Advent második vasárnapja

Advent második vasárnapja

Életünk útjai

Minden ember élete utakból áll. Van, amikor tudjuk, hogy pontosan hová vezet egy-egy út, máskor teljes homályba burkolózik az út vége. Némelyik úton bátran indulunk, lendülettel haladunk, más utakra félelemmel lépünk, csak óvatosan araszolunk. Olykor magabiztosak vagyunk, mert határozottan érezzük, hogy ez a mi utunk, máskor elbizonytalanodunk, mert azt érezzük, hogy ez nem a mi utunk, zsákutcában találjuk magunkat, ahonnan vissza kell fordulnunk.
Minden ember élete utakból áll. Néha egyedül haladunk egy úton, mert annak nehézségeivel nekünk kell megküzdenünk, máskor társainkkal együtt megyünk egy olyan úton, amely a közösen meghatározott cél felé vezet. Néha könnyedén, gyorsan haladok előre, máskor minden lépés fárasztó, megerőltető számomra. Néha olyan pontossággal haladok, mintha csak egy térképen bejelölt útvonalat követnék, máskor véletlenszerű kóborlásnak tűnik az út. Ezeken az utakon folyton haladnunk kell, hogy megérkezzünk célunkhoz. Haladás nélkül, lépések nélkül nincs célba érés.
Minden ember élete utakból áll. Az én életem is utakból áll. Érzem-e ezeken Isten vezetését? Igénylem-e, hogy ő vezessen útjaimon? Hová vezet életutam? Egyszerű adventi kérdések ezek, amelyek megválaszolásához még el sem kell indulnunk, hanem le kell ülnünk, hogy szépen, csendben válaszoljunk rájuk.
Advent 2. vasárnapjának evangéliumában Keresztelő Szent János hangját halljuk: „Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit.” És János szavára megmozdult a nép, bűnbánatot tartottak és ennek jeleként megkeresztelkedtek. Egy kicsit elcsodálkozunk azon, hogy mennyire hatásos volt János felhívása. Vajon minek köszönhető ez az eredményes fellépés? Talán annak, hogy egészen különleges volt az életvitele? Mert az biztos, hogy nem úgy élt, ahogyan kortársai. Kivonult a pusztába, kereste a magányt. Ruházata a lehető legegyszerűbb, amit a természet ad neki. Étele szintén a természet adománya. Ha csupán ezeket a külső dolgokat látták volna az emberek, akkor talán különcnek tartották volna, de aligha hallgattak volna rá. Mosolyogtak volna megjelenésén és szavain egyaránt. De nem ez történt, hanem odafigyeltek szavára, s ennek oka az, hogy megérezték: János valóban próféta, prófétai jellem, általa Isten szól a néphez. Keresztelő János bűnbánatot hirdetett és az emberek belátták saját bűnösségüket, pedig jól tudjuk, hogy ez egyáltalán nem könnyű. János fellépése felrázta az embereket és elindultak a bűnbánat útján, amelyen Isten vezette őket.
Igen, a bűnbánat is egy út, mindannyiunk útja, amelyen Isten vezet minket. Az adventi időszak célja az, hogy elindítson minket ezen az úton, a bűnbánat útján. Adventi utunk Betlehembe, a kis Jézushoz vezet. Bűneink akadályként állnak ezen az úton. El kell őket távolítanunk, hogy fel tudjuk szabadítani az utat és tovább tudjunk haladni. A téli időszakban gyakran előfordul, hogy a heves szél hatalmas úttorlaszokat emel, amelyek akadályozzák az embereket a közlekedésben. Aztán egy idő után jönnek a hótoló gépek és felszabadítják az utakat. A bűnök úttorlaszát a bűnbocsánat szentsége szünteti meg, ezért az adventi időszakban mindenképpen keressük meg annak idejét, amikor elvégezzük szentgyónásunkat. Így tudunk majd tiszta szívvel megérkezni a betlehemi gyermekhez, Jézushoz.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus, te minden nap eljössz hozzánk, minden nap döntés elé állítasz minket, minden nap választ vársz tőlünk. Elfogadom és hiszem, hogy te vagy az élő Isten Fia, akit azért küldött az Atya e világba, hogy általad szóljon hozzánk, és általad nyilatkoztassa ki igazságait és jóságát. Elfogadom és hiszem, hogy képes vagy eltörölni minden bűnömet, és képes vagy engem jó útra téríteni. A te törvényed, a szeretet parancsa szerint akarok élni. Kérlek, adj erőt, hogy minden nap tökéletesebben tudjak a mennyei Atya törvényeinek eleget tenni!