Ferenc pápa: Az egyház legyen szókimondó

Ferenc pápa április 13-án, hétfőn a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén emlékeztetett, hogy amint azt az apostolok is megélték Jézus feltámadása után, csak a Szentlélek képes megváltoztatni magatartásunkat, életünk történetét, és eltölteni bennünket bátorsággal – tájékoztat a Vatikáni Rádió.

A pápa homíliájának kiindulópontja Péter és János mondata volt az Apostolok cselekedeteiből: „Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4,20)

Péter és János miután csodát tettek, börtönbe kerültek, és a papok megfenyegették őket, hogy ne beszéljenek többet Jézus nevében. Azonban ők folytatták, és amint visszatértek testvéreikhez, buzdították őket, hogy bátorsággal hirdessék Isten Igéjét, majd együtt kérték Istent, hogy tekintsen az őket ért fenyegetőzésekre, és adja meg szolgáinak, hogy teljes bátorsággal hirdessék Isten szavát – foglalta össze Ferenc pápa az első olvasmány beszámolóját.

„Az egyház üzenete ma is a szókimondás és a keresztény bátorság útjának üzenete. Ennek a két egyszerű, tanulatlan embernek – ahogy a Szentírás írja – volt bátorsága. Az eredeti szónak sok jelentése lehet: bátorság, szókimondás, a felszólalásra való szabadság, az, hogy nem félünk kimondani a dolgokat – a parrészia, az a bizonyos szókimondó beszéd – hangsúlyozta a Szentatya.

Majd áttért a nap evangéliumi szakaszára, a Jézus és Nikodémus közti „kissé titokzatos” párbeszédre, amelyben az újjászületésről esik szó. Ferenc pápa ennek kapcsán kiemelte: a valódi főszereplő ebben a történetben is maga a Szentlélek, hiszen Ő az egyetlen, aki képes megadni nekünk a bátorság kegyelmét, hogy Jézus Krisztust hirdessük. És ez az igehirdetésre való bátorság az, ami megkülönböztet minket az egyszerű prozelitizmustól. Amit mi teszünk, az nem reklám annak érdekében, hogy több tagja legyen lelki közösségünknek, nem igaz? Erre nincs szükség, ez nem keresztényi. Amit a keresztény tesz, az bátor igehirdetés. És Krisztus üzenete provokál a Szentlélek által, ez az az ámulat, amely előrevisz bennünket – emelte ki a pápa.

Amikor Jézus az újjászületésről beszél, azt magyarázza, hogy a Szentlélek az, aki megváltoztat minket. Ő, aki bárhonnan jöhet, mint a szél: halljuk zúgását. Csak a Szentlélek képes megváltoztatni életünk történetét és hovatartozásunkat – tanította Ferenc pápa.

A Szentlélek adja meg ezt az erőt ezeknek az egyszerű és tanulatlan embereknek, mint Péter és János, megadja nekik az erőt, amellyel a végső tanúságtételig, a vértanúságig hirdetik Jézus Krisztust – tette hozzá a pápa.  – A keresztény bátorság útja kegyelem, amelyet a Szentlélek ad. Sok út van, amelyen járhatunk, olyanok is, amelyek egyfajta bátorsággal töltenek el bennünket. Nézd a másikat, milyen jól eltervezte, megszervezte a dolgokat, milyen ügyes, milyen bátor döntést hozott! És mindez segít, de csak eszköze egy ennél még nagyobb dolognak: a Léleknek. Ha a Lélek nincs, nem tudunk véghez vinni sok mindent – sokat dolgozunk, de nem érünk el semmit.

Beszédében végül arra emlékeztetett a Szentatya, hogy az egyház húsvét után a Szentlélek befogadására készít fel minket: „Jézus halála és feltámadása misztériumának ünneplése során megemlékezhetünk az egész üdvösségtörténetről, és kérhetjük a Szentlélek kegyelmét, hogy adja meg nekünk az igazi bátorságot Krisztus hirdetésére.”

 

A Megszentelt Élet Éve 101.

április 13.

Imádkozzunk a ránk bízottakért!

Mindannyian Krisztus teljességéből merítünk, és hordozzuk a ránk bízottakat: tanítványainkat, az ápoltjainkat, a magányosokat, a szomszédainkat, a különféle csoportok és közösségek tagjait, akik felkeresnek minket és akikhez elmegyünk; akikkel nap mint nap találkozunk. Hálát adunk és közbenjárunk értük, és akik ugyanezt megteszik értünk.

Idézet az imaszándékhoz:

„Mindenkor esedezzetek a Lélekben, minden imádságban és könyörgésben, s benne virrasszatok teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentekért.” (Ef 6,18)

Húsvét 2. hetének hétfője

Húsvét 2. hetének hétfője

Jézus és Nikodémus beszélgetését olvassuk a mai evangéliumi részletben. Nikodémus nagy tekintélyű személy, a főtanács tagja, vallási kérdésekben jártas ember, akinek adtak a véleményére, mind a főtanácsban, mind a nép körében. A zsidó vallási vezetők között valószínűleg egyedül maradhatott Jézusról alkotott pozitív véleményével, amelyet titkolhatott előlük, hiszen nincs elég bátorsága ahhoz, hogy nappal menjen Jézushoz. Inkább éjszaka érkezik, hogy ne tudjanak róla mások. Látogatása és érdeklődése teljesen jószándékú, ahogyan erről a beszélgetés tanúskodik. Ismerte a farizeusok korábbi próbálkozásait, amivel Jézust akarták kelepcébe csalni, tudott az írástudók által kezdeményezett vitákról, amelyekkel tanításába akartak belekötni, s bőven lehetett információja a Jézus által véghezvitt csodákról is. Tudni szeretné, hogy ki lehet az, aki csodatévő erővel rendelkezik és ki az, akinek tanítására oly sokan lelkesednek, de nem csupán a kíváncsiság vezeti.
Az udvariassági bevezető meghallgatása után Jézus rögtön az újjászületésre tereli a témát. Az Úr szavaiból mindvégig kiérezzük, hogy elismeri Nikodémus vallási tudását, ugyanakkor megérzi, hogy mire van szüksége ennek az embernek, mire vágyakozik, tudniillik a lelki újjászületésre.
Keresem-e Jézust lelki újjászületésem reményében?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, töltsd be lelkünket istenséged örökkévaló élvezetével, melyet drága testednek és vérednek mostani vétele már előre jelez. Amen.

 

Zsolozsma CXXXIV.

Szent Pál apostolnak a kolosszeiekhez írt leveléből 

3, 1-17
Az új élet

Testvéreim! Ha Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve az Istenben. Amikor majd Krisztus, a mi életünk megjelenik, vele együtt ti is megjelentek dicsőségesen. Fojtsátok el tehát tagjaitokban, ami földies: az erkölcstelenséget, a tisztátalanságot, az érzéki vágyakat, a bűnös kívánságokat és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás. Ezek miatt sújtja Isten haragja a hitetlenség fiait. Valaha, amikor még köztük éltetek, ti is ezeket műveltétek. De most hagyjátok el ezeket: a haragot, a gyűlölködést, a rosszindulatot, az átkozódást és az ocsmány beszédet. Ne hazudjatok egymásnak. Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig. Itt már nincs görög vagy zsidó, körülmetélt vagy körülmetéletlen, barbár vagy szittya, szolga vagy szabad, hanem Krisztus a minden, és ő van mindenben. Mint Istennek szent és kedves választottai öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke. S Krisztus békéje töltse be szíveteket, hiszen erre vagytok hivatva, egy testben. Legyetek hálásak! Krisztus tanítása éljen bennetek elevenen, s teljes bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást. Az Istennek énekeljetek hálás szívvel zsoltárt, himnuszt és szent énekeket. Akár mondtok, akár tesztek valamit, tegyetek mindent Urunk, Jézus Krisztus nevében; így adjatok hálát általa Istennek, az Atyának!

Ferenc pápa: Tamás felismeri, hogy valaki szereti, várja és megérti őt!

Április 12-én, húsvét második vasárnapján délben a Regina Coeli imádságot mondta el Ferenc pápa a Szent Péter téren összegyűlt hívekkel. A hitre eljutó Tamást állította a figyelem középpontjába: az irgalmas Jézussal találkozva mi is felismerhetjük, hogy sebzettségünkkel együtt szeretve vagyunk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ma elérkeztünk húsvét nyolcadik napjához. János evangéliuma elbeszéli, hogy Jézus kétszer is megjelenik az utolsó vacsora termében egybegyűlt apostoloknak: húsvét estéjén, amikor Tamás nincs jelen, és nyolc nappal később, amikor Tamás is jelen van. Az első alkalommal az Úr megmutatta testének sebeit a tanítványoknak, jelképesen rájuk fújt, és ezt mondta: „Ahogyan az Atya küldött engem, úgy küldelek én is titeket” (Jn 20,21). Saját küldetését bízta rájuk, a Szentlélek erejében.

Azon az estén azonban Tamás nem volt ott, és nem akart hinni a többiek tanúságtételének. „Ha nem látom, és nem érintem sebeit – mondta –, nem hiszem” (vö. Jn 20,25). Nyolc nappal később – vagyis mint a mai napon – Jézus ismét megjelenik övéi előtt, rögtön Tamáshoz fordul, és biztatja, hogy érintse meg a kezén és oldalán lévő sebeket. Elébe megy Tamás hitetlenségének, hogy – kínszenvedésének jelein keresztül – ő is eljusson a húsvéti hit teljességére, vagyis a Jézus feltámadásában való hitre.

Tamás egy nem megelégedett ember, hanem olyan, aki keres, személyesen akar bizonyosságra jutni, személyes tapasztalatot akar szerezni. Bár kezdetben tele van ellenállással és nyugtalansággal, végül ő is eljut a hitre. Ha nehézségek árán is, de eljut a hitre. Jézus türelmesen vár rá, és felajánlja magát az utoljára érkezett [ember] nehézségeinek és bizonytalankodásainak. Az Úr „boldognak” hirdeti azokat, akik hisznek anélkül, hogy látnának (vö. 29. vers) – és közülük az első az ő anyja, Mária –, de elébe megy a hitetlen tanítvány várakozásának is: „Tedd ide ujjadat, és nézd meg a kezemet…” (27. vers). A feltámadott Krisztus sebeivel való üdvös találkozás révén Tamás megmutatja saját sebzettségét, saját sérüléseit, fájdalmait, megalázottságát; a szögek jelében pedig rátalál annak döntő bizonyítékára, hogy valaki szereti, várja és megérti őt. Olyan messiással találkozik, aki tele van kedvességgel, irgalommal, gyengédséggel. Az az Úr volt az, akit mindig is keresett lényének titkos mélységeiben, mert mindig is tudta, hogy ő ilyen. És mi is milyen sokan szeretnénk szívünk mélyén találkozni Jézussal, úgy, amilyen ő: kedves, irgalmas, gyengéd! Mert szívünk mélyén tudjuk, hogy ő ilyen! Tamás, miután személyes érintkezésbe került Krisztus kedvességével és türelmes irgalmával, megérti feltámadásának mély értelmét, belülről teljesen átalakul, és megvallja benne való teljes hitét: „Én Uram, én Istenem!” (28. vers). Mennyire szép Tamásnak ez a kijelentése!

Tamás „megérinthette” a húsvéti misztériumot, amely teljesen feltárja az irgalomban gazdag Isten (Ef 2,4) üdvözítő szeretetét. Tamáshoz hasonlóan mi is, mindnyájan arra kaptunk meghívást ma, húsvét második vasárnapján, hogy szemléljük a feltámadt Krisztus sebeiben az isteni irgalmasságot, amely felülemelkedik minden emberi korláton, és beragyogja a rossz és a bűn sötétségét. Az irgalmasság rendkívüli szentéve intenzív és hosszú időszakként arra szolgál majd, hogy Isten irgalmas szeretetének végtelen gazdagságát be tudjuk fogadni. A szentévet meghirdető bullát tegnap este itt, a Szent Péter-bazilikában hirdettem ki. A bulla ezekkel a szavakkal kezdődik: Misericordiae vultus, az irgalmasság arca Jézus Krisztus. Fordítsuk feléje tekintetünket, ő ugyanis mindig keres és vár minket, megbocsát nekünk, nagyon irgalmas, és nem lepődik meg nyomorúságainkon. Sebeiben meggyógyít minket és megbocsátja minden vétkünket. A Szűzanya pedig segítsen minket, hogy mi is irgalmasak legyünk másokhoz, ahogyan Jézus irgalmas hozzánk.

Ferenc pápa szavai a Regina Coeli elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Szívből köszöntelek mindnyájatokat, római hívek, és titeket, mindnyájatokat, akik a világ sokféle tájáról érkeztetek. Köszöntöm a metucheni (Amerikai Egyesült Államok) egyházmegye zarándokait, a Gyermek Jézus Szolgálóleányait Horvátországból, az Isteni Szeretet Leányait, a Forlìból és Gravina di Pugliából érkezett plébániai csoportokat, a jelenlévő összes fiatalt, különösképpen a modenai Figlie di Gesù iskola és az adrianói Liceo Verga diákjait, valamint a Palestrinából érkezett bérmálkozókat. Köszöntöm a zarándokokat, akik részt vettek a római vikárius bíboros által bemutatott szentmisén a Santo Spirito in Sassia-templomban, amely az isteni irgalmasság egyik kegyhelye.

Köszöntöm a római neokatekumenális közösségeket, akik ma különleges misszióba kezdenek a város terein: imádkoznak és tanúságot tesznek hitükről.
Szívből köszöntöm a keleti egyházak híveit, akik naptáruk szerint ma ünneplik a húsvétot. Csatlakozom a feltámadt Krisztust hirdető örömükhöz: Khrisztosz aneszti! [Krisztus feltámadt!] Üdvözöljük mindnyájan tapssal keleti testvéreinket, akik ma ünneplik a húsvétot!

Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm az örmény híveket, akik Rómába jöttek és részt vettek a szentmisén testvéreim, a három pátriárka és számos püspök jelenlétében.

Az elmúlt hetekben a világ minden tájáról rengeteg húsvéti üdvözletet kaptam. Jókívánságaitokat hálásan viszonzom! Szeretnék szívből köszönetet mondani a gyermekeknek, az időseknek, a családoknak, az egyházmegyéknek, a plébániai és szerzetesi közösségeknek, a különféle intézményeknek és szervezeteknek, akik ki akarták fejezni irántam való szeretetüket és hozzám való közelségüket. Kérlek titeket, továbbra is imádkozzatok értem!

Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

A Megszentelt Élet Éve 100.

április 12.

Imádkozzunk az Emmánuel Közösség tagjaiért!

• Emmánuel Közösség férfi fogadalmas tagjai

Alapítójuk: Pierre Goursat

Az Emmánuel Közösség és a Jézus Testvériség a katolikus karizmatikus megújulás gyümölcse. A tagok együtt élik meg a Közösség alapkegyelmeit, a napi szentségimádás, a közös örömteli dicsőítés, a másokkal való együtt érző szeretet és az örömhírről való tanúságtétel által. A hivatások egymást kiegészítő kegyelme, a papok, nővérek és testvérek, valamint a világiak közös szolgálata az Egyház megújulása felé mutat, ahol a család, mint az egyház alapsejtje az evangelizáció elsődleges helyévé válik. Emellett az egyedülállók, a dolgozók és a fiatalok körében is fejt ki a Közösség tevékenységet. Kiemelt helyet kap a Jézus Szíve és a Mária tisztelet a Közösség lelkiségében.

Lelkiségünkből:

"Emmánuel azt jelenti, hogy maga Isten van mindig velünk, velünk együtt harcol, sőt megelőz minket harcainkban." Pierre Goursat: Tűz és Remény

 

FEHÉRVASÁRNAP

„Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt”

 
Minden szentmise elején felcsendül magyarul vagy görögül: Uram, irgalmazz nekünk! Kyrie eleíson! Ez a megrendítő fohász a latin nyelvű liturgiában görögül szólal meg. Valószínűleg a legősibb könyörgések közé tartozik. Nagypénteken a liturgia görögül és latinul felváltva esedezik a legnagyobb gonoszsággal elkövetett bűnért. Szent, erős és halhatatlan irgalmazz nekünk. Ma a húsvét nyolcadán Szent II. János Pál pápa az egész héten át ünnepelt Feltámadottat úgy akarja megkövetni, hogy a teljes vasárnapi liturgiát az isteni irgalmasságnak szenteli. Mit jelent az irgalom? Az erős, hatalmas győztes lába előtt hever a testileg-lelkileg végképpen elgyengült legyőzött. A győztes azt tehet vele, amit akar. Ilyenkor nincs béketárgyalás, nem emlegetnek jogokat. Kiszolgáltatottság van, könyörgés a kíméletért az életért. Húsvét vasárnap Jézus isteni erővel támadt fel. Ezt jelezte az angyal általa elgörgetett szikla, amely kisebb, de mégis ijesztő földrengést okozott. Reszkettek az őrség tagjai. De remegtek a Jézus holttestét kereső asszonyok is. Az angyalok biztatják őket: „Ti ne féljetek!”(Mt 28,5) Ugyanezt hallják később Jézustól: „Ne féljetek!”(Mt 28,10) Este az apostolokat nyugtatja Jézus: „Békesség nektek!” (Jn 20,19) Miért kellett volna félniük? Sok jót kaptak Jézustól: Az apostolokat meghívja, tanítja, sokféle hatalommal felruházza, püspökké szenteli, elsőként részesíti őket az Eukarisztiában. Aztán a tanítványok elfutnak, egyedül hagyják Jézust ellenségei kezén, többségük messziről nézi a kereszten függőt. Júdás elárulja, Péter megtagadja. Féltik az életüket. Hitüket is elvesztik. Az asszonyoknak sem hisznek húsvét reggel. Csak Édesanyja nem fél. Ő várja szeretett Fiát. Méltó maradt hozzá. Felocsúdnak a többiek is. Húsvét után egy hétre történt, hogy Tamás, aki az előző vasárnapi látogatás alkalmával nem volt a többiekkel, majd megérkezésekor hiába bizonygatták neki „Láttuk az Urat! Ő azonban így szólt: Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem” (Jn 20,25) Jézus egy hét múlva „újra megjelent” nekik. Akkor már Tamás is ott volt. Ekkor a békesség elsősorban feléje mondott köszöntés. Jézus parancsára minden sebet megérintett reszkető ujjaival, majd így tett hitvallást: „Én Uram, én Istenem” (Jn 20,28) Jézus  Isten trónján ül, él és uralkodik a világmindenség felett. Ellenségei azóta sem fogytak el. A hat és félmilliárd jelenkori földlakó közül legfeljebb kétmilliárd a keresztény. A kereszténynek vélt Európa nem igényli az Urat. Érthető, hogy  Urunk kereszthalálának jelenvalóvá tétele, a szentmise ezzel kezdődik: Uram, irgalmazz!