Adventi kalendárium –
2017. december 15.
Idei adventi kalendáriumunkkal a kilencvenéves
XVI. Benedek pápát is köszöntjük. Tíz évvel ezelőtt kiadott Spe salvi kezdetű,
a reményről szóló enciklikáját idézzük napról napra. Reménnyel a szívünkben
várjuk az Úr érkezését!
Az embernek sok kisebb-nagyobb reménye van
napról napra – élete különböző szakaszainak megfelelő különféle remények. Néha
úgy tűnik, hogy e remények egyike teljesen kitölti, s ezek után nincs szüksége
további reményekre. Ifjúkorban ez lehet a nagy beteljesítő szerelem reménye;
remény a hivatáson belül egy meghatározott állásra, a további élet során ilyen
vagy olyan döntő sikerre. Ha ezek a remények beteljesednek, megmutatkozik, hogy
ez nem minden. Megmutatkozik, hogy szükség van egy mindezek fölötti reményre.
Hogy csak valami végtelen elégítheti ki az embert, ami mindig több mint az,
amit valaha is elérhet. […]
Ismétlem: szükségünk van a kisebb vagy nagyobb
reményekre, amelyek napról napra megtartanak az úton. De ezek nem elegendőek a
nélkül a nagy remény nélkül, amelynek felül kell múlnia az összes többit. Ez a
nagy remény csak Isten lehet, aki átöleli az univerzumot, s adni és ajándékozni
tudja nekünk azt, amire mi önmagunkban nem vagyunk képesek. Épp a
megajándékozottság tartozik hozzá a reményhez. […] Egyedül az ő szeretete adja
nekünk a lehetőséget, hogy teljes józansággal napról napra kitartsunk e lényege
szerint tökéletlen világban, anélkül, hogy elveszítenénk a remény lendületét. S
ugyanakkor az ő szeretete a biztosíték arra, hogy létezik az, amit mi csak
homályosan sejtünk, és mégis a szívünk mélyén várunk: az élet, mely „valóban”
élet.
(Spe salvi, 30–31.)
Mindenható
Istenünk, add meg nekünk, a te népednek, hogy virrasztó lélekkel
várjuk egyszülött Fiad eljövetelét, kitartsunk kegyelmedben, és
ahogyan ő tanította, az élő hit lámpásával siessünk eléje. Aki veled
él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön
örökké. Ámen.(Spe salvi, 30–31.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése