Ferenc pápa homíliája az afrikai búcsúszentmisén: Legyetek a lelki és emberi megújulás kézművesei

A búcsúszentmisére menet, mint az irgalmasság zarándoka - AP

November 30-án, Szent András apostol emléknapján, afrikai látogatásának utolsó napján Ferenc pápa a bangui Boganda nevű város stadionban találkozott a kelet-afrikai hívekkel, a délelőtt fél tízkor bemutatott szentmisén. Homíliájában a pápa két témát érintett, egyfelől az evangélium hirdetésének és a vele járó szolgálatnak az örömét méltatta, másfelől pedig a bibliás „túlsó partra átjutásnak” egészen konkrét elkötelezettségét elemezte.

Milyen jó az Úr körül, az ő jelenlétében lenni

Meglepetést, igazi lelkesedést okoz az olvasmány szava: „Milyen szép annak a lába, aki jó hírt hoz, aki békét hirdet!”. Mi pedig csodálkozzunk azon, ahogy a misszionáriusok nem is olyan régen elhozták ide az örömhírt, méghozzá olyan időkben, amikor nem hiányoztak a nehézségek és szenvedések. Milyen jó most itt lenni az Úr körül és örvendezni a jelenlétének, az új életnek és az üdvösségnek, mely azt javasolja, hogy keljünk át túlsó partra!” – mondta maga is lelkesen a pápa.

Adjunk hálát mindenért az Úrnak

„Ez a túlsó part először is az örök élet, a menny, ahová bennünket várnak. Erre az eljövendő világra szegezett tekintet éltette a keresztények, köztük a gyengék és a kicsik bátorságát földi zarándokútjukon. De ez a túlsó part közvetlenebbül értve, olyan valóság, mely átalakítja az életünket itt a jelenben, melyben élünk. Adjunk hálát az Úrnak a jelenlétéért és az erőért, melyet megad nekünk a hétköznapjainkban, amikor fizikai és morális nehézséget, kínlódást és halált élünk meg. Adjunk hálát a szolidaritás és a nagylelkűség tetteiért, melyre képessé tesz bennünket, az örömért és szeretetért, melyet felragyogtat a családjainkban és a közösségeinkben. Tegyük ezt még akkor is, ha néha a nyomorúság, az erőszak vesz körül bennünket. De adjunk hálát a bátorságért is, mellyel az Úr eltölti a lelkünket, hogy merjünk új baráti kapcsolatokat teremteni és párbeszédet folytatni egymással, megbocsátani egymásnak, hogy elkötelezzük magunkat egy igazságosabb és testvéribb társadalom építésében. Mindebben az Úr kézen fog és vezet bennünket. Hálát adok az irgalom Urának mindazért – folytatta a pápa – hogy megengedte nekünk mindezt a szépet és jót, nagylelkűt és bátrat megvalósítani, a családjainkban és a közösségeinkben, az ország eseményeiben a sok év során.

Legyetek az emberi és lelki megújulás kézművesei

Mindazonáltal még nem érkeztünk meg, csak a folyó felénél tartunk a túlsó part felé menet és ezért döntenünk kell bátran, egy elkötelezett missziós megújulásban, hogy átkeljünk a túlsó partra. Minden megkeresztelt törje meg magában a régi, bűnös ember maradékát, hiszen hosszú utat kell még bejárni. Ellenállásunk és lassúságunk miatt kérjük az Úr bocsánatát. Erre a most megnyílott irgalmasság szentéve éppen jó alkalmat kínál. Nektek, kedves közép-afrikaiak, eltökélt döntést kell hoznotok, hogy betöltitek országotok történelmének ezt az új szakaszát”.

Szent András példájával

„Ehhez jó példát ad Szent András, aki testvérével Péterrel együtt az Úr első szavára otthagytak mindent és követték őt. Ezért mindenkinek a szíve mélyén egészen személyes választ kell adnia, azzal a lelkesedéssel, melynek szava elhat a föld minden határáig. Az Úr mindannyiunkat személyesen hív új hírnökként, hogy menjünk mind számosabban, mind lelkesebben, mind nagyobb örömmel és mind szentebbül, azokhoz a testvéreinkhez, függetlenül a fajtól és a vallástól, akik úgy várnak bennünket, hogy sokszor nem is tudják ezt. A túlsó part karnyújtásnyira, a föltámadt Úr velünk van, aki átkel velünk együtt a folyón, miközben a próbatételek és a szenvedések mindig olyan alkalmat adnak, melyek egy új jövőre nyitnak meg bennünket. Közép-Afrika keresztényei – foglalta össze homíliáját Ferenc pápa – legyetek az emberi és lelki megújulás kézművesei!”

Advent 1. hete Hétfő

Advent 1. hete Hétfő
Iz 2,1-5 vagy 4,2-6; Mt 8,5-11
Hét asszony egy férfinek: vedd el szégyenünket.

A teremtés során minden fűnek, fának megadta Isten a nagy ajándékot, hogy a felvett táplálékkal nemcsak saját testét tudja felnevelni, hanem a saját életét is tovább tudja adni a magában érlelt magvak segítségével. Ugyanez az állatoknak is kijáró isteni adomány. Az ember teremtésével Isten így szólt Ádámnak és Évának: „Növekedjetek, szaporodjatok és töltsétek be a földet”(Ter 1,28) A férj és feleség közös szerelmének gyümölcse a gyermek. Isten akarata szerint az életadó aktus is csodálatos módon gazdag az örömben, a megszületett gyermek, pedig kimondhatatlan boldogság. Ez az élet egészséges folyása szerint van így, amikor a család és a nemzet drága kincse a gyermek. Jeruzsálemben és egész Zsidó országban az egyik mértékadója volt az Isten áldásának a sok gyerek. A lányt a vőlegénye elvitte a szülői háztól. Csak kelengyét kapott, ingatlant nem örökölt, de a férje minden jóval ellátta (kenyér, ruha) hiszen szerette és ő szülte a gyermekeket, meg sokat dolgozott is.A fogság idején, amikor a férfiak az ostromban elestek, hét asszony ragad meg egy férfit: eltartják magukat, csak vegye el „szégyenüket”, vagyis hogy nem lehetnek édesanyák. Jefte leánya is elment feláldozása előtt harminc napra elsiratni „lánysága szégyenét” (Bír 11,37) Magyar családok, tudjátok, hogy az öröm egyik legfőbb forrása a közös szerelemből fogant gyermek. Az édesanyák legnagyobb kiváltsága és boldogsága méhük drága gyümölcse. Hogy annyi a boldogtalan, hajótörött család, a gyermektelenség az egyik oka. Népek pusztulnak ki e miatt.

Bánk Atya Szentbeszéde

Adventi kalendárium 1.

Adventi kalendárium – 2015. november 29.

Idei adventi kalendáriumunkkal az irgalmasság rendkívüli szentévéhez kapcsolódunk. Ferenc pápa Misericordiae Vultus (Az irgalmasság arca) kezdetű bulláját idézzük napról napra. Várjuk együtt az Úr érkezését!

„Jézus Krisztus az Atya irgalmasságának arca. [...] Az Atya irgalmassága a názáreti Jézusban vált elevenné, láthatóvá, őbenne érte el csúcspontját.”

(Misericordiae Vultus. Ferenc pápa bullája,
mellyel meghirdeti az irgalmasság rendkívüli jubileumát)

Mindenható, örök Isten, önts híveid szívébe szent elhatározást, hogy jótettekkel siessünk a közelgő Krisztus elé, ő pedig egykor jobbjára állítson minket országában, és mindnyájan együtt örvendjünk a boldog örökkévalóságban. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

Himnusz I.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Magasból érkező Ige,

Atyádtól fényként jössz ide;
a világ megmentőjeként

tűnő időben lépsz közénk.

Jöjj és szívünk világosítsd,
égő szerelmed lángra szítsd,
ha szól a hírnök szózata,

tisztuljon már a bűn sara.

Ha majd ítélsz a föld felett,
s a szívek titkát kémleled:
a rossz bűnhődik bűnökért,

ki jó volt országodba tér,

hozzánk ne férjen semmi vész,
bár méltán érne büntetés,
örök hazánk mégis legyen

a szentek között szüntelen.

Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled

időtlen századok során. Ámen.

 

 

 

Ferenc pápa beszéde az ugandai katekétákhoz: Legyetek tanúságtevők!

A Szentatya ugandai látogatásán, november 27-én este felkereste Munyonyót, az egykori királyi székhelyet, ahol Mwanga király 1866 májusában kivégeztette az első négy ugandai vértanút, köztük Kaggwa András hitoktatót, a király egykori főzenészét, akit VI. Pál pápa 1964 októberében avatott szentté.

Ezzel a látogatással a pápa a katekéták alapvető szerepére irányította a figyelmet az ország evangelizálásában, hiszen döntő mértékben ők látják el a katolikus iskolák mintegy négymillió diákjának hitre való nevelését.

Ferenc pápa Munyonyóban megáldotta az új templom alapkövét, majd a kegyhely gondozását végző ferences rendház előtt találkozott a hitoktatókkal, tanítókkal és tanárokkal. Beszédében emlékeztetett arra, hogy Jézus nemcsak apostolokat és pásztorokat adott egyházának, hanem tanítókat is, hogy építsék az egyház testét hitben és szeretetben.

A püspökökkel, papokkal és diakónusokkal együtt, akiket az evangélium hirdetésére szenteltek fel és arra, hogy gondját viseljék az Úr nyájának, a hitoktatóknak kiemelkedő szerepük van a jóhír eljuttatásában minden faluba és kunyhóba Ugandában – hangsúlyozta a Szentatya.

Majd köszönetet mondott a katekétáknak áldozatos szolgálatukért, melynek során azt tanítják, amit Jézus tanított, oktatják a felnőtteket, segítik a szülőket, hogy gyermekeiket a hitben neveljék és elviszik mindenkinek az örök élet örömét és reménységét.

A Szentatya külön köszönetét fejezte ki, amiért tanítják a gyermekeket és a fiatalokat imádkozni. Hiszen ez az egyik legfontosabb, legnagyobb feladat. Ezután kitartásra buzdította a hitoktatókat, a püspököket és a papokat pedig arra, hogy segítsék doktrinális, spirituális és pasztorális képzésüket, hogy minél hatékonyabb legyen tevékenységük.

Amikor súlyosnak tűnik a feladat és túl kevés az erőforrás, az akadályok pedig túl nagyok, emlékezzetek arra, hogy szent munkát végeztek. A Szentlélek jelen van, ahol Krisztus nevét hirdetitek. Megadja nektek a világosságot és erőt ad, amelyre szükségetek van. Az üzenet, amelyet közvetítetek annál mélyebben meggyökerezik az emberek szívében, minél inkább nemcsak tanítókká, hanem tanúságtevőkké is váltok – buzdított Ferenc pápa.

Majd így figyelmeztette a katekétákat: Legyetek tanítók, de semmit sem ér, ha nem vagytok tanúságtevők. Példátok mutassa meg mindenkinek az ima szépségét, az irgalmasság és megbocsátás erejét, valamint az Eucharisztia mindenkivel való megosztásának örömét.

A keresztény közösség Ugandában nagyban növekedett a vértanúk tanúságtételének köszönhetően. Tanúságot tettek az igazságról, amely szabaddá tesz. Mwanga király nem tudta kiirtani Krisztus követőit, ahogy Heródes sem tudta megölni Jézust. A fény feltündökölt a sötétségben, amely nem győzedelmeskedett. Miután látták Szent Kaggwa András és társai bátor tanúságtételét, az ugandai keresztényeknek még jobban meggyőződésévé váltak Krisztus ígéretei – emelte ki a Szentatya.

Szent András védőszentetek és az ugandai vértanú katekéták járjanak közben, hogy elnyerjétek a kegyelmet és bölcs tanítók legyetek, akiknek szavai kegyelemmel teltek és akik meggyőző tanúságot tesznek Isten igazságának és az evangélium örömének ragyogásáról. Legyetek az életszentség tanúságtevői! Félelem nélkül menjetek el minden városba és faluba Ugandában. Vessétek el Isten szavának jó magvait és bízzatok ígéretében, hogy ünnepelve tértek vissza a bőséges aratás gyümölcseivel – zárta Ferenc pápa az ugandai katekétákhoz intézett beszédét.

Uganda területileg két és félszer nagyobb Magyarországnál, lakossága három és félszer több, a katolikusok részaránya 47 százalék, így ők az ország legnagyobb felekezete.

Az ország 20 egyházmegyében 32 püspök szolgál 2180 pap és 3700 szerzetesnővér segítségével. A katekéták száma közel 16 000, akik a plébániákon kívül főleg a 6900 egyéb lelkipásztori központban működnek. Az ugandai tehát nagyon erősen katekumenális jellegű egyház, erős és dinamikus, mely egyik legfőbb szolgálatát az oktatás terén végzi, a mintegy 7000 oktatási központban, melyekben átlagosan 700 gyermeket, illetve diákot tanítanak és nevelnek.

A katekéták évente egyszer felkeresik Kaggwa Szent András kegyhelyét Munyonyóban, hogy megerősítést és áldást kérjenek apostoli munkájukhoz.

Ősi advent 3.

Advent

Azt a kifejezést, hogy advent, minden katolikus hívő ismeri. Latin szó. Advenire = idejönni a jelentése. Megszokta minden hívő testvérünk, hogy a karácsony előtti felkészülési időt jelenti, Jézus Krisztus földre születésének ünnepére készülünk. Megünnepeljük Urunk, az Atyaisten ősi ígéretét, amit a bűnbeesett emberiségnek tett: elszakadt tőlem gyermekeim egész közössége, bezárult a nekik készített mennyország (Mt 25,34) Az Atya maga siet segítségetekre. Elküldi hozzátok megváltónak Egyszülött Fiát. Advenit = el is fog jönni. Az addigi hosszú-hosszú várakozás ideje: adventus = eljövetel. Öröktől fogva csak az istenség létezik, az isteni lényeg, a tiszta szellem, amely végtelenül okos, mindentudó és végtelenül hatalmas, mindenható, és ezt az ugyancsak mindörökké élő Isten birtokolja saját erejéből, kizárólagosan. Erre hivatkozott már 1932.július 1-én egy kiválasztott, olasz származású ifjú apácának, aki egy francia missziósrend legfőbb vezetője volt, Eugénia nővérnek.„Az ÖRÖKKÉVALÓSÁG vagyok, és amikor egyedül éltem, már gondoltam rá, hogy minden képességemet felhasználom arra, hogy hasonlatosságomra lényeket teremtsek. De előbb került sor az anyagi világ teremtésére, hogy ezek a lények a megélhetésükhöz szükséges javakat megtalálják: akkor teremtettem a világot.”Megtöltötte mindazzal, amiről tudta, hogy az embereknek szükségük lehet rá: levegő, nap, eső és sok egyéb, ami a megélhetésükhöz nélkülözhetetlen. Végül megteremtette az embert. Az ember elkövette a bűnt, de éppen akkor nyilvánult meg végtelen jósága. Az Ószövetségben prófétákat választott ki, hogy azok a teremtményei, az emberek között éljenek; mondják el óhajaikat, aggodalmaikat, örömeiket, hogy mindenkivel közöljék. Minél inkább növekedett a rossz, jósága annál inkább arra sürgetett, hogy közölje magát az igaz lelkekkel, hogy továbbítsák rendelkezéseit azokhoz, akik a rendetlenséget okozták. Ezért néha szigorúnak kellett lenni, nem azért, hogy büntesse őket, mert ezzel csak fokozta volna a rosszat, hanem azért, hogy visszatartsa őket a bűntől. Atyjuk és Teremtőjük felé irányítsa őket, akit hálátlanságukban elfelejtettek és félreismertek. Később a gonoszság annyira elárasztotta az emberek szívét, hogy kénytelen volt csapásokat küldeni a világra, hogy az ember a szenvedés (javainak pusztulása, sőt életének elvesztése) által is megtisztuljon: vízözön, Szodoma és Gomorra pusztulása, az embernek ember elleni háborúk.„A világ az emberiség iránti végtelen jóságom következtében gyakran megtisztult romlottságától. Akkor újból néhány lelket választottam ki, akikben örömöm tellett, az ő jó voltukból ismét örülhettem teremtményeimnek, az embereknek. Megígértem a Megváltót. Mi mindent meg nem tettem jövetelének előkészítéséért, megmutatva magamat azokban az előképekben, akik Őt képviselték ezer és ezer évvel jövetele előtt is. Mert ki ez a Megváltó? Honnan jön? Mit cselekszik   majd a földön? Kit jön képviselni? A Megváltó: Isten. Ki Isten? Isten az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Honnan jön, jobban mondva ki utasította arra, hogy az emberek közé jöjjön? Én vagyok az, az Ő Atyja, Isten. Kit képvisel majd a földön? Megismerteti és megszeretteti az Atyját: Istent. Vajon nem ezt mondta: „Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell fáradoznom? (Lk 22,49) „Csak azért jöttem, hogy Atyám akaratát teljesítsem” (Az Atya szól gyermekeihez,23-24)

Advent első vasárnapja

Advent első vasárnapja

Istennek nincs órája

 
A kora reggeli órán az irodába érve a faliórára pillantva Veronika hirtelen azt gondolta, hogy elkésett. De hol vannak a többiek? Ma talán mindenki elkésett a munkából? Néhány másodpercbe telt, mire megértette, hogy előző este megállt az óra, lemerülhetett benne az elem. Az aznap rá váró iratokat rendezgetvén elgondolkozott. Az idő múlása és megállíthatatlansága jutott eszébe. Egy óra megállhat, de ettől még nem áll meg az idő. A hét első munkanapja ugyanúgy kezdődik, mint a korábbi hetekben, múlnak a hónapok, már évek óta ide jár dolgozni. Vajon meddig? Mit hoz a jövő? Aztán eszébe jutott, hogy kedvenc sportolója a minap újabb világrekordot úszott. Az úszásban, a futásban és sok más sportágban az a cél, hogy minél rövidebb idő alatt sikerüljön teljesíteni a távot. Talán egyszer lesz majd újabb csúcsidő, még kevesebb, de a végtelenségig nem lehet fokozni az emberi teljesítményt és az időt nem lehet megállítani. Közben bekapcsolta a számítógépet, s örült, milyen gyorsan indul az új gép. A réginél jóval több időt kellett várnia. És bevillant neki az elmúlt napok egyik híre, miszerint Japánban újabb csúcssebességű vonatot helyeztek üzembe, amely minden eddiginél rövidebb idő alatt jut célba. A technikai fejlesztések jó része a gyorsabb munkavégzést vagy közlekedést tartja szem előtt. A jövőben még gyorsabb számítógépek, közlekedési eszközök várhatóak. Lehet fokozni a gépek teljesítményét, de nem a végtelenségig és az időt nem lehet megállítani.
Az adventtel új időszak, új egyházi év kezdődik. Ha nincs is szükség lelkünk órájának újraindítására, ilyenkor érdemes beállítani a pontos időt. Hogy ne legyünk késésben és ne is siessünk. Egyesek mindennel késésben vannak, „idővákuumban élnek,” sok mindenről lemaradnak, szaladnak az idő után, s próbálják behozni lemaradásukat. Mások állandóan siettetnék az időt, nincs türelmük a várakozáshoz, mindent azonnal szeretnének. Az advent arra hív minket, hogy állítsuk be lelkünk óráján a pontos időt. Arra hív, hogy elgondolkozzunk a múltról, a mögöttünk álló időről. Ilyenkor sokszor hiányérzetünk támad, mert rádöbbenünk mulasztásainkra, az elszalasztott és vissza nem térő lehetőségekre, és sajnáljuk az elfecsérelt időt. Az advent arra hív, hogy elgondolkozzunk a jövőről, az előttünk álló időről, amely a remény ruhájába öltözködik. Miközben tűnődünk, a jelenben élünk, de közben is múlik a drága idő.
Az első adventi vasárnap evangéliuma arra szólít fel minket, hogy elgondolkozzunk a végső időkről és az örökkévalóságról. A világ végekor különleges égi és földi jelek tűnnek fel, amelyek félelemmel töltik el az embereket. Krisztus újbóli eljövetelének ideje lesz ez. Emberként nem tudhatjuk, mennyire lesz ez elmúlás vagy újjászületés, megsemmisülés vagy újjáteremtés. És mindennek bekövetkeztét sem tudjuk előre. Ennek pontos idejét egyedül Isten tudja, akinek nincs órája, mert ő örökkévaló. Ő időmérő eszközök nélkül is tudja, hogy mikor jön el valaminek az ideje. Ő hív minket az örökkévalóságba, az örök életbe. Ő határozta meg azt, hogy meddig kell várakozni a Megváltóra, ő mondta meg a Megváltó jövetelének idejét. Ma ő figyelmeztet minket, hogy eljött az advent, a várakozás, a készület ideje.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, irgalmas Atyánk! Az adventi időszakban a hit és az irgalmasság útján szeretnénk járni. Te jeleket mutatsz nekünk adventben és életünk során. Segíts minket, hogy mi magunk is jellé, a te irgalmasságod jelévé váljunk a világban! Segíts, hogy az irgalmasságot és az igazságot kereső emberek figyelmét terád tudjuk irányítani, és ennek köszönhetően felnézzenek, felemeljék tekintetüket, észrevegyék a te jelenléted jeleit, s ezekből megértsék, hogy közel van hozzánk a megváltás napja.