Zsolozsma CIXL.

A Jelenések könyvéből 

6, 1-17
A Bárány felnyitja Isten könyvét

Én, János, láttam, hogy a Bárány feltörte a hét pecsét közül az egyiket, és hallottam, hogy a négy élőlény közül az egyik mennydörgő hangon szólt: „Gyere elő (és nézd)!” Erre a szemem előtt egy fehér ló jelent meg. A lovasnak íja volt. Koszorút nyújtottak át neki, és ő diadalmasan kivonult, hogy győzelmet arasson. Amikor a második pecsétet feltörte, hallottam, hogy a második élőlény szólt: „Gyere elő (és nézd)!” Erre előjött egy vörös ló. Aki rajta ült, hatalmat kapott, hogy megbontsa a földön a békét, hadd gyilkolják egymást az emberek. Hosszú kardot adtak neki. Amikor feltörte a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik élőlény szólt: „Gyere elő (és nézd)!” Ekkor fekete lovat láttam, lovasa mérleget tartott a kezében. Úgy hallottam, mintha a négy élőlény közt szózat hallatszott volna: „Egy mérő búza egy tízes, három mérő árpa egy tízes. De az olajat és a bort ne bántsd!” Amikor feltörte a negyedik pecsétet, hallottam, hogy a negyedik élőlény szólt: „Gyere elő (és nézd)!” Erre fakó lovat láttam, a Halál ült rajta, nyomában az alvilág. Hatalmat kapott a föld negyedrésze fölött, hogy karddal, éhínséggel, halállal és fenevadakkal pusztítsák az életet. Amikor feltörte az ötödik pecsétet, az oltár alatt azoknak a lelkét láttam, akiket az Isten szaváért és tanúságtételükért öltek meg. Teljes erejükből kiáltoztak: „Uram, te szent és igaz, meddig vársz még az ítélettel? Mikor állsz bosszút a vérünkért a föld lakóin?” Mindannyian fehér ruhát kaptak, azzal, hogy egy kis ideig legyenek még türelemmel, míg teljessé nem lesz társaik és testvéreik száma, akiket szintén megölnek, akárcsak őket. Amikor feltörte a hatodik pecsétet, láttam, hogy nagy földrengés támadt. A nap olyan fekete lett, mint a szőrzsák, a hold pedig olyan, mint a vér. Az ég csillagai a földre hullottak, mint amikor a fügefa hullatja éretlen fügéit, ha erős szél rázza. Az ég eltűnt, mint egy felgöngyölt könyvtekercs. Minden hegy és sziget elmozdult a helyéről. A föld királyai, nagyjai és vezérei, a gazdagok és a hatalmasok, mindenki, rabszolga és szabad elrejtőzött a barlangokban és a sziklák közt. Közben kiabáltak a hegyeknek és a szikláknak: „Szakadjatok ránk, s rejtsetek el bennünket a trónon ülő és a Bárány haragja elől! Eljött haragjuk nagy napja, ugyan ki állhat meg előttük?”