2013. június 20., csütörtök

Úrnapja után VI.




Úrnapja után

hatodik rész

„A férfiak Szodoma felé indultak, de Ábrahám megállt az Úr előtt. Azután Ábrahám közelebb lépett és megszólalt: Valóban el akarod pusztítani az igazakat is a gonoszokkal? Talán ötven igaz is akad a városban. Igazán a vesztüket akarod, nem kegyelmezel meg inkább a helységnek, az ötven igazért, aki ott lakik? Távol legyen tőled, hogy az igazakat megöld a gonoszokkal együtt, s így egyenlő legyen a sorsuk az igazaknak meg a gonoszoknak. Távol legyen ez tőled! Az egész föld bírája nem járna el igazságosan”.Az Úr így válaszolt: Ha ötven igazat találtok Szodoma városában, értük megkegyelmezek az egész helységnek”Ábrahám folytatta és így szólt: Vettem magamnak a bátorságot, hogy beszéljek Urammal, pedig csak por és hamu vagyok. Lehet, hogy öt még hiányzik az ötven igazhoz. Az öt miatt elpusztul az egész város? Nem pusztítom el, ha csak negyvenöt igazat találok benne. Erre ő folytatta beszédét. De lehet, hogy csak negyven van. Ezt felelte: Negyven miatt sem fogom megtenni. Ő újra szólt: Ne haragudj, Uram, hogy beszélek, de lehet, hogy csak harmincan lesznek. Ezt válaszolta: Ha harmincat találok, hát nem teszem meg. Aztán újra szólt: nos, ha már egyszer bátorkodtam Urammal beszélni, lehet, hogy csak húszat találsz. Húsz miatt sem pusztítom el. Ő folytatta: Ne haragudj rám, Uram, ha még egyszer szólok: lehet, hogy csak tízen vannak. Ezt válaszolta: Tíz miatt sem pusztítom el. Ezután Isten eltávozott, miután Isten befejezte beszédét Ábrahámmal. Ábrahám pedig hazament”. (Ter 18,22-33) Aki ez után még feltételezi, hogy Isten nem nagylelkű a megbocsátásban, attól még sok kellemetlen beszédet kellene elviselnie Istennek és a barátainak is. Ábrahám Isten parancsára ment ezt a szodomai fogolycsapatot kiszabadítani az ellenséges négy király fogságából. Azután pedig alázatos közbenjárással kísérelte meg megmentésüket. amikor sokat kért alázatosan az Úrtól, tehát odaadóan imádkozott értük. Aki azonban makacsul ragaszkodik a bűneihez, azt nem lehet megmenteni.„a két angyal este ért Szodomába, amikor Lót épen a város kapujánál ült. Mikor Lót meglátta őket, felállt, eléjük ment, földig hajolt előttük és így szólt: Kérlek benneteket, uraim, térjetek be szolgátok házába éjszakára, és mossátok meg lábatokat. Holnap reggel aztán elindultok és folytatjátok utatokat.Azok így válaszoltak: Nem, a szabadban akarunk éjszakázni. De unszolta őket, azért betértek hozzá és beléptek házába. Ő pedig vacsorát készíttetett nekik, kovásztalan kenyeret süttetett, s azok ettek. Még nem tértek nyugovóra, amikor a város férfiai, fiatalok és öregek, az egész nép körülvették a házat. Kihívták Lótot, és így szóltak: Hol vannak a férfiak, akik ma este érkeztek hozzád? Hozd ki nekünk, hadd ismerjük meg őket. Lót kiment hozzájuk a bejárat elé, de az ajtót bezárta maga mögött, és így szólt: Testvéreim, ne kövessetek el ilyen gonoszságot. Itt van a két lányom, még nem voltak együtt férfival, kihozom őket nektek és tegyetek velük, amit akartok. A férfiaknak azonban nem árthattok, mert ők az én tetőm árnyékában vonták meg magukat. Erre azok így kiabáltak: El veled! Idegenként jött ide s már a bírót akarja játszani. Veled még jobban elbánunk, mint velük’. Hevesen rátámadtak az emberre, Lódra, s már azon voltak, hogy betörik az ajtót. De a férfiak kinyújtották kezüket, és behúzták Lótot magukhoz a házba. és bezárták az ajtót. Az ajtó előtt álló embereket pedig vaksággal sújtották, apraját és nagyját, úgy, hogy hiába keresték a bejáratot.” (19,1-11) Lótot pedig összecsomagoltatták, és virradatkor gyors menekülésre késztették. Földrengés, kénes eső követte lábnyomukat. Mindenki meghalt, még Lót felesége is. Az angyalok tilalma ellenére visszafordult. Elborította a kén. Nem kellett a gyermektermő házasság, Isten ítélt.

244. nap a Hit Évében.




Katekézis a Hit Évében

2013.06.11. kedd

A valóság szívének közepébe

Minden embernek, minden papnak is egyénisége, egyéni küldetése is van. Én a magam részéről a valóság szívének közepébe másként szeretnék bejutni. Valóság az, amit a fölséges Isten a semmi helyére a megszámlálhatatlan lehetőségből konkrét módon megteremtett. Minden teremtmény megkapta létének határozmányait. Mindenbe beleírta Isten a természete törvényét: azért légy mindig készenlétben, hogy elősegítsd lehetőségeid szerint a nagy mindenség céljának valóra válását. Az élettelen hordozza hátán az élők törékenyebb létű világát. Aztán a benne rejlő energiák lassú porladásával váljék alkalmas táplálékává az élőknek, így maga is építse az életet. Az egyszerűbb élők segítsék a magasabb rendűek céljait Aztán a legmagasabb rendű földi lény, az ember sajátos rendeltetését biztosítsa minden más anyagi létező. Mert azt mondta Isten, miután minden más földi lényt megteremtett: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön, s minden csúszó-mászón, amely mozog a földön! Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet! Hajtsátok uralmatok alá!” (Ter 1,26-28) Én pedig értelmes szív szeretnék lenni, hogy mindenkivel megértessem: Isten így gondolta el, hogy az ember mindennel tegye boldogabbá a mellé rendelte embert, semmit ne rontson, semmit ki ne pusztítson, főként ne önnön faját. Értse meg, boldog csak akkor lehet, ha boldoggá tesz másokat.

243. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.06.10. hétfő

A termékenység forrása

Elmélkedésünk alanya misszionárius volt. Valóságot élt meg, amikor missziós küldetésről elmélkedve megértette, hogy Jézus szenvedéseivel váltotta meg a világot, ennek a folytatása sem lehet más, csak szenvedés. Ezt az Ú nyíltan meg is mondta apostolainak, amikor a maga megváltó szenvedéseiről először beszélt nekik: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét mindennap és kövesen engem” (Mt 16,24) A teremtéskor Isten a lét és élet ajándékait ingyen adta a világnak. Az ember még a természetfeletti életet, az istengyermekséget is ingyen kegyelemből kapta. A földi életben sem kalkulált a szenvedéssel, főként nem a halállal. Amikor eladta magát a kísértőnek, megváltoztak az életkörülményei. Bűnükkel Istennek igen nagy fájdalmat, szomorúságot okoztak az ősszülők. Isten, mint a legjobb nevelő, azzal válaszolt: érezzétek meg ti is, hogy a fájdalom mennyire borzasztó. Az asszony fájdalommal fog szülni, pedig a legnagyobb gyönyörűsége, hogy kicsinyének a az édesanyja, a mindene. A férfi kemény munkában görnyed, hogy előteremtse családjának és magának a mindennapi kenyeret. Jön sok kellemetlen betegség, testi, lelki szenvedés. A természetfeletti élet visszaszerzése is borzalmas szenvedést, iszonyú kereszthalált követelt a Megváltótól. Alkantarai Szent Péter átérezte mindennek igazságát. Sok szenvedést kapott az Úrtól, és sokat okozott önmagának. Halála után mennyei fényben jelent meg ismerősének, és azt mondta: Ó boldog szenvedés! Ha újra kezdhetném, sokkal többet vállalnék, mert ilyen csodálatos boldogságot érdemel ki nekem.

242. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.06.09. vasárnap

A „legfontosabb” szolgálat

Urunk, Jézus Krisztus mennybemenetele előtt néhány perccel, legfontosabbnak szánt szavait intézte apostolaihoz: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz, és megkeresztelkedik az üdvözül, aki nem hisz, elkárhozik”(Mk 16,15-16) a papi szolgálat legfontosabb tennivalója az igehirdetés. Jézus maga is ezt tette nyilvános működésének három éve alatt. Érthető, hiszen minden üdvös cselekedetnek alapja a hit: hit a Szentháromságban, a Fiú megtestesülésében és üdvösséget szerző halálában és feltámadásában. Most már Magyarországon is szabad az Egyház a szolgálataiban. Nem könnyű elsajátíttatni az apró gyerekekkel, hogy mit ad az Úrtudásban és szentségi kegyelmekben, még nehezebb tudatosítani bennük, hogy mit kér, mit vár el tőlünk az üdvösségünk biztosítására. A szentmisén is tanítani kell. A tanító beszédek alapozzák meg a felnőttkori magatartást. Most szabadon járhatna mindenki hittanórákra. Mivel nem mindenki él vele, legalább érett fejjel a templomban kell pótolni a hiányos ismereteket.

Úrnapja után V.



Úrnapja után

elméledés ötödik rész

Isten helyreigazította Sára szavait. Nem keményen, hiszen az idős asszony különös kíméletet érdemel, a kíváncsiság pedig igen erős kísértés számukra ifjan és öregen egyaránt. Isten azonban az igazságot nem hagyhatja sértve, helyre kellett igazítania. A fontosabb és nehezebb tennivaló ezután következett. Rendet kellett teremtenie Szodoma és Gomorra dolgában. Ebben a tekintetben nemcsak a lakosok büntetése volt az igazság védelmének fontos pontja, hanem az is, hogy mind Ábrahám, mind a mennyország hatalmas tábora is jól értse az elkövetkező nap szörnyű büntetését. Hiszen az angyalok figyelik embertestvéreik sorsát, és azt kizárólag a földi történéseken keresztül mutatja meg nekik a fölséges Isten.Az angyaltábor üdvözült és elkárhozott része nagyon kíváncsi lehetett a megtestesülés előtti idők egyik leggyökeresebb büntetése valóban indokolt-e?„A férfiak (az Istent kísérő és látszólagos embertestbe öltözött angyalok) elindultak és Szodoma felé ették útjukat. Ábrahám velük ment, hogy elkísérje őket. Akkor az Úr így szólt: Titokban tarthatom-e Ábrahám előtt, amit tenni készülök? Ábrahám ugyanis nagy és erős néppé lesz, s általa nyer áldást a föld minden népe. Arra szemeltem ki, hogy fiainak, majd pedig egész háza népének megparancsolja: Járjatok az Úr útján jogot és igazságosságot gyakorolva, hogy az Úr megadhassa Ábrahámnak, amit ígért neki”. (Ter 18,16-19) Az Úr emberi módon gondolkodva eltöprengett a távoli jövőn: Annak a kétezer évnek a végén vajon szólhat-e majd az akkori júdeaiaknak (zsidóknak),akik büszkén Ábrahám fiainak vallják magukat, és dühösen védik előjogaikat a galileai Názáretből való rabbival szemben, ha most nem fedi fel legalább rejtelmesen az igazságot. Amikor Ábrahám észrevette a három vándort és eléjük szaladt, majd mélyen meghajolva köszöntötte őket, tulajdonképpen csak az egyikhez szólt:„Uram, ha kegyelmet találtam színed előtt, ne kerüld el szolgádat”.A vendéglátás már mindhármuknak szólt (. Ter 18,1-5) Most tehát jónak látta felfedni kilétét, és megjelenése további célját. Mi viszont, akik már az Újszövetség részesei vagyunk, idézzük fel igazi kilétét: Jézust, az Atya Fiát, a megtestesült Igét, szamaritánusnak bélyegzik a kevély júdeaiak: „Hát nincs igazunk, amikor szamáriainak és ördögtől megszállottnak mondunk? Nem vagyok ördögtől megszállott felelte Jézus, hanem tisztelem Atyámat, ti ellenben gyalázattal illettek, noha nem keresem a magam dicsőségét, hisz van, aki keresse, és ítéletet mondjon. Bizony, bizony mondom mondom nektek: aki megtartja tanításomat, az nem ízleli meg a halált örökre.’A zsidók közbevágtak: Most aztán igazán meggyőződtünk róla, hogy ördögtől megszállott vagy! Ábrahám is a próféták is meghaltak, s te azt állítod: Aki megtartja tanításomat, nem ízleli meg a halált örökre. Csak nem vagy nagyobb Ábrahám atyánknál? Mert hisz ő meghalt. S a próféták is meghaltak. Mivé teszed magad? Jézus így válaszolt: Ha én dicsőíteném meg magam, mit sem érne a dicsőségem. Atyám dicsőít meg, akiről azt mondjátok ugyan, hogy Istenetek, de nem ismeritek. Én azonban ismerem, s ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóan hazug volnék. De ismerem, s megtartom tanítását. Ábrahám, a ti atyátok örült, hogy megláthatja napomat. Meg is látta, és örült neki .A zsidók felháborodtak: Ötvenesztendős sem vagy, s láttad Ábrahámot? Jézus így válaszolt: Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok”. Erre követ ragadtak, s meg akarták kövezni, de Jézus eltűnt előlük, és elhagyta a templomot”.(Jn 8,48-59) Visszatérünk Ábrahám idejébe. Még együtt áll a jövendő Megváltó, a földi és mennyei közbenjárók. Csak Jézus tudja, hogy nincs mentség azoknak, aki saját döntésükkel örök kárhozatra ítélték magukat. Már menthetetlenek.

241. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.06.08. szombat

Az igaz taps

Amikor az apostolok visszatértek igehirdető és gyógyító körútjukról, nagy örömmel számoltak be Jézusnak elért eredményeikről. Legjobban az lelkesítette őket, hogy „még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedben”. (Lk 10,17) Ennek nyilván Jézus is nagyon örült, hiszen a világ fejedelme ellen indultak hadjáratra. Mégsem ezt emeli ki dicséretként: „Láttam a sátánt. mint a villám, úgy zuhant le az égből. Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, s minden ellenséges hatalmon, és semmi sem fog ártani nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben” (18-20) Szerencsére Magyarországon nem divat a templomi taps. A munkánk eredménye ilyen gyorsan nem szokott jelentkezni. Az igazi sikert az jelent számunkra, ha valakit sikerül meggyőzni arról, hogy a saját életének a célja ne valamilyen érzékelhető fizetség legyen, mert tudjuk, hogy a meg nem fizetett tudás-öröm- és boldogságszolgálatok bízhatnak abban, hogy majd ezek a jótettek viszonzásul megkapják az örök élet boldogságát. Aranyszájú Szent Jánosnak igaza van abban, hogy a szeretet gyarapodása, a boldog családi élet, a családok szaporodása az jelzi, hogy eredményes az Isten igéjének hirdetése. Ha híveinknek négyszemközt van visszajelzése arról, hogy a szentbeszéd milyen hatással volt az ő lelkiéletükre, nagyon jónak találom Különösen az megnyugtató, ha a hittani tudást gyarapíthattuk, ha a fogalmakat tisztán értik a híveink, mert az Isten országa az igazság és szeretet világa, és az igazság csak tiszta fogalmakkal ismerhető meg.

2013. június 15., szombat

ÁRVÍZ!!!



ÁRVÍZ!!!
Nyolcadik napja folyamatosan árvízi védekezést folytatunk, ami miatt blogunkon átmenetileg nincs új bejegyzés.
Kérjük szíves türelmüket.