Advent első hetének keddje
Az
ószövetségi időkben Isten prófétákat küldött választott népe számára, akik az ő
igazságát és üzenetét képviselték. A prófétai tanítás gyakran volt
figyelmeztető jellegű, így akarta Isten emlékeztetni népét az ő parancsainak
megtartására. A próféták a láthatatlan Istent képviselték a földön és saját
életük példájával igyekeztek megmutatni az embereknek a helyes utat. Emellett a
jövőre vonatkozó isteni ígéreteket is közölték a néppel, többek között a
Megváltó eljöveteléről szóló ígéretet is. Olyan ígéretek, jövendölések voltak
ezek, amelyek beteljesedését hiába várták a próféták még az ő életükben. Erre
gondolhatott Jézus, amikor a következőket mondta: „Sok próféta és király
szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti
hallotok, de nem hallotta.” Szerették volna megélni a Messiás jövetelét, de nem
érhették meg. Szerették volna látni a Megváltót, de nem láthatták meg, és
tanítását sem hallhatták.
Bár az ószövetségi próféták korszaka Keresztelő Szent Jánossal lezárult, a prófétai lelkület tovább él Krisztus követőiben. Megismerni Istent, szeretni őt mindenkinél jobban, felismerni benne minden ember jóakaróját, Istennel időzni napokon, éveken át az imádságban, meghallani és hirdetni a bűnbánatra hívó üzenetet, hűséggel kitartani Isten mellett: íme, ezek jellemzik a prófétai lelkületű keresztényeket.
© Horváth István Sándor
Bár az ószövetségi próféták korszaka Keresztelő Szent Jánossal lezárult, a prófétai lelkület tovább él Krisztus követőiben. Megismerni Istent, szeretni őt mindenkinél jobban, felismerni benne minden ember jóakaróját, Istennel időzni napokon, éveken át az imádságban, meghallani és hirdetni a bűnbánatra hívó üzenetet, hűséggel kitartani Isten mellett: íme, ezek jellemzik a prófétai lelkületű keresztényeket.
© Horváth István Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése