A toleranciától egymás megbecsüléséig – Összefoglaló a Rimini Meeting negyedik napjáról
Negyvenedik alkalommal rendezik meg az olasz tengerparti városban a Rimini Meetinget. Idén is a helyszínről tudósít Varga János atya, a bécsi Pázmáneum rektora. A negyedik napról, augusztus 21-ről szóló beszámolót olvashatják.
Az idei
találkozó plakátjain egy arc, annak is egy része, egy szem látszik mely
pontokra esik szét. A kép jól kifejezi az idei mottót: „Neved azzal a
pillantással született”, vagyis azáltal alakulunk, amit, akit nézünk. Az, ha
egymás szemébe nézünk, a kölcsönösen figyelmes és szeretetteljes tekintet
alakít minket, segít azzá válni, akivé lehetünk és lennünk kell. Ennek
mélységeit, részleteit kívánják a szervezők a 40. jubileumi találkozó
programjaival megmutatni.
A
meeting egyik kiállítása, A hatalomnélküliek hatalma – Távkihallgatás
Václav Havellel a cseh politikus személyének állít emléket. Ehhez
kapcsolódott szerda délelőtt egy előadás. Francesco Occhetta SJ olyan embernek
nevezte Havelt, akinek hatalmában állt megváltoztatni a világot, mert a
végsőkig szabad volt, saját énjéből indult ki, és tett azért, hogy emberi
értékeket állítson helyre, mely munkában társakra is talált. Havel mindig
szelíden, de kérlelhetetlen keménységgel szállt szembe a totalitárius
rezsimmel. Emberi, közéleti, politikusi tanúságtétele, hogy nem emigrált, hanem
hazájában maradt, és vállalta akár a börtönt is. Számára fontos volt, hogy
minden politikai akcióban először a személyre, annak integritására gondoljon,
és csak utána arra a társadalmi környezetre, amelybe az ember beilleszkedik.
Havel nem volt katolikus, de kifejező kategóriái az emberek gondolkodásában és
a népek szabadságában tovább él – mondta a jezsuita újságíró.
Havel
volt munkatársa, Pavel Fischer a kiállítást megtekintve úgy nyilatkozott:
„Megmutatta számomra, hogy Havel gondolati örökségét teljes mértékben
továbbadták a mai ifjúságnak”.
Az Emberi
kreativitás és mesterséges intelligencia témában Paolo Benanti, a
Gregoriana Pápai Egyetem morálteológia- és bioetika-professzora, és Enrico
Cereda, az IBM Italia elnöke beszélt. Elhangzott: olyan mennyiségű adat áll
rendelkezésre, amit az emberi értelem képtelen átfogni. Létezik mesterséges
intelligencia, és már a mindennapok részéve vált, szinte nem lehet mellőzni, de
mindig fontos marad az ember, aki megalkotta és használja. A tavalyi meeting
mottójával szólva: „Az erők, amelyek a történelmet mozgatják ugyanazok, amelyek
az embert boldoggá teszik”.
Abból az
alkalomból, hogy negyvenéves az Európai Parlament, Paul Richard Gallagher
érsek, a Szentszék külügyminisztere tartott előadást, Jogok,
kötelezettségek, Európa 1979–2019 címmel. A bevezetőben Giorgio
Vittadini elmondta: „Ahhoz, hogy a polgárok a kötelességeket teljesítsék, nem
elegendőek a törvények. Szükség van a csodálatra, a lelkesedésre. Ez egy
nemzetek fölötti államban könnyen alábbhagy, csökken a felelősségtudat, gyengül
az együttműködés, a részvétel, ha nincs meg az a szenvedély, mint ami jellemző
volt a háború utáni években; ahogy De Gasperi meggyőződése is volt: »Ha nem
csináljuk meg Európát, Olaszországot sem fogjuk!«”
Gallagher
érsek idézte a pápa 2018-as beszédét Európa újragondolásáról: „Az első és talán
legnagyobb dolog, amivel a keresztények hozzá tudnak járulni a mai Európához,
az az, hogy emlékeztessék rá: Európa nem számok vagy intézmények összessége,
hanem emberekből áll.” Személyekből, akiknek méltóságát a transzcendessel való
kapcsolat adja meg. Nevük és arcuk van, ami a legintimebb és legmélyebb módon
határozza meg őket, létük kapcsolat Isten végtelen misztériumával. Erről szól
az idei meeting mottója: „Neved azzal a pillantással született.” A név, az arc
az Istennel való kapcsolatból születik, ami személlyé tesz minket. Ez a De
Gasperi-féle elv, az ember evangéliumi testvériséggel átjárt felelőssége.
Ferenc
pápa szerint: „Elismerni, hogy a másik mindenekelőtt egy személy, azt jelenti,
hogy értékelem azt, ami egyesít vele”. Az, hogy személyek vagyunk,
összekapcsol, közösséggé tesz minket. A közösség fontos kifejezés, mert Európa
terve abból a gondolatból származik, hogy népek közösségének adjon életet,
melyek kölcsönös kötelezettségekkel kapcsolódnak egymáshoz – hangsúlyozta a
Szentszék külügyminisztere.
A
migráció kérdése kapcsán kiemelte, hogy újra fel kell fedezni a kötelességeket,
jobban, mint a jogokat. A legnyilvánvalóbb kötelezettség az emberi szolidaritás
a szükséghelyzetben, veszélyben lévő emberek iránt. A felebarát segítésének
kötelességét egy másik, szintén fontos feladat kell, hogy kiegészítse az
államok részéről, az integráció lehetőségének felkínálása a migránsoknak,
valamint saját állampolgárai biztonságának biztosítása. Ebben az értelemben
hangsúlyozza a Szentatya a személyes törődést: nem szabad az egyik
kötelezettséget a másik elé helyezni, szükség van az óvatosság erényére, ami a
kormányzás része. Egy nép, amely nem képes integrálni, jobb, ha nem fogad be
senkit. Nem szabad azt gondolni, hogy a migráció kritika és szabályok nélküli
folyamat lenne – idézte a Gallagher érsek a pápát. Végül hozzá kell tenni, hogy
a migránsoknak is vannak kötelezettségeik, például integrálódni, ami mindig
lehetőséget is jelent.
A
vallásközi párbeszéd jegyében A toleranciától egymás megbecsüléséig
címmel kerekasztal-beszélgetést tartottak szerda este. Hogyan lehetséges a
vallások közötti testvériség megélése a különbözőségek és a számtalan
ellentmondás ellenére? A bevezetőben elhangzott: az emberi testvériségről
szóló, Abu-Dzabiban aláírt történelmi jelentőségű
dokumentum egyértelműen mutatja a nyelvezet megváltozását, ami új
szemléletmódot is jelent az egyének és a vallások közötti találkozásban, kapcsolatban.
Alberto
Ortega Martín, Irak és Jordánia apostoli nunciusa elmondta: a beszélgetés címe
Ferenc pápa marokkói beszédéből vett idézet, amely kijelöl egy utat. Mert
természetesen fontos a tolerancia, és jó, hogy idáig eljutottunk, de nem
elegendő. Szükséges továbbmenni egymás igaz elismerése és megbecsülése felé.
Majd vázolta a Katolikus Egyház útját a II. vatikáni zsinat Nostra
aetate kezdetű dokumentumától – amely fontos és biztos
vonatkoztatás pont marad – kezdve, Szent VI. Pál, Szent II. János Pál és XVI.
Benedek vallásközi erőfeszítésein keresztül Ferenc pápa tevékenységéig.
Alapvető fontosságú a személyes kapcsolatteremtés képessége, a baráti megbecsülés,
mert a vallásközi párbeszéd alapvetően nem vallások, hanem különböző vallású
emberek között zajlik. A meeting negyvenéves története, hozzájárulása a
vallásközi párbeszédhez is ezt mutatja – mondta a nuncius. Meghatározónak
nevezte Ferenc pápa egyiptomi útját, mert a vallásközi párbeszéd
nélkülözhetetlen a béke előmozdításának szolgálatában. Ott sok szó volt a
nevelésről, a közös kezdeményezésekről, az együttműködésről. Ferenc pápa
megnevezett néhány alapvetően fontos pontot, amelyek segíthetik a párbeszédet:
„az identitás kötelezettsége”, mert akkor tudunk párbeszédet folytatni, ha
tudatában vagyunk saját önazonosságunknak; „az eltérőség bátorsága”, annak
elismerése, hogy a másik fontos számomra, mert a szeretet azt jelenti, hogy
megerősítjük a másikat és „a szándékok őszintesége”. A Szentatya találóan
fogalmazta meg – emelte ki a nuncius –, hogy „a találkozás civilizációjának
egyetlen alternatívája az összecsapás civilizálatlansága”.
Egy
másik jelentős állomás ezen az úton a pápa 2019. februári rövid, de történelmi
útja az Egyesült Arab Emírségekbe, amely új fejezetet nyitott a kereszténység
és az iszlám történetében a testvériség megélésének tekintetében. Ennek
alapvető feltétele – idézte a nuncius a pápát –, egyrészt hogy „elismerjük,
Isten az eredete az emberiség egyetlen nagy családjának, Ő, Aki mindennek és
mindenkinek a Teremtője azt akarja, hogy testvérekként éljünk”. Másrészt az
ima, „a szívből jövő ima a testvériség helyreállítója”. A márciusi marokkói
apostoli látogatás a legutóbbi esemény ebben a folyamatban. Amit a pápa a
párbeszéd új szakaszának nevezett, hogy „a remény szolgálói legyünk a mai
világban. Nem szabad kigyomlálni a különbözőségeket, ezeket Isten akarta. Azon
kell csodálkozni, ha nem testvériségben járjuk együtt az élet útját.” Ferenc
pápa nagysága éppen ebben áll, hogy egy új látásmódot mutat, és nemcsak a
jövőre, hanem a múltra vonatkozóan is, hiszen Ahmad et-Tajjeb főimámmal való
találkozása Egyiptomban újraértelmezi Assisi Szent Ferenc történelmi tettét.
A
negyedik este a közkedvelt olasz komikus, Gioele Dix tartott előadást:
monológjának címe is beszédes volt – Szeretnék egy boldog ember fia lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése