Évközi huszonhetedik hét szerdája
A
liturgikus használatra szánt evangéliumi szöveg így kezdődik: „Történt egyszer,
hogy Jézus éppen befejezte imádságát.” Ez kissé eltér az eredetitől, amely így
hangzik: „Történt egyszer, hogy Jézus valahol éppen imádkozott.” A jelenet
helyszíne tehát nem ismert, csupán az biztos, hogy Jézus úton van Jeruzsálem
felé. Azt is jogosan vélelmezzük, hogy az Úr mindennapjainak része az
imádkozás, naponta látták őt tanítványai amint félrevonul, hogy imádkozzon,
kapcsolatban legyen a mennyei Atyával. Egy ilyen alkalommal kéri őt egyik
tanítványa arra, hogy tanítsa meg őket imádkozni. A kérés nem az, hogy tanítson
meg nekik egy imát, hanem hogy tanítsa meg őket a helyes imádkozásra. Amikor
Jézus mégis egy konkrét imaszöveget fogalmaz meg, amelyet aztán minden nap
mondhatnak, s amely azóta is az Egyház egyik legfontosabb imája, akkor olyan
dolgokat fogalmaz meg ebben az imában, amelyek a helyes imádkozás és az
Istennel való helyes kapcsolat alappillérei.
Imánkat kezdjük azzal, hogy Atyánknak szólítjuk Istent, azaz mindig gyermeki bizalommal forduljunk hozzá, hiszen ő gyermekeinek tekint minket. Isten magasztalása, dicsőítése legyen minden imádságunk része, aztán pedig terjesszük elé bátran és bizalommal kéréseinket. Imánkban ismerjük el, hogy Istentől várjuk a „mindennapi kenyeret”, s mindazt, ami életünkhöz szükséges. Imádságunkban fejezzük ki hálánkat Isten megbocsátó szeretetéért és fejezzük ki készségünket, hogy mi is irgalmasan fordulunk embertársaink felé. Ha így imádkozunk, Istennek tetsző lesz imánk.
© Horváth István Sándor
Imánkat kezdjük azzal, hogy Atyánknak szólítjuk Istent, azaz mindig gyermeki bizalommal forduljunk hozzá, hiszen ő gyermekeinek tekint minket. Isten magasztalása, dicsőítése legyen minden imádságunk része, aztán pedig terjesszük elé bátran és bizalommal kéréseinket. Imánkban ismerjük el, hogy Istentől várjuk a „mindennapi kenyeret”, s mindazt, ami életünkhöz szükséges. Imádságunkban fejezzük ki hálánkat Isten megbocsátó szeretetéért és fejezzük ki készségünket, hogy mi is irgalmasan fordulunk embertársaink felé. Ha így imádkozunk, Istennek tetsző lesz imánk.
© Horváth István Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése