Évközi huszonharmadik hét szerdája
A
tizenkét apostol kiválasztását Jézus beszéde követi az evangéliumban. Nem csak
a tizenkettőhöz, hanem valamennyi tanítványához intézi szavait a mi Urunk,
valamint a köré sereglett néphez. Mátéval ellentétben Lukács nem nyolc, hanem
csak négy boldogságot említ, amelyeket négy, ún. „jaj-mondás” követ. Jézus
hegyről való lejövetele eszünkbe juttatja az ószövetségi törvényadást. Mózes a
Sínai-hegyen kőtáblákba véste Isten parancsait, majd lejött a hegyről és
közölte a néppel, a nép pedig elfogadta azt. Jézus is lejön a hegyről és közli
tanítványaival, az újszövetség népével az ő törvényeit, utána pedig várja az
emberek feleletét.
A beszéd első és második része szembeállítja vagy legalábbis világosan elkülöníti a társadalmi csoportokat, a szegényeket és a gazdagokat, az éhezőket és jóllakottakat, a sírókat és a nevetőket, a gyűlöletben és a hízelgésben részesülőket. Mindkét csoport tagjai számára változást, fordulatot ígér. A jelenleg nélkülözőknek tehát nincs okok a bánatra, mert sorsuk hamarosan jóra fordul, és emiatt boldogok, mégpedig nem csak a jövőben, hanem már most. A társadalom haszonélvezői ugyan jelenleg jómódban élnek, de ez nem tart örökké, ezért szól nekik a figyelmeztetés. A krisztusi közösség akkor halad az Úr útján és él az újszövetségi törvény szerint, ha szeretettel és jócselekedetekkel fordul a nélkülözők felé.
© Horváth István Sándor
A beszéd első és második része szembeállítja vagy legalábbis világosan elkülöníti a társadalmi csoportokat, a szegényeket és a gazdagokat, az éhezőket és jóllakottakat, a sírókat és a nevetőket, a gyűlöletben és a hízelgésben részesülőket. Mindkét csoport tagjai számára változást, fordulatot ígér. A jelenleg nélkülözőknek tehát nincs okok a bánatra, mert sorsuk hamarosan jóra fordul, és emiatt boldogok, mégpedig nem csak a jövőben, hanem már most. A társadalom haszonélvezői ugyan jelenleg jómódban élnek, de ez nem tart örökké, ezért szól nekik a figyelmeztetés. A krisztusi közösség akkor halad az Úr útján és él az újszövetségi törvény szerint, ha szeretettel és jócselekedetekkel fordul a nélkülözők felé.
© Horváth István Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése