2013. szeptember 5., csütörtök

330. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.09.05. csütörtök

Te választottad őket, nem én

Istennek minden ember fogantatása előtt készen van az illető számára a pontos életterve. Ebben nemcsak a szüleik lénye, karaktere, jövő hivatása, saját családja lesz adott, hanem a mindenkori lelkipásztora, papja is benne szerepel. Minden, ami a lelke, egyéniségének ügye-baja, az ő gondja is. Jó barátként is ott kell lenniük az emberek mellett, nemcsak ismerősként. Isten elvárja, hogy a papok értsék meg, hogy küldetést vállaltak: minden melléjük rendelt embernek, a plébánia híveinek, gyóntatószéke vendégeinek, meg kell osztani aját-baját. Nem küldhetem el a hozzám jövőket máshová a bajaikkal. Isten hozta-küldte hozzám. Nincsenek véletlenek. Nekem kell kimondanom azt a szót, legyen vigasztaló vagy korholó, amire ott és akkor szüksége van, hogy a maga útját megtalálja és járni tudjon rajta. Eszembe jut, hogy Jézus is említi, milyen sokszor tanította őket az igazságokra, és végül mindig segített rajtuk. Nem váltotta le tanítványait sem, amikor kevésbé okosak voltak, szolgálat helyett a hatalom járt a fejükben. Nevelte őket. Egyetlen egy volt nevelhetetlen, aki még a legnagyobb szeretet szavát sem értette meg. Jézus nem küldte el: saját magát rekesztette ki Jézus baráti köréből. Az utolsó vacsorán még rengeteg jelét adja szeretetének, és hangsúlyozza: őket te adtad nekem, Atyám. Mi sem járhatunk el másként. Halálunk után már nem igazán kötelez bennünket a földiek gondja. A szentek imájára mindenkinek szüksége van, meg kell hallaniuk segélykérő szavukat, amikor Isten tudomásukra hozza a kérést. Én csak annyit ígérgettem tanítványaimnak: amikor majd a mennyország ajtaján kopogtattok, én is ott leszek és fogadlak benneteket. Mosolyogtak, de jólesett nekik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése