Himnusz XXXV.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Urunk, felséges Istenünk,

a lét rendjét ki megszabod:

reggel világosságot adsz

és délben tűző ragyogást,

oltsd el minden viszály tüzét,

szüntesd a rossz vágyak hevét,

a testet egészséggel áldd,

szívünket békéd járja át.

Add meg, kegyelmes jó Atya,

Atyának egyszülött Fia

és Szentlélek, vigasztalónk,

egyetlen Úr, örök király. Ámen.

Ferenc pápa megnyitotta a Santa Maria Maggiore bazilika szentkapuját: Aki nem tud megbocsátani, még nem ismerte meg a szeretet teljességét

A Santa Maria Maggiore nyitott kapujában - AP

Újév napján pénteken délután öt órakor kezdődött a Santa Maria Maggiore bazilika szentkapuja megnyitásának a szertartása, melynek során Ferenc pápa feltárta a kapuk bronzszárnyait és belépett Róma legősibb, ötödik században épült Mária templomába.

Mária az Isten Anyja és az Egyház Anyja

A bazilika előcsarnokának baloldali kapuját, az új Porta Santa-t II. János Pál pápa avatta fel 2001. december 8-án. A kapu baloldali szárnyán Szűz Mária mutat jobbjával a másik szárnyon ábrázolt Fiára, aki testén a megváltás sebhelyeivel a sírból kél fel. Középütt fenn a lengyel pápa címere látható, balról fent a Mater Dei, Isten Anyja felirat az Angyali üdvözlettel, alul pedig a 431-ben tartott efezusi zsinat püspöki gyülekezetét formálták meg, amint ünnepélyesen döntenek a Theotokosz, Istenszülő név kötelező használata mellet. Jobbra párhuzamosan a II. Vatikáni Zsinat püspöki kollégiuma látható, amint a Szűzanyát a Lumen Gentium dokumentum nyolcadik fejezetében a Mater Ecclesiae címmel illetik, mely felirat fölött az első Pünkösd lélekáradása látható.

Az Isten Anyja ünnepén bemutatott szentmise során Ferenc pápa ezúttal egy ősi gregorián ének szövegét alapul véve Máriáról, mint az irgalmasság anyjáról elmélkedett.

Mária az irgalmasság Anyja

„Salve, Mater misericordiae! – ezzel a köszöntéssel fordulunk a Szűzanyához, az Isten Anyjának ajánlott római bazilikában” – kezdte beszédét Ferenc pápa. Ez egy ősi himnusz eleje, melyet a szentmise végén éneklünk majd el: „Üdvözlégy, irgalmasság Anyja, Isten Anyja és a megbocsátás Anyja, a reménység Anyja és a kegyelem Anyja”. Ez a néhány sor nemzedékek hitét tartalmazza, akik a Szent Szűz képére szegezték a tekintetüket, hogy tőle kérjenek közbenjárást és vigasztalást. Soha nem alkalmasabb, mint éppen napjainkban, hogy Szűz Máriához úgy fohászkodjunk, mint az irgalmasság Anyjához. A most megnyitott kapu ugyanis az irgalmasság Kapuja. Bárki is lépje át a küszöbét, arra hivatott, hogy az Atya irgalmas szeretetébe merüljön, bizalommal eltelve és félelem nélkül. Ebből a bazilikából azzal a bizonyossággal indulhat tovább, hogy Mária az útitársa lesz. Ő az irgalmasság Anyja, mert ő szülte a méhében magának az isteni irgalmasságnak az Arcát, az Emmanuel Jézust, akit a népek vártak és aki a Béke Fejedelme, aki az üdvösségünkért emberré lett és aki nekünk adta az ő Anyját, aki velünk együtt zarándoktársunk lesz és soha nem hagy el bennünket az utunkon, főként a bizonytalanság és a fájdalom pillanataiban.

Aki nem tud megbocsátani, még nem ismerte meg a szeretet teljességét

Mária annak az Istennek az Anyja, aki megbocsát, aki megbocsátást ad, és ezért nevezhetjük őt a megbocsátás Anyjának. Ez a szó, „megbocsátás”, mely oly érthetetlen a mai mentalitás számára, ellenben azt a jövőt jelöli, mely a keresztény hit eredeti sajátja. Aki nem tud megbocsátani, még nem ismerte meg a szeretet teljességét. Csak az, aki igazán tud szeretni, jut el a megbocsátásig, elfeledve a kapott sértést. A kereszt tövében Mária látja a Fiát, és felajánlja saját magát, ezáltal tanúsítva, hogy mit is jelent úgy szeretni, ahogy az Isten szeret. Ekkor hallja Jézus azon szavait, melyek valószínűleg abból születnek, amit ő maga tanított neki, gyermekkora óta: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek (Lk 23,34). Ebben a pillanatban válik Mária mindnyájunk számára a megbocsátás Anyjává. Ő maga, Jézus példája nyomán és az ő kegyelmével, lett képessé arra, hogy megbocsásson azoknak, akik megölték az ő ártatlan Fiát.

Mária, a megbocsátás Anyja tanítja, hogy a megváltás nem ismer határokat

Mária számunkra annak az ikonja, ahogyan az egyháznak megbocsátást kell nyújtania azoknak, akik hozzá fohászkodnak. A megbocsátás Anyja megtanítja az Egyháznak, hogy a Golgotán szerzett megváltás nem ismer határokat. Nem tudja megállítani a törvény az okoskodásaival, sem pedig ennek a világnak a bölcsessége. Az egyház megbocsátásának ugyanazt a mértéket kell viselnie, amit Jézus a kereszten és amit Mária a kereszt lábánál hordozott. Ebben nincs alternatíva. Ezért is tette a Szentlélek az apostolokat a megbocsátás eszközeivé, hogy amit Jézus a halálával megszerzett, ahhoz az emberek minden helyen és minden időben hozzáférhessenek (vö Jn 20,19-23).

Mária a remény, a kegyelem és a szent örvendezés Anyja

Ugyanakkor az ősi ének azt is elmondja Máriáról, hogy Ő a „reménység Anyja és a kegyelem Anyja és a szent örvendezés Anyja”. És ez a három, a remény, a kegyelem és a szent örvendezés, egymásnak a leánytestvérei, melyek Krisztus adományai, sőt hasonlóképpen az ő nevei, melyek hogy úgy mondjuk, a testébe íródtak bele. Mária ajándék, amelyet nekünk ad, Jézus Krisztust nyújtva nekünk, a megbocsátás ajándéka, mely megújítja az életet és ami lehetővé teszi, hogy betöltsük ismét az Isten akaratát és ami az életnek igazi boldogságot ad. Ez a kegyelem, megnyitja a szívet, hogy a jövőbe tekintsünk annak az örömével, aki remél. Ez a tanítás is a zsoltárból ered: „Teremts új szívet belém, s éleszd fel bennem újra az erős lelkületet! Add meg újra üdvösséged örömét, erősíts meg a készséges lelkületben!” (Zsolt 51,12.14).

A megbocsátás az igazi ellenszere a szomorúságnak

A megbocsátás adománya az igazi ellenszere a szomorúságnak, amit a harag és a bosszú okoz. A megbocsátás megnyit az örömre és a lelki derűre, mert megszabadítja a lelket a halál gondolataitól, amíg a harag és a bosszú felajzzák az értelmet és meggyötrik a szívet, elvéve annak nyugalmát és békéjét. Rút egy dolog a harag és a bosszú!

Kiáltsuk együtt mi is Efezus népével: Isten Szent Anyja! Isten Szent Anyja! Isten Szent Anyja!

Lépjünk át tehát az irgalmasság kapuján Szűz Mária, az Isten Anyja társaságának a biztonságában, aki közbenjár értünk. Engedjük, hogy elkísérjen bennünket a Fiával való találkozás szépségének a felfedezésében! Nyissuk meg a szívünket a megbocsátás örömére, tudatában annak a bizalommal teli reménynek, melyet nekünk szereztek, hogy a hétköznapi életünk az Isten szeretetének alázatos eszközévé váljon. És a gyermekek szeretetével kiáltsuk Efezus népének ugyanazon szavaival a történelmi zsinat idejéből: „Isten Szent Anyja!”. Végül arra kérte a pápa a híveket, hogy hangosan és erősen, háromszor kiáltsák együtt: „Isten Szent Anyja! Isten Szent Anyja! Isten Szent Anyja! – és így fejezte be homíliáját Ferenc pápa a Santa Maria Maggiore bazilika szentkapuja megnyitásának a szertartása alkalmából bemutatott szentmisén.

Karácsonyi idő szombat

Karácsonyi idő szombat

A mai evangéliumban Keresztelő János önmagáról, saját küldetéséről szóló tanúságtételét olvassuk. Nem kell csodálkoznunk azon, hogy János kissé furcsa életmódja feltűnést kelt a nép és a vallási vezetők körében. A pusztában él, sáska és vadméz az eledele, teveszőrből készült ruhát visel. Mindez nem különc viselkedés vagy magamutogatás, hanem prófétai jel az emberek számára. Szavaiban, tanításában szintén a prófétai figyelmeztetést hallják meg az emberek, akik megszívlelik a bűnbánatra hívó szót, és kimennek hozzá a Jordán folyóhoz, hogy bűnbánatuk jeleként megkeresztelkedjenek. János tevékenysége egyesekben azt a gondolatot ébresztette, hogy ő lehet a Messiás. E vélekedést tükrözi a Jánoshoz érkezők kérdése. Ő azonban visszautasítja a kérdezők feltételezését és kijelenti, hogy nem ő a várt Messiás.
Bár látszólag János önmagával kapcsolatban tesz kijelentéseket, tanúságtételének leglényegesebb eleme valójában Jézusról szól, aki a Messiás. János csupán az ő előhírnökének tartja magát, aki azt a küldetést kapta Istentől, hogy meghirdesse a nép számára a Megváltó érkezését és a bűnbánat keresztsége által felkészítse az embereket az ő jövetelére. János tanúskodása ilyen szempontból előremutató, és a szavára figyelőket segíti abban, hogy felismerjék majd Jézusban a Megváltót.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram és Üdvözítőm, Jézus Krisztus! Adj nekem kedvet és lehetőséget, hogy téged mindinkább megismerhesselek, mindjobban megszeresselek és egyre hívebben kövesselek! Buzdító kegyelmed hívása nálam ne süket fülekre találjon, hanem legyek mindenkor kész, hogy akaratodat odaadással teljesítsem! Szembefordulok önszeretetemmel és önzésemmel, s követlek a gyalázatban, szegénységben és üldöztetésben. Teljesen újjá akarok születni, a régi magamat levetkőzni, hogy már ne én éljek, hanem te énbennem.

 

A Megszentelt Élet Éve 360.

január 1.

Szűz Mária Isten Anyja, a Társaság alapításának ünnepe

Imádkozzunk a Jézus Szíve Társasága tagjaiért!

• Jézus Szíve Társasága

Alapítójuk: P. Bíró Ferenc SJ

A Jézus Szíve (Népleányai) Társaságát Bíró Ferenc jezsuita az Egyház és a magyar nép szolgálatára alapította. Hangsúlyt helyezünk arra, hogy a teremtett világ javait Isten dicsőségére és embertársaink szolgálatára használjuk. Krisztus-követésünkben, Jézus Szíve tiszteletünkben az Isten-ember-világ egységét, a teljes harmóniát hangsúlyozzuk és akarjuk megvalósítani életünkben és munkásságunkban. Jézus Szívének szereteturalmát az egyének és a családok érdekében terjesztjük a társadalomban. Közösségi életünk példájának a názáreti Szent Család mindennapjait tekintjük. Az Alapító elgondolásának megfelelően a Társaságnak vannak olyan tagjai is, akik egyedül vagy a családjukkal otthonukban laknak, és a Társaság szelleme szerint élnek és dolgoznak.

Lelkiségünkből:

„A Jézus Szíve tisztelet a Társaság számára elsősorban nem ájtatosság, hanem Jézus szeretetéletének folytatása, "a teljes, történelmi, reális Krisztus reális követése igazságban és tettben". (Konstitúció 7. )

Himnusz XXXIV.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Virágzik Jessze törzsöke,

gyümölcsöt érlel vesszeje:

mint édesanya szült fiat

és mindörökre szűz maradt.

Szegény jászolban jött közénk,

kitől támadt a földre fény,

Atyjával egeket teremt

s pólyázza anyja idelenn.

Kitől a tízparancsolat

törvényét vette a világ,

törvény alattvalójaként

mint ember lépett most közénk.

Fény és üdvösség születik,

halál hatalma megtörik.

Mind Máriához jöjjetek,

higgyétek: Istent szülte meg.

Jézus, magasztal énekünk,

ki Szűztől születtél nekünk:

Atyádat és Szentlelkedet

örökre dicsérjük veled. Ámen.

 

Ferenc pápa: A mennyei Atya szerelmes az emberbe, de nem használ varázspálcát!

Újév napján a szokásos déli Úrangyala elimádkozásakor Ferenc pápa annak felfedezésére buzdította a híveket, hogy az Úr arca szüntelenül felettünk van, reánk tekint, ő átalakítja életünket, és arra indít, hogy észrevegyük felebarátaink szükségét. Beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot és boldog új évet kívánok!

Újévkor szép dolog köszönteni egymást. Ismét azt kívánjuk egymásnak, hogy az, ami ránk vár, egy kicsit jobb legyen. Végeredményben ez annak a reménynek a jele, amely lelkesít minket, és arra hív, hogy higgyünk az életben. Tudjuk azonban, hogy az új év nem változtat meg mindent, és hogy az eddigi problémák holnap is meglesznek. Ezért egy olyan reális reményre támaszkodó köszöntéssel szeretnék hozzátok fordulni, amelyet a mai liturgiából kölcsönzök.

Azokról a szavakról van szó, amelyekkel maga az Úr kéri, hogy áldasson meg az ő népe: „Az Úr ragyogtassa fel arcát feletted […]. Az Úr fordítsa feléd arcát” (Szám 6,25–26). Én is ezt kívánom nektek: hogy az Úr tekintsen rátok, és hogy tudjatok örülni annak tudatában, hogy az ő irgalmas, a napnál is ragyogóbb arca mindennap fölöttetek ragyog, és nem ismer alkonyt! Isten arcának felfedezése megújítja életünket! Mert ő olyan Atya, aki szerelmes az emberbe, aki nem fárad bele abba, hogy mindig újrakezdjen velünk mindent, hogy megújítson minket. De nem ígér mágikus változásokat, nem használ varázspálcát. A valóságot belülről szereti megváltoztatni, türelemmel és szeretettel. Tapintatosan szeretne belépni életünkbe, miként az eső a földbe, hogy az termést hozzon. Mindig vár, és gyengéden néz minket. Ébredéskor mindennap elmondhatjuk: „Ma az Úr rám ragyogtatja az ő arcát.”

A Szentírásban található áldás így folytatódik: „[Az Úr] adjon neked békét” (Szám 6,26). Ma tartjuk a béke világnapját, melynek témája: „Győzd le a közömbösséget és szerezd meg a békét!” A békét, melynek magvait az Atyaisten el akarja vetni a világba, nekünk kell gondozni. Sőt, meg is kell „szerezni”. Ez valódi harcot, lelki küzdelmet jelent, melynek helye a szívünkben van. Mert a békének nemcsak a háború az ellensége, hanem a közömbösség is, mely arra késztet, hogy csak magunkra gondoljunk, gátakat emel, gyanakvást kelt, félelmet szül és elzárkózáshoz vezet. Ezek mind a béke ellenségei. Tömérdek információ áll rendelkezésünkre, hála Istennek, de időnként annyira elborítanak bennünket a hírek, hogy nem veszünk tudomást a valóságról, arról a testvérünkről, arról a nővérünkről, akinek ránk van szüksége. Kezdjük el megnyitni szívünket, ébresszük fel figyelmünket felebarátainkra. Ez az útja a béke megszerzésének.

Segítsen ebben minket a béke királynője, Isten anyja, akinek ma az ünnepét üljük. A mai evangélium azt mondja Máriáról, hogy „megőrizte ezeket, és elgondolkodott rajtuk szívében” (Lk 2,19). Mikről van szó? Nyilvánvalóan a Jézus születése miatti örömről, de azokról a nehézségekről is, amelyekkel szembe találta magát: jászolba kellett fektetnie fiát, mert „nem kaptak helyet a szálláson” (Lk 2,7), és a jövő nagyon bizonytalannak tűnt. A remények és az aggodalmak, a hála és a problémák: mindaz, mi előfordult az életben, Mária szívében imává, Istennel folytatott párbeszéddé vált. Ez Isten anyjának a titka. És ő velünk is így viselkedik: őrzi örömeinket, és kibogozza életünk csomóit azáltal, hogy az Úrhoz viszi őket.

Bízzuk anyánkra, Máriára az új esztendőt, hogy növekedjen a béke és az irgalmasság!

A Szentatya szavai az Angelus után:

Kedves testvéreim!

Szeretnék köszönetet mondani az Olasz Köztársaság elnökének jókívánságaiért, melyeket tegnap este, év végi üzenetében kifejezett felém, és szívből viszonzom.

Elismerésemet fejezem ki a számos imaösszejövetelért és programért, amelyeket a világ minden részén a béke mai világnapja alkalmából szerveztek. Gondolok itt a tegnap esti nemzeti felvonulásra Molfettában, melyet az Olasz Püspöki Konferencia, a Karitász, a Pax Christi és az Actio Catholica szervezett. Jó tudni, hogy sokan, főleg fiatalok, ezt a módját választották a szilveszter megünneplésének. Szeretettel köszöntöm a Békét minden földön tüntetés résztvevőit, melyet Rómában és sok országban a Szent Egyed közösség szervezett. Kedves barátaim, bátorítalak titeket, hogy folytassátok a kiengesztelődés és az egyetértés érdekében kifejtett erőfeszítéseiteket! Köszöntöm a Családi Szeretet Mozgalom családjait, akik éjszaka a Szent Péter téren virrasztottak, imádkoztak a békéért és a családon belüli egységért az egész világon. Köszönöm mindnyájatoknak ezeket a szép kezdeményezéseket és imáitokat!

Szívből köszöntelek mindnyájatokat, kedves jelenlévő zarándokok! Külön gondolok a „Csillagénekesekre” (Sternsinger), azokra a gyerekekre, akik Németországban és Ausztriában elviszik a házakba Jézus áldását, és adományokat gyűjtenek szegény kortársaik számára. Köszöntöm a Fraterna Domus barátait és önkénteseit, a stezzanói oratóriumot, valamint a tarantói híveket.

Mindenkinek békés évet kívánok, az irgalomban gazdag Úr kegyelmében, és Máriának, Isten szent anyjának anyai közbejárásával.

Ne felejtsétek el reggel, amikor felébredtek, hogy emlékezzetek az Úr áldásának említett részletére: „Ma az Úr rám ragyogtatja az ő arcát.” Mondjuk közösen mindnyájan: „Ma az Úr rám ragyogtatja az ő arcát.” Még egyszer: „Ma az Úr rám ragyogtatja az ő arcát.”

Boldog új évet! Finom ebédet! És kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! A viszontlátásra!

 

Karácsonyi nyolcadának nyolcadik napja

Karácsonyi nyolcadának nyolcadik napja

Különleges ajándék

 
Az egyik évben karácsony délutánján már csak néhány perc volt a templomi betlehemes játék kezdetéig. A gyerekek szépen felöltözve, izgatottan várták a kezdést. A pásztorok és a háromkirályok kezükben szorongatták az ajándékokat, amit majd a Megváltónak adnak, amikor hódolnak előtte. Ebben a pillanatban érkezett egy egészen kicsiny fiú kisbojtárnak öltözve. Valójában nem is érkezett, hanem az édesanyja vezette, hiszen még csak óvodás volt, kiscsoportos. Rögtön megismertem Menyhért király anyukáját, aki csendesen kérte: hadd álljon az ő fia is a pásztorok közé, ha már a bátyja is szerepel. Végigpillantottam a gyereken, subája, kucsmája, pásztorbotja rendben, a próbákon ugyan nem volt, de miért ne állhatna a betlehemi pásztorok közé. Annyi idő még éppen volt, hogy szóljak a Kulcsár Bandinak, aki abban az évben öreg pásztor volt, figyeljen majd a kicsire. A műsor szépen ment, elérkezett a pásztorok jelenete. Az első pásztor egyesével szólította a többieket: „Mit hoztál pásztortársam a világ Megváltójának?” Ők meg sorban válaszoltak, hogy sajtot, túrót, friss cipót, kisbárányt hoztak a Megváltónak, majd letérdelve hódoltak neki és letették elébe ajándékukat. Végül már csak az újonnan beállt kisbojtár maradt és az első pásztor neki is feltette a kérdést: „Mit hoztál pásztortársam a világ Megváltójának?” Az előadás előtt erre a helyzetre nem volt időm gondolni, az édesanyjára pillantottam, akinek elállt a lélegzete. Az újdonsült kisbojtár nem ijedt meg nagyon, megilletődötten belenyúlt zsebébe, elővette majd kezével magasra tartotta ajándékát és hangosan kiáltotta: „Játékcsörgőt hoztam a Megváltónak!” Ebben a pillanatban az oldalt várakozó Menyhért kezéből kiesett a tömjén, a pásztorok térdelés helyett a földön feküdtek a nevetéstől, Szűz Mária pedig úgy tett, mintha a könnyeit törölgetné. A rögtönzött jelenet annyira tetszett mindenkinek, hogy kiegészítettük a betlehemes játékot és a következő évtől már a csörgő is a pásztorok ajándéka között volt.
Sok év után is szívesen emlékszem az ilyen kedves jelenetekre és elmosolyodok, amikor a leleményes gyerekszereplőkre gondolok. Jézus születésének eseményét Szűz Mária is jól megjegyezte egykor. Lukács evangélista ezt írja: „Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk.” Hogyan is felejthette volna el a pásztorok kedvességét, akik elsőként érkeztek az újszülött Gyermekhez, az Isten Fiához? Ma figyelmünk Máriára, Jézus édesanyára irányul, akit Isten Anyjaként tisztelünk. Ha földi élete során Jézus, aki valóságos ember és valóságos Isten volt, anyjának nevezte Máriát, mi is bátran állíthatjuk, hogy nem csupán az ember Jézusnak volt édesanyja, hanem Isten Anyja is ő. Mária a jászoltól a keresztig elkísérte fiát. A születésekor karjában tartotta gyermekként Jézust és a keresztről való levételkor is karjába vehette fiát, aki a kereszten Isten Fiának bizonyult.
Mária a születéstől a halálig minden nap kimutatta szeretetét fia iránt. Mi is fejezzük ki szeretetünket és hódolatunkat az esztendő és életünk minden napján Jézus iránt! Tekintsük az új év és életünk minden napját Isten ajándékának!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Szűz Mária, Megváltónk édesanyja! A te életedben számtalanszor megmutatkozott Isten irgalma. Mutass utat számunkra az irgalmas Istenhez, hogy méltók legyünk az ő áldására az új esztendő minden napján. Téged áldottnak hirdet minden nemzedék, mert igent mondtál az isteni üdvözítő tervre és átengedted egész személyiségedet Istennek, hogy általad szülessen meg Jézus. Egész életed során érezted Isten áldását, hiszen mindig fiad, Jézus közelében éltél. Irgalmasság édesanyja, segíts minket, hogy az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlásában felismerjük a mennyország kulcsát!