A Jézus helyét elfoglaló humanizmus, tönkreteszi a keresztény identitást

Ferenc pápa prédikál a Szent Márta-ház kápolnájában - OSS_ROM

A „kizárólagos gondolkodásmód” [pensée unique], a humanizmus, amely átveszi Jézus, az igazi ember helyét, tönkreteszi a keresztény identitást. Ne bocsássuk árverésre személyigazolványunkat – buzdított Ferenc pápa hétfő reggeli szentmiséjén a Szent Márta-házban.

A világiasság kizárólagos gondolkodásmódhoz és aposztáziához vezet

A napi első olvasmány Makkabeus Könyvéből egy „gonosz sarjról”, Antióchosz Epifánész hellén királyról beszél, aki pogány szokásokat vezetett be Izraelben, a „választott nép”, az akkori egyház körében. Ferenc pápa a föld alatt húzódó gyökér képét elemezte. A gyökér fenomenológiája a következő: nem látszik, úgy tűnik, hogy nem árt, de növekszik és kimutatja saját természetét. Ésszerű sarjnak tűnt, aki az izraelitákat a környező nemzetekkel való egységre buzdította, hogy védelmet élvezzenek. „Miért van olyan sok különbözőség?” – gondolhatták. „Mert, amióta elkülönültünk tőlük, sok rossz dolog történt velünk. Menjünk el hozzájuk, legyünk egyenlőek.” A pápa három szóval magyarázta meg az olvasmányt: világiasság (mondanitás), hitehagyás (aposztázia), üldözés. A világiasság azt jelenti, hogy azt csináljuk, amit a világ. Vagyis árverezésre bocsátjuk személyigazolványunkat, egyformák vagyunk mindannyian. Így aztán sok izraelita megtagadta hitét és eltávolodott a Szent Szövetségtől. Az, ami nagyon ésszerűnek tűnt – vagyis, hogy olyanok vagyunk mint mindenki, normálisak –, pusztítássá vált.

A király előírta egész birodalmában, hogy mindenki egy népet alkosson – ez kizárólagos gondolkodásmód. Ez a világiasság, amely arra ösztönöz, hogy mindenki hagyja el saját szokásait. Minden nép alkalmazkodjon a király utasításaihoz. Még sok izraelita is elfogadta ezt a kultuszt, áldoztak a bálványoknak és megszentségtelenítették a szombatot. Elhagyták hitüket. A világiasság tehát a kizárólagos gondolkodásmódhoz és aposztáziához vezet. A különbözőség nem megengedett, mindenki egyforma. Az egyház történetében és a történelem során is láttuk, hogy az egyházi ünnepek nevét megváltoztatták. Urunk születésének más nevet adtak, hogy eltöröljék az identitást.

A mai humanizmus tönkre teszi a keresztény identitást

Izraelben elégették a törvénykönyveket és ha valaki betartotta a törvényt, a király döntése értelmében halálra ítélték. Az üldöztetés tehát egy mérgező gyökérből, sarjból indult el. Mindig elgondolkodtatott – jegyezte meg a pápa –, hogy az Úr az Utolsó vacsora során hosszú imájában övéi egységéért imádkozott és kérte az Atyát, hogy szabadítsa meg őket a világ szellemétől, a világiasságtól, mert az tönkre teszi az öntudatot és kizárólagos gondolkodáshoz vezet.

Egy kis gyökértől indul el és az enyészet iszonyatában, az üldözésben ér véget. Ez a világiasság ámítása, ezért kérte Jézus az Atyát azon a vacsorán. „Atyám, nem azt kérem, hogy vond ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a világtól, ettől a mentalitástól, ettől a humanizmustól, amely a valódi ember, Jézus Krisztus helyét akarja átvenni, elvéve a keresztény identitást és a kizárólagos gondolkodáshoz vezet. Mindenki így tesz, mi miért nem? – mondhatnánk. Manapság el kell gondolkodnunk: mi az én identitásom? Keresztény vagy világi? Vagy azért nevezem magam kereszténynek, mert gyermekként megkereszteltek, vagy mert egy keresztény országban születtem, ahol mindenki keresztény? A lassan belopózó világiasság növekszik, igazolja magát és fertőz. Növekszik, mint a gyökér, mindig igazolást talál – mondván: de hát tegyünk úgy, mint mindenki, nem nagyon különbözünk tőlük –, és végül megfertőz és sok rossz dolog származik ebből – mutatott rá Ferenc pápa.

Óvakodjunk a mérgező gyökerektől, amelyek növekszenek és fertőznek

A liturgia az egyházi évnek ezekben az utolsó napjaiban arra buzdít minket, hogy figyeljünk oda a mérgező gyökerekre, amelyek eltávolítanak az Úrtól. Kérjük az Urat az egyház érdekében, hogy óvja meg a világiasság minden formájától, hogy az egyháznak mindig a Jézus Krisztus által kijelölt identitása legyen. Mindannyiunk rendelkezzen az identitással, amelyet a keresztségben kaptunk. Ezt az öntudatot ne dobjuk ki azért, mert olyanok akarunk lenni, mint mindenki, a normalitás érdekében. Kérjük, hogy az Úr adja meg a kegyelmet, hogy megtartsuk és megóvjuk keresztény identitásunkat a világiasság szellemével szemben, amely mindig növekszik, igazolja magát és megfertőz – zárta hétfő reggeli homíliáját Ferenc pápa.

 

A Megszentelt Élet Éve 318.

november 16.

Szűz Mária bemutatása a templomban (november 21.)

Imádkozzunk az Isteni Szeretet Leányai Kongregáció tagjaiért!

• Isteni Szeretet Leányai Kongregációja

Alapítójuk: Lechner Franciska

Franciska Anya különös szeretetet tanúsított a Megfeszített Úr iránt. Átszúrt Szent Szívét szemlélve megértette, hogy Isten szeretete Jézusban lett láthatóvá. Ez a szeretet űzte őt, hogy segítséget nyújtson a szükségben lévő embereknek, különösen a leányifjúságnak. Mi is életünk forrását Isten túláradó szeretetében találjuk meg, és ezt a szeretetet szociális és apostoli munkában fejezzük ki, a helyi és a világegyház szükségletei szerint. (Konstitúciónk 4. és 5. pontja)

Lelkiségünkből:

„Mi ennek a Szenvedő Szeretetnek vagyunk a leányai…ezért mindent latba kell vetnünk, hogy ezt a Szeretetet elismerjék és viszonozzák.” Körlevél 1879. február 23.

 

Évközi harmincharmadik hét hétfője

Évközi harmincharmadik hét hétfője

A jerikói vak meggyógyítása túlmutat a szokásos gyógyító csodákon. A testi gyógyulás, a vakság megszűnése nyilvánvaló, a korábban vak ember Jézusnak köszönhetően lát. A történet másik szintje az, hogy a vakság a hitetlenség állapotát jelképezi, miként a látás a hit állapotát. A vak koldus kifejezi hitét Jézus iránt, aki e szavak kíséretében adja vissza szemevilágát: „Láss! Hited meggyógyított téged” (Lk 18,42).
A történet harmadik értelmezési szintjén Lukács evangélista bemutatja azt, hogy még a vakok is meglátják, felismerik Jézusban a Messiást. Ennek jele, hogy a jerikói vak „Dávid fiának” szólítja a közeledő Jézust, a zsidó hagyomány szerint ugyanis az eljövendő Messiás Dávid király családjából fog megszületni. A vakok felismerésével gyökeresen ellentétes a zsidó vezetők vaksága, akik nem ismerik fel az idők jeleit, nem látják meg Jézusban az Isten küldöttét, és elvakultságukban szembefordulnak vele.
Mindannyiunk életében eljön az a pillanat, amikor az Úr közeledik felénk. Ha nem veszem észre vagy nem hallom meg szavát, akkor életem nagy lehetőségét szalaszthatom el. Ülhetek tovább bűneim koldusruhájában, lelki vakságom börtönében, tehetetlenségem némaságában életem végéig, s csak magamat okolhatom mulasztásomért. Egyetlen kiáltásomra Jézus biztosan felfigyel.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk és Istenünk, azt kívánod, hogy kiegyensúlyozott, megérlelődött emberek legyünk, akiknél a befejezés gondolatának békéje még alakítólag hat ránk és az emberekkel való kapcsolatainkra. Segíts rajtunk, Urunk, hogy az öregedés napjaiban is jól használjuk ki időnket, lehiggadva és bölcsen cselekedjünk, nagyvonalúak és jóságosak maradjunk, és bizakodással tekintsünk a túlvilágban való beteljesedésre. Ajándékozd meg életünket az utolsó napig is tartalommal és vonzó értékekkel.
P. Haschek 

Zsolozsma CCCL.

Joel próféta könyvéből 

 2, 21 – 3, 5
A végső idők leírása 

Ezt mondja az Úr: „Ne félj, termőföld, ujjongj, és örülj, mert nagy dolgot vitt végbe az Úr! Mezei állatok, ne féljetek, mert kizöldülnek a puszta legelői! A fa meghozza gyümölcsét, a fügefa és a szőlő megadja termését. Sion fiai, ujjongjatok, örüljetek az Úrban, a ti Istenetekben, mert igazságosságban megadja nektek az őszi esőt; esőt küld nektek: tavaszi és őszi esőt, mint hajdanában. A szérűk megtelnek gabonával, a sajtók ontják a bort és az olajat. Kárpótollak benneteket az esztendőkért, amikor pusztított a sáska és a jelek, a haszil és a gázám: hatalmas seregem, amelyet ellenetek küldtem. Ehettek és jóllakhattok, s akkor majd magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, aki csodálatos dolgot tett veletek. Népem soha többé nem vall szégyent. És tudni fogjátok, hogy Izraelben lakom, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek, és nem más, és népemet soha többé nem éri szégyen. Mindezek után kiárasztom Lelkemet minden testre. Fiaitok és leányaitok jövendölni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok meg látomásokat látnak. Sőt még a szolgákra és a szolgálókra is kiárasztom Lelkemet azokban a napokban. Égen és földön jeleket mutatok, vért és tüzet, füstoszlopokat. A nap elsötétedik, a hold vérré változik, mielőtt eljön az Úr nagy és rettenetes napja. Aki segítségül hívja az Úr nevét, az megmenekül, mert Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a menedék – amint megmondta az Úr – a menekültek számára, akiket meghív az Úr.” 

Ferenc pápa: Hányan olvassák közületek a napi horoszkópot?

November 15-én délben Ferenc pápa Jézusnak a világ végéről szóló beszéde kapcsán azt hangsúlyozta, hogy nekünk csak a jelen helyes megélésével kell törődnünk, a jövőbe pedig reménnyel tekinthetünk. Az Angelus után határozottan elítélte a pénteki terrorcselekményeket.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Az egyházi liturgikus év utolsó előtti vasárnapjának evangéliuma Jézusnak az emberi történelem utolsó eseményeiről szóló beszédének egy részét tartalmazza; arról az emberi történelemről van szó, amely afelé halad, hogy Isten országában elnyerje teljességét (vö. Mk 13,24–32). Ezt a beszédet Jeruzsálemben mondta el Jézus, utolsó húsvétját megelőzően. Olyan apokaliptikus elemeket tartalmaz, mint háborúk, nélkülözések, kozmikus katasztrófák: „A nap elsötétedik, a hold nem ad világosságot, a csillagok lehullnak az égről, a mindenséget összetartó erők megrendülnek” (24–25. vers). Mindazonáltal ezek az elemek nem tartoznak hozzá az üzenet lényegéhez. A középpont, amely körül Jézus beszéde forog, ő maga, személyének, halálának és feltámadásának titka, valamint visszatérése az idők végén.

A mi végcélunk a feltámadt Úrral való találkozás. Szeretném megkérdezni tőletek: ki gondol közületek erre? Eljön majd a nap, amikor szemtől szembe találkozom az Úrral! Ez a mi célunk: ez a találkozás. Mi nem valamilyen időre vagy helyre várunk, hanem egy személlyel, a Jézussal való találkozás felé haladunk. Következésképpen a bennünket foglalkoztató probléma nem az, hogy „mikor” következnek be az utolsó időket előre jelző jelek, hanem az, hogy „miként” kell viselkednünk ma, miközben azokra a jelekre várunk. Az a feladatunk, hogy a jelent éljük meg, jövőnket pedig derűsen és Istenbe vetett bizalommal építsük. A közeledő nyárra utaló, zöldellni kezdő fügefa hasonlata (vö. 28–29. vers) azt tanítja nekünk, hogy a vég perspektívája nem vonja el figyelmünket a jelen élettől, hanem abban segít, hogy napjainkra a remény szemüvegén keresztül tudjunk tekinteni. Ez az az erény, amelyet olyannyira nehéz megélnünk: a remény, amely legkisebb az erények között, mégis a legerősebb. Reményünknek viszont van egy arca: a feltámadt Úr arca, aki „nagy hatalommal és dicsőséggel” (26. vers) jön el, vagyis aki megmutatja nekünk a feltámadásban átalakult megfeszített szeretetét. Jézus győzelme az idők végén a kereszt győzelme lesz, annak bizonyítása, hogy önmagunk feláldozása a felebarát iránti szeretetből – Krisztust követve – az egyetlen győztes hatalom és az egyetlen biztos pont a világ felfordulásai és tragédiái közepette.

Az Úr Jézus nemcsak földi zarándoklásunk végpontja, hanem életünk állandó jelenléte: mindig mellettünk van, mindig kísér bennünket; ezért amikor a jövőről beszél és a jövőre utal, mindig azért teszi, hogy visszavezessen minket a jelenbe. Szembeszáll a hamis prófétákkal, a világ közeli végét jósoló látnokokkal és a fatalizmussal. Ő mellettünk van, együtt jár velünk, szeret minket! Szeretné megmenteni bármely korszakban élő tanítványait az időpontok utáni kíváncsiságtól, a jóslatoktól, a horoszkópoktól, és figyelmünket a történelem mai pillanatára irányítja. Kedvem lenne megkérdezni tőletek, de ne válaszoljatok hangosan, mindenki belül adja meg a választ: hányan olvassák közületek a napi horoszkópot? Mindenki maga válaszoljon! És amikor majd kedved támad megnézni a horoszkópot, nézz Jézusra, aki ott van veled! Hidd, el, ez jobb, jobbat tesz neked! Jézusnak ez a jelenléte várakozásra és virrasztásra hív minket, ez pedig kizárja mind a türelmetlenséget, mind az elbóbiskolást, mind az előremenekülést, mind azt, hogy foglyai maradjuk e látható világnak és a világiasságnak.

Napjainkban sem hiányoznak a természeti és erkölcsi csapások, sokféle hányattatásban és viszontagságban van részünk. Minden elmúlik – emlékeztet minket az Úr. Egyedül ő és az ő szava marad meg, ő, aki vezeti és felüdíti lépteinket, és mindig megbocsát, mert mellettünk áll. Csak rá kell néznünk, és már meg is változik a szívünk. Szűz Mária segítsen minket, hogy bízzunk Jézusban, életünk szilárd alapjában, és tartsunk ki örömmel szeretetében!


A Szentatya szavai az Úrangyala (Angelus) elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Szeretném kifejezni mély fájdalmamat a pénteken késő este történt terrortámadások miatt, amelyek vérrel borították be Franciaországot, és számos áldozattal jártak. Testvéri részvétemet fejezem ki a Francia Köztársaság elnökének és Franciaország minden polgárának. Különösen is közel vagyok lélekben mindazok családtagjaihoz, akik életüket vesztették vagy megsebesültek.

Ekkora értelmetlen kegyetlenség rémülettel tölt el minket, és azt kérdezzük, egyáltalán hogyan képes az emberi szív kitalálni és végbevinni ilyen borzasztó tetteket, amelyek nemcsak Franciaországot rázták meg, hanem az egész világot is. E cselekedeteket látva csak elítélhetjük az emberi személy méltóságának minősíthetetlen megsértését. Szeretném ismét határozottan kijelenteni, hogy az erőszak és a gyűlölet útja nem oldja meg az emberiség problémáit, és istenkáromlás Isten nevét felhasználni ennek az útnak az igazolására.

Kérlek, csatlakozzatok imámhoz: bízzuk Isten irgalmára e tragédia védtelen áldozatait. Szűz Mária, az irgalmasság anyja ébressze fel a bölcsesség gondolatait és a béke szándékait az emberi szívekben. Kérjük az ő oltalmát, kérjük, hogy virrasszon a kedves francia nemzet, az egyház első leánya, Európa és az egész világ felett. Mindnyájan imádkozzuk egy kicsit csendben, magunkban, utána pedig mondjuk el az Üdvözlégyet.

[Üdvöz légy, Mária…]

Tegnap a brazíliai Três Pontas államban boldoggá avatták Francisco de Paula Victort, afrikai származású brazil áldozópapot, egy rabszolganő fiát. Ő nagylelkű plébános volt, buzgó a hitoktatásban és a szentségek kiszolgáltatásában, de különösen is kitűnt mély alázatával. Kívánom, hogy rendkívüli tanúságétele példaképül szolgáljon sok papnak, akik arra kaptak meghívást, hogy Isten népének alázatos szolgái legyenek.

Köszöntelek mindnyájatokat, családok, egyházközségek, társulatok és egyes hívők, akik Olaszországból és a világ sok részéből érkeztetek. Külön köszöntöm a Granadából, Málagából, Valenciából és Murciából (Spanyolországból), San Salvadorból és Máltáról érkezett zarándokokat, a „Világ Máriás Kegyhelyei Kísérőinek” társulatát és a „Krisztus Király” világi intézményt.

Mindenkinek szép vasárnapot kívánok! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

A Megszentelt Élet Éve 317.

november 15.

Boldog Marie de la Passion alapító ünnepe

Imádkozzunk a Ferences Mária Misszionárius Nővérekért!

• Ferences Mária Misszionárius Nővérek

Alapítójuk: Boldog Marie de la Passion

„Menjetek el az egész világra és tegyetek tanítvánnyá minden népet!” (Mt 28, 19) Jézusnak e hívása visszhangzott Alapító Anyánkban és bennünk is. Jézus, akit szemlélünk, testvéreinkhez küld minket, akikben felfedezzük rejtett jelenlétét. Testvéreink visszaküldenek Jézushoz, hogy kéréseiket elé tárjuk.

Lelkiségünkből:

„A nagy Misszionárius Jézus, jelen van az Oltáriszentségben, akit imádunk".

„Nekünk, Ferences Mária Misszionárius Nővéreknek csak egy hazánk van: az egész világ! A mi otthonunk a szeretet, és minthogy egyetemes, nem feledkezhet meg senkiről és nem hagyhat ki senkit. Legyen bennünk olyan látókör, mely átöleli az egész világot." NS/341

Évközi harmincharmadik vasárnap

Évközi harmincharmadik vasárnap

Isten helyet készít nekünk

 
Egy egyetemista fiatal meséli, milyen népszerűek az egyik professzor órái. Másoknál jelenléti ívet kell aláírni, mégis hiányzik a hallgatók fele. De a kiváló professzor előadásáról senki nem akar lemaradni. Itt nincs jelenléti ív, de így is legalább 150 diák zsúfolódik be a száz fős előadóterembe. Az egyetemista, aki meséli nekem élményeit, bevallja, hogy nem erénye a pontosság, sajnos szinte mindig elkésik. Hamar megtanulta, hogy a „Van valahol egy szabad hely?” kérdést e helyen nem érdemes feltennie, de jószándékú társai mindig szorítanak neki egy fél széket vagy néhány centit a lépcsőn.
Egy vonatra lehet helyjegyet váltani, de egy egyetemi előadásra nem. Miként a mennyországban sem mondhatom majd azt, hogy nekem azért van itt helyem, mert megváltottam a jegyem. Mondhatnánk, hogy itt nincsenek megváltott helyek, de ez nem egészen igaz. Vannak, de nem én váltottam meg a helyet biztosító jegyet, hanem helyettem Jézus Krisztus. Ő, a Megváltó készít nekem helyet a mennyben. Nem kell könyökölni vagy másokat arrébb taszigálni, hogy jusson hely számomra. Nincs jogom hozzá, hiszen befogadott vagyok e helyen, Isten fogad be örök országába. Itt legalább annyi hely jut nekem, ahol kényelmesen berendezkedhetek egy örök életre. És ez nekem éppen elég.
Jézus a végső időkről beszél az evangéliumban. Arról az időről, amikor Isten angyalai összegyűjtik a választottakat a világ négy tájáról és mindenkit bevezetnek arra a helyre, amit az Emberfia készített számukra. Ha erre a helyre gondolunk, a számunkra készített helyre, akkor remény tölt el bennünket. A félelmetes jelek hallatán talán elfog minket a félelem, a borzongás, a bizonytalanság. A nap és a hold elsötétedése, a csillagok és égitestek szokatlan mozgása, a természeti erők megrendülése, a rendkívüli égi jelek és földi jelenségek talán valamilyen természeti katasztrófára utalnak, vagy talán csak jelképes beszéd Jézus részéről, amely a világ elmúlását és megújulását jelenti. Akármelyik is igaz, félelemmel gondolnánk a bekövetkezés pillanatára, ha nem tudnánk, hogy Jézus helyet készít számunkra egy új világban. Ez a világ ugyan elmúlik, de nekünk lesz helyünk az újban.
Időnként felerősödik a világvége várása. Akadnak olyanok, akik napra pontosan előre tudják az időpontot és világgá kürtölik azt. Az elmúlt 30 évben csaknem tízszer rettegtek már a világ teljes összeomlásától a hiszékeny emberek, de végül elmaradtak a rettenetes események. Az álpróféták viszont ilyenkor sem szégyenkeznek, hanem gyorsan módosítják álláspontjukat, néhány nap múlva kitalálnak egy újabb időpontot, hogy legyen mitől rettegniük. A bölcs ember pedig csak mosolyog rajtuk, nem foglalkozik a szélhámosokkal, mert jól ismeri Jézus szavait a végső időkre vonatkozóan: „azt a napot vagy órát senki sem tudja, sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem egyedül az Atya” (Mk 13,32). Jézus tanításával gyökeresen szembenáll minden olyan állítás, amely konkrét időpontokat jelöl meg azzal kapcsolatban, hogy mikor fognak bekövetkezni a végső események, ezért az ilyen kijelentéseket hamisnak kell tekintenünk. Érdemesebb hinnünk Jézus örökérvényű tanításában.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Gyorsan változó világunkban biztos pontot keresünk, amire életünket alapozhatjuk. Az újszerűnek tűnő elméletek folyamában maradandó igazságokat keresünk, amelyekhez igazodhatunk. Keressük helyünket, feladatunkat a világban, mert folytatni szeretnénk a teremtés művét és felebarátaink szolgálatára szeretnénk lenni. Ég és föld elmúlnak, mert ez a világ mulandó, de a te szavad, tanításod örök igazság marad, amely utat mutat számunkra az üdvösség felé. Segíts minket az üdvösség útján!