Ferenc pápa: Ha csak vásárolunk, Jézus elmegy mellettünk!
December 2-án a déli Mária-imádság alkalmával a Szentatya arra biztatta a hívőket, hogy virrasztással és imával készüljenek a karácsonyra és Krisztus dicsőséges eljövetelére. Kérte, hogy vizsgálják meg életvitelüket, ne önmaguk körül forogjanak, hanem tárják ki szívüket és segítő kezüket mások felé.
Kedves
testvéreim, jó napot kívánok!
Ma
kezdődik az advent, az a liturgikus időszak, amely felkészít bennünket
karácsonyra. Arra hív, hogy emeljük fel tekintetünket és nyissuk ki szívünket,
hogy befogadjuk Jézust, akire várnak a népek. Adventben nemcsak Jézus
születésére, karácsonyra várakozunk, hanem fel kell ébresztenünk magunkban a Krisztus
dicsőséges visszatérésére való várakozást is – az idők végén ugyanis visszatér
–, koherens és bátor döntésekkel készülnünk kell a vele való végső
találkozásra. Visszaemlékszünk Jézus születésére, várjuk Krisztus dicsőséges
visszatérését és a mi személyes találkozásunkat is vele: azt a napot, amikor az
Úr elszólít bennünket [ebből a világból]. Ez alatt a négy hét alatt ki kell
lépnünk beletörődő és megszokott életmódunkból, táplálnunk kell a reményt,
táplálnunk kell az álmokat egy új jövőről. A mai vasárnap evangéliuma (vö. Lk
21,25–28.34–36) épp ebbe az irányba mutat, óv bennünket, nehogy engedjük, hogy
eluralkodjon rajtunk az önös életmód és a felgyorsult, szétszakító életritmus.
Különösen élesen hangzanak Jézus szavai: „Vigyázzatok, hogy el ne nehezedjék
szívetek tobzódásban, részegeskedésben és e világi gondokban. Így majd nem ér
készületlenül benneteket az a nap. […] Virrasszatok hát és imádkozzatok
szüntelenül” (Lk 21,34.36).
Virrasztva
és imádkozva: így kell megélnünk ezt a mától karácsonyig
tartó időszakot. Virrasztva és imádkozva. A belső elálmosodás abból fakad, hogy
mindig magunk körül forgunk és életünk bezárul a maga nehézségeivel, örömeivel
és fájdalmaival. Mindig csak magunk körül forgunk. Ez pedig elfáraszt,
elálmosít, elzár a remény elől. Itt a gyökere az elnehezedésnek és a
lustaságnak, melyről az evangélium beszél. Az advent virrasztó magatartásra hív
bennünket, vagyis arra, hogy nézzünk szét magunk körül, tágítsuk ki elménket és
szívünket, hogy megnyíljunk az emberek, testvéreink szükségletei előtt és
eltöltsön bennünket a vágy egy új világra. Ez a vágya az éhségtől, az
igazságtalanságtól és a háborútól meggyötört népeknek; ez a vágya a
szegényeknek, a gyengéknek, a magukra hagyottaknak. Alkalmas ez az időszak
arra, hogy megnyissuk szívünket, hogy konkrétan rákérdezzünk, hogyan és kikért
éljük életünket.
A
második magatartás ahhoz, hogy jól éljük meg az Úrra való várakozás idejét, az imádság.
„Emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett szabadulásotok” (Lk 21,28),
figyelmeztet Lukács evangéliuma. Fel kell kelnünk és imádkoznunk kell,
gondolatainkat és szívünket az érkező Jézus felé kell fordítanunk. Akkor
szoktunk felkelni, amikor várunk valamit vagy valakit. Mi Jézust várjuk, és
imádságban akarjuk várni, ami szorosan kapcsolódik a virrasztáshoz. Imádkozni,
várni Jézust, megnyílni mások előtt, ébernek lenni, nem bezárkózni magunkba. De
ha a fogyasztás légkörében gondolunk a karácsonyra, ha azt keresem, mit tudnék
megvásárolni, hogy ezt meg azt tegyem, vagyis mintha egy világi ünnepet tartanánk,
akkor Jézus elmegy mellettünk, és nem találunk rá. Mi Jézust várjuk, és
imádságban akarjuk várni, ami szorosan kapcsolódik a virrasztáshoz.
De mi a
horizontja imádságos várakozásunknak? Ezt a Bibliában főleg a próféták
szavai mutatják meg. Ma Jeremiást halljuk, aki a száműzetésben sok
megpróbáltatást elszenvedő néphez beszél, ahhoz a néphez, amelyet
önazonosságának elvesztése fenyeget. Minket, keresztényeket is, akik Isten népe
vagyunk, fenyeget a veszély, hogy elvilágiasodunk és elveszítjük önazonosságunkat,
sőt, hogy „elpogányosítjuk” a keresztény életmódot. Ezért szükségünk van Isten
szavára, mely a prófétán keresztül meghirdeti nekünk: „Íme, jönnek majd napok
[…], amikor teljesítem a jót, amelyet […] megígértem. Azokban a napokban és
abban az időben igaz sarjat támasztok Dávidnak, aki ítélkezik majd és igazságot
szolgáltat a földön” (Jer 33,14–15). Ez az igaz sarj pedig Jézus, aki jön, és
akit várunk.
Szűz
Mária, aki elhozza nekünk Jézust, a várakozás és az imádság asszonya, segítsen
megerősíteni reményünket az ő fiának, Jézusnak ígéreteiben, hogy
megtapasztalhassuk, hogy Isten a történelem viszontagságai közt is mindig
hűséges marad, és az emberi hibákat is felhasználja arra, hogy megmutassa
irgalmasságát.
A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:
A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:
Kedves
testvéreim!
Az
advent a remény időszaka. Most szeretném magamévá tenni a szíriai gyermekek
békevágyát, a szeretett Szíriáról van szó, amely nyolc éve tartó háborútól
szenved. Ezért csatlakozva a Szükséget Szenvedő Egyház [Kirche in Not] segélyszervezet
kezdeményezéséhez
most meggyújtok egy gyertyát, együtt sok gyermekkel, akik ugyanezt teszik.
Szíriai gyermekek és számos hívő a világon meggyújtják ma gyertyáikat.
[Meggyújtja a gyertyát.]
A
reménynek ez a lángja és a többi sok-sok láng oszlassa el a háború sötétségét!
Imádkozzunk, és segítsük a keresztényeket, hogy az irgalmasság, a megbocsátás
és kiengesztelődés tanúiként megmaradjanak Szíriában és a Közel-Keleten! A
remény lángja érje el azokat is, akik napjainkban konfliktusoktól és
feszültségektől szenvednek a világ sok, közeli és távoli részén. Az Egyház
imája segítse őket átérezni a hűséges Isten közelségét, és érintse meg minden
ember lelkiismeretét, hogy őszintén dolgozzon a békéért! Isten, a mi Urunk
pedig bocsásson meg azoknak, akik háborúznak, azoknak, akik fegyvereket
gyártanak, hogy elpusztítsuk egymást; térítse meg szívüket! Imádkozzunk a
békéért a szeretett Szíriában! [Üdvöz légy, Mária…]
Szeretettel
köszöntelek benneteket, rómaiak és zarándokok, akik itt vagytok! Külön is
üdvözlöm azokat, akik Valenciából, Pamplonából és az egyesült államokbeli
Lindenből érkeztek, hasonlóképpen a madridi „Claret” iskola tanulóit is tanárait.
Köszöntöm a modicai vegyes kart, az altamurai, conversanói és laterzai hívőket.
Kellemes
vasárnapot és szép adventi utat kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne
feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése