahogy büszkén hirdeti Grúzia nemzeti himnusza: „Az én ikonom, az én hazám, ... a csodálatos hegyek és völgyek Istennel osztoznak” – folytatta a hatóságokhoz intézett beszédét a pápa. A haza olyan, mint egy ikon, egy szentkép, amely meghatározza az önazonosságot, kijelöli a történelem útvonalát, miközben a hegyek az ég felé törnek, anélkül, hogy áthághatatlan falat képeznének. Ragyogó keretet adnak a völgyeknek, azokat egymással összekapcsolják, mindegyiknek más és más arculatot kölcsönöznek, de mindnyájan szolidárisak a közös éggel, amely beborítja és óvja mindnyájukat.

Grúzia 25 évvel ezelőtt hirdette ki függetlenségét

A költői kép után Ferenc pápa az elnökhöz fordulva felidézte, hogy Grúzia függetlenségének kikiáltása óta 25 év telt el. Ez alatt az idő alatt az ország ismét rátalált teljes szabadságára, létrehozta és megszilárdította demokratikus intézményeit és olyan utak keresésére törekedett, amelyek biztosítják a mindenkit magába foglaló és hiteles fejlődést. Mindezt nem kevés áldozathozatal mellett, amelyet a nép bátran vállalt, hogy biztosítsa a hőn áhított szabadságot. A pápa annak a kívánságának adott hangot, hogy a béke és a fejlődés útja továbbra is a társadalom minden tagjának szolidáris elkötelezettségével folytatódjon. Teremtsék meg a stabilitás, az egyenlőség és a jog tiszteletben tartásának feltételeit, amelyek kedveznek a növekedésnek és egyre több lehetőséget nyújtanak mindenki számára.

Minden ország szuverén joggal rendelkezik a nemzetközi jog keretén belül

A hiteles és tartós fejlődés elengedhetetlen előfeltétele a térség minden népének és államának békés együttélése, amelyhez szükség van egymás kölcsönös megbecsülésének növelésére. Ez pedig nem hagyhatja figyelmen kívül minden ország szuverenitását a nemzetközi jog keretén belül.

Földünkön túl sok helyen olyan logika érvényesül, amely megnehezíti a jogos különbözőségek és véleménykülönbségek fenntartását civilizált párbeszéd folytatásával, amelyben az értelem, a mértéktartás és a felelősség van túlsúlyban. Ez különösen szükséges ebben a történelmi pillanatban, amikor erőszakos szélsőségességek torzítják a polgári és vallási természetű alapelveket, hogy azokat az uralkodás és a halál sötét terveinek szolgálatába állítsák.

Arra van szükség, hogy mindenki szívén viselje mindenekelőtt az embert a maga konkrét valóságában. El kell kerülni, hogy a különbözőségek erőszakba torkolljanak, amely óriási pusztítást okozna az embereknek és a társadalomnak.

A különbözőség jelentsen gazdagodást, ne pedig konfliktust

Bármiféle különbözőség etnikai, nyelvi, politikai vagy vallási szempontból legyen mindenki számára kölcsönös gazdagodás forrása a közjó javára, soha ne váljon konfliktusok, véget nem érő tragédiák ürügyévé. Mindenkinek álljon módjában, hogy maradéktalanul gyümölcsöztesse sajátosságait, hogy békében élhessen szülőföldjén, vagy szabadon visszatérhessen oda, ha valamilyen oknál fogva onnan eltávozni kényszerült.

A katolikus egyház és a grúz ortodox egyház tegyen közösen tanúságot

A katolikus egyház – amely évszázadok óta jelen van ebben az országban és kitűnt elkötelezettségével a humán fejlesztés és a szeretetszolgálat terén, osztozik a grúz nép örömeiben és aggodalmaiban, hozzá kíván járulni a nemzet jólétéhez és békéjéhez, tevékenyen együttműködve a hatóságokkal és a polgári társadalommal.

Továbbra is hitelesen járuljon hozzá a grúziai társadalom növekedéséhez, a keresztény hagyomány közös tanúságtétele, a szegények iránti elkötelezettség, az ősi Grúz Ortodox Egyházzal folytatott megújult és növekvő párbeszéd révén.

Isten áldja meg Grúziát, adjon számára békét és bőséget! – fejezte be Grúzia vezetőihez és a diplomáciai testület tagjaihoz intézett beszédét Ferenc pápa.

Évközi huszonhatodik hét péntekje

Évközi huszonhatodik hét péntekje

A korábbi napokban többször volt szó arról, hogy Jézus Isten üzenetét hozta el a világba. Nem elégszik meg azzal, hogy követői, tanítványai hallgassák szavát, hanem azt kéri, hogy valósítsuk meg azt életünkben. A mai evangélium továbbviszi az Úr kérését. Jézus gondoskodni akar arról, hogy tanítása, amelyben minden ember felfedezheti az üdvösségre vezető igazságot, minden kor embere számára megismerhető legyen. Tudja, hogy nem maradhat örökké ebben a világban, vissza fog térni a mennybe, ezért apostolait bízza meg azzal, hogy tanításának hirdetői legyenek. Az apostolok elfogadják ezt a feladatot, s ennek köszönhetően az Egyház az idők végezetéig hirdeti a krisztusi tanítást.
Mind a küldöttek, mind a leendő hallgatók számára lényeges a kijelentés, amit Jézus azoknak mond, akiket megbíz az igehirdetéssel: „Aki titeket hallgat, engem hallgat.” A küldött nem a maga igazát hirdeti, hanem csak azt, amit az Úrtól kapott. Az emberek pedig nem egy ember gondolatait hallják, hallgatják, hanem Krisztus tanítását. E hirdetés és hallgatás révén terjed a hit. Krisztus szavának hallgatása nélkül, az igehirdetők szolgálata nélkül nem terjedhetne a hit, nem növekedhetne Isten országa. Isten minden korban szól az emberekhez, napjainkban is szól hozzánk, hogy igazsága vezesse életünket.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Ó, Istenem, mikor találom meg végre nyugalmamat? Nagyon vágyódik lelkem tehozzád! De erős leszek, s türelmesen várom azt az órát, melyen isteni Megváltóm az örök üdvösségre hív. Addig csak az lesz a gondom, hogy neki tetszően éljek, s szent akaratát teljesítsem. Mindenben Isten akarata legyen meg, hiszen az övéi vagyunk az időben és az örökkévalóságban. Ámen.
Chantal Szent Franciska

Krisztus Vére, amely nélkül nincs bűnbocsánat

Krisztus Vére, amely nélkül nincs bűnbocsánat

üdvözíts minket!

Ma van a Szent angyalok emlékezete. Kikre is gondoljunk e napon? Mennyire él bennünk Isten angyalainak léte? Mely csak azért lehet fontos a számunkra, mert Istentől, javunkra látják el szolgálatukat.

Nekem elsőre Pio atya szavai jutnak az eszembe, aki számára az angyalok jelenléte fontos volt (találkozott saját őrangyalával is, idegen nyelvekre az őrangyala tanította), és velünk, magyarokkal kapcsolatban azt mondta: „Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!” Hiszem, hogy szavai, egyrészt jövendölésként értendők, másrészt pedig figyelmeztetésként. És, nem tartom fontosnak azt, hogy a „nagyhatalmú őrangyalunk” személyéről vitázzunk. De annál inkább fontosnak tartom, hogy erősen, tudatosan és állhatatosan kérjük „hathatós oltalmát” nemzetünkért, országunkért. Mert meg kell történnie annak, amivel bennünket „stigmatizált” Pio atya. „Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük.” Ez a sok szenvedés, ami nem kell, hogy megijesszen bennünket, de tudnunk kell felvállalni, pontosan azért a majdani dicsőségért, ami Isten karjaiban érhet bennünket! Soha nem szabad, hogy az út elrettentsen engem attól, amit elérhetek, ha egyszer a cél Isten dicsőségében a megdicsőülésünk! Csak legyen „muníciónk” az állhatatosságra, a kitartásra! Amihez nagyhatalmú őrangyalunk oltalmára szükségünk van!

Ha Pio atya szenvedéseit szemlélem, melyeket tudatosan vállalt a bűnök engesztelésére, akkor be kell látnom, hogy az ember útján, a rá kiszabott szenvedések ugyan úgy Isten szándékából valók, és dicsőségét szolgálják, mindazok helyett, akik nem képesek a szenvedéseket felvállalni, viselni, helyette a bűn útjára tévednek! Ezt én úgy jelentem ki, mint aki tudom, hogy magam is éltem azt a koromat, mikor nem voltam képes a rám kiszabott szenvedést elbírni, felvállalni, inkább döntöttem úgy, ami másoknak okozott szenvedést. Bizony, időről időre, ki kell egészítenünk egymást, és ez is közbenjárás. Amikor én magamon érzem azt, hogy mi fáj, mi okoz számomra szenvedést, vagy hiányt, elvárást a világtól – piciny világomtól, mert ráérezni képes lehetek arra, hogy mindezek hiányának milyen következményei lesznek, éppen ezért bűnt követ el, ki gerjeszti a rosszat, és nem képes annak gátat szabni –, mert képtelen a világ arra fordítani figyelmét, hogy el ne tiporja azt, mi csírájában a jót szolgálja. Tudva, hogy most én figyelek fel rá, de máskor a környezetem veszi észre, mit én nem! Talán itt jön be az Őrangyalok szerepe az életünkbe. Legalább is betüremkedni szeretne, de képtelenek vagyunk felfigyelni Rájuk. Érzéketlen a szívünk azokra a túlon túlról jövő jelekre, melyek pontosan azért volnának segítségünkre, hogy képessé lehessünk a jót tenni.

Kerestem az Új –szövetségben néhány olyan mondatot, melyek arról szólnak, hogy életünkben jelen vannak az angyalok, vagy legalább is lehetnének, mert ez a dolguk, hogy segítsenek bennünket a jóra.

Miért olyan kevés az, amit tudok találni? Mert olyan tömény, sűrített kinyilatkoztatása a Szentírás Isten üzenetének, hogy mindenből csak ízelítő fér bele abból, amit közölni akar!

Mert, a Szentírás csak arra szolgál, hogy ráérezzünk: mi az, ami talán hétköznapi dolognak, eviláginak tűnik, de mégis csak több annál. Mert mindenben, és minden dolog mögött, ha keresem, megtalálhatom, megláthatom az Isten jelenvalóságát, az Istentől nekem rendelt angyalok munkálkodását!

• Amikor Heródes bevégezte életét, íme, az Úr angyala megjelent álmában Józsefnek Egyiptomban [Mt 2,19]
• Akkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok jöttek hozzá és szolgáltak neki. [Mt 4,11]
• A pusztában volt negyven napig; a sátán kísértette. A vadállatokkal volt, és az angyalok szolgáltak neki. [Mk 1, 13]
• Mert írva van: ‘Angyalainak parancsol felőled, hogy őrizzenek téged’ [Lk 4,10]
• Ő az, akiről írva van: ‘Íme, elküldöm angyalomat színed előtt, aki elkészíti előtted utadat’ [Lk 7, 27]

Pio atya! Számomra a Te szentséged nem az Egyház kinyilvánításától az, ez számomra sokkal mélyebbről feltörő tényként hangzik. Ezért fordulok Hozzád, ki itt vagy bennem és körülöttem, őrangyalom társaságában. A Te példád segítsen engem a hűségben, a kitartásban a szenvedések felvállalásában. Elfogadni azt, hogy mindezek megtapasztalása, viselése, hordozása vezethet el arra a meggyőződésre, hogy értve, elfogadva, megengedőn viseljem, és tanuljak meg közbenjáróvá lenni, az általam észlelt bajok gyógyítására, azokon való felülkerekedésre. Ami sújtja a világot bűneink miatt, melyekről tudomást sem vagyunk hajlandók venni, lehessen életem mindezekért adott áldozat! Ne kergessem a magam boldogságát jobban, mint a világ gyógyulását közbenjáró élettel. Legyen bár az ima, vagy cselekvés, bármilyen módja, amire én Isten kegyelméből képessé lehetek! Legyek, kinek lennem kell, mert Mennyei Atyám óhajtja velem elérni! Ámen

  

Himnusz CCCIV.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Nagy példaképünk, nincs igazabb király,

sem bölcs vezérünk harctereken különb,

ki néped égi, földi sorsát

jó alapokra leraktad egykor.

De mégis főként nélkülözők iránt

voltál nagylelkű, krisztusi szolgaként:

megmosva, mint az égi Mester,

lábukat, és letörülve könnyük.

Majd élted fogytán szent öröm és remény

tölt el, mert hallod, égi sugallat int,

hogy lángoló szívvel ajánlj fel

minket örök jogon Máriának.

Bevált reményed: épp ama szent napon,

amelyen fölment égbe Nagyasszonyunk,

téged is aznap ékesített

fénykoszorúval az Úr örökre.

Szentháromsághoz szálljon ezért imánk;

nagy Szent Istvánunk érdemeit tekintsd,

hogy népünk csak téged dicsérjen,

s szent nevedet örökre áldja. Ámen.

Testvéreink vágya a béke – A Közel-Keleten működő katolikus segélyszervezetek tagjait fogadta a pápa

Ferenc pápa szeptember 29-én délelőtt az Apostoli Palota Kelemen termében fogadta a Szíriában, Irakban és a velük határos országokban szolgálatot teljesítő katolikus segélyszervezetek tagjainak százfős csoportját.

A pápa nagy szomorúsággal állapította meg, hogy minden erőfeszítés ellenére a Közel-Keleten még mindig nem sikerült megállítani az országok tönkretételét és az emberi jogok folyamatos megsértését. „És az erőszak erőszakot szül – tette hozzá. – A szenvedők, otthont vesztett menekültek láttán, legyen az a Közel-Keleten vagy máshol, az egyház a szenvedő Krisztus arcára tekint.”

Ebben a drámai helyzetben a Szentatya háláját fejezte ki a jelenlévőknek és mindazoknak, akik névtelenül segítenek megannyi bajbajutott emberen, és hozzáfűzte, hogy bár számunkra nevük ismeretlen, Isten számára nem az.

Az ő munkájuk a reménység hatalmas jele, különösen a gyermekek és a leggyengébbek számára – hangsúlyozta a pápa, majd szomorúan emlékeztette a jelenlévőket: „Aleppóban a gyermekeknek szennyezett vizet kell inniuk…”

„Minden humanitárius segítségen túl szíriai és iraki testvéreink legnagyobb vágya a béke. Ezért nem hagyok fel azzal, hogy továbbra is kérjem: a nemzetközi közösség megújult és nagyobb erővel munkálkodjon az egész Kelet békéjén” – folytatta a Szentatya, és elmondta, hogy e találkozó lehetőséget ad számára, hogy megköszönje a nemzetközi szervezetek munkáját, és bátorítsa őket további lépések megtételére, hogy végre a védtelen lakosság java kerüljön az első helyre.

„Végül pedig a Közel-Kelet keresztény közösségeire gondolok, amelyeknek el kell szenvedniük az erőszak következményeit, és félelemmel tekintenek a jövőre. A nagy sötétség közepette ezek az egyházak a hit, a remény és a szeretet lámpását emelik a magasba” – fogalmazott Ferenc pápa, majd a közel-keleti keresztényeket Isten irgalmassága jelének nevezte, hiszen bátorsággal nyújtanak segítséget a szenvedőknek, megkülönböztetés nélkül, és a békés együttélés érdekében munkálkodnak.

„Az egyetemes egyház ezért csodálja, tiszteli és támogatja őket” – zárta beszédét Ferenc pápa Kalkuttai Szent Teréz anya, a szeretet és az irgalmasság példaképe közbenjárását kérve a közel-keleti keresztények és segítőik számára. Végül köszönettel teli áldással búcsúzott a jelenlévőktől.

SZENT MIHÁLY ARKANGYAL

SZENT MIHÁLY ARKANGYAL

Az angyalok Isten teremtményei, miként az emberek. A különbség csak annyi, hogy ők szellemi lények, nincs testük. Az embernek van teste és lelke, pontosabban az ember test és lélek egysége. Az angyaloknak is van szabad akarata. Egykor nekik is megadatott a választás lehetősége. Bukott angyaloknak, gonosz lelkeknek nevezzük azokat, akik szabad akarattal fellázadtak Isten ellen. Jó angyaloknak pedig azokat, akik Isten mellett döntöttek. Az angyalok Isten tökéletes munkatársai, akik Istent szolgálják s engedelmeskednek neki. Ők az Isten szolgálatában élik meg szabadságukat.
A mai napon a három főangyalt (régiesebb szóhasználattal: arkangyalok) ünnepeljük. Szent Mihály főangyal jelentése: „ki olyan, mint az Isten?” A sátán elleni küzdelemben társa az embernek. Gábor (Gábriel) főangyal jelentése: „Isten erősnek bizonyult.” Ő hozza meg a hírt Zakariásnak fia, Keresztelő János születéséről, és valamivel később szintén őt küldi Isten a Názáretben élő Máriához, hogy közölje vele a hírt arról, hogy ő lesz a Megváltó Anyja. Rafael főangyal neve ezt jelenti: „Isten gyógyít.” Főként a nehéz helyzetekben számíthatunk segítségére.
Az angyalok színről színre látják Istent és állandóan készen állnak szolgálatára. Ha földi életünk során mi is Istennek szolgálunk, akkor az örök életben megláthatjuk őt és vele élhetünk a tökéletes boldogságban.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus! Szeretném, ha tanításod jó talajra hullna a szívemben! Add, hogy mindig nyitott szívvel hallgassalak és segíts, hogy tanításod szerint éljek! Segítsen engem a Szentlélek a tanítás hűséges hallgatásában, megértésében, megélésében és bátor hirdetésében!