Katekézis a Hit Évében
2013.09.04. szerda
Újfajta pasztorális terv
A pasztorális terv vagy új plébános elgondolásait, lelkipásztori tennivalóit összegező tervezet, vagy a régi lelkipásztor időközben felmerült gondok megoldását célzó szándéknyilatkozata. II. János Pál pápa a harmadik évezredre óhajtotta összegyűjteni a legfontosabbnak látott tennivalókat. Erre bizony nagy szükség volt. Bármennyire is tiszteletreméltó volt az Egyház törekvése minden időben, hogy a hitet, annak igazságait magyarázza, az sem volt elégséges a múlt század idején nálunk, Magyarországon. A kommunizmus halálos ellensége volt az istenhitnek. Ezért kíméletlen akadályokat gördített mind a hitoktatás elé, mind pedig a vallás gyakorlása útjába. Az iskolában csak az tanulhatott hittant, akit a szülei az előző iskolaév bezárása után kijelölt egy délután és a következő nap délelőttjén merészeltek beíratni. A többi kisiskolásnak engedélyeztek elsőáldozási előkészítő címén nyolc hétre heti két óra templomi oktatást. Bérmálásra négy hét, heti két órás oktatás járt. Szégyenletesen kevés lehetőség. Ennek eredménye lehetett utazás közben egy negyven év körüli hölgy hozzám intézett kérdése: Mondja meg igaz lelkére: Van Isten és van Jézus. Akkor mi van? Ezen a szégyenletes állapoton valamelyest könnyítettek 1989. után. A kereszténység a szeretet vallása is, nemcsak az isteni igazságoké. 1953-ban kezdtem el a hitoktatást általános és középiskolákban. Húsz év múlva jelent meg az első olyan általános iskolai hittankönyv, amelyben volt egy lecke a szeretetről. Azóta sem találkoztam olyan gyónásra előkészítő lelki tükörrel, amelyben ezt a kérdést tették volna fel. Életed legfontosabb, Isten által számodra készített élettervét, mások kötelező boldogítását hogyan teljesítetted? Mert az életünk első, idővel mért szakasza kizárólag arra való, hogy érdemeket gyűjtsünk a második, örökkévaló szakaszára: „Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem moly sem rozsda nem emészt, és ahol tolvajok nem törnek be és nem lopnak. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is" (Mt 6,20-21) Az örök boldogságban mindenki akkora boldogságot kap intenzitásban, amennyi boldogságot (önzetlen szeretetet) adott másoknak. A boldogság hosszúsága egyforma minden üdvözültnek: időtlen, örökkévaló. A tartalma sem több, sem kevesebb, mint amit vissza nem fizetett szeretetgyakorlatainkkal itt a földön összegyűjtöttünk. Isten az egész elkótyavetyélt életünk minden bűnét pillanat alatt megbocsátja, ha megbánjuk. Igaz, a büntetéseket le kell vezekelni odaát, de el nem kárhozik, aki még idejében bűnbánatot tartott. Viszont az isteni szeretet-terv elhanyagolt lehetőségeit semmivel pótolni nem lehet. Örülök, hogy szentbeszédekben, gyóntatószékben, a honlapomon fel tudom hívni a figyelmet és tökéletesebben kezdem érteni Szent János apostolt, amikor a szeretetből következteti le a tökéletes istenismeretet: „Szeretteim! Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindaz, aki szeret, Istentől született, és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert Isten a szeretet. Isten szeretete abban nyilvánult meg irántunk, hogy egyszülött Fiát küldte a világra, hogy általa éljünk. Ebben áll a szeretet. Nem mintha mi szerettük volna Istent, hanem mert ő szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelésül a mi bűneinkért. Szeretteim! Ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást!" (Jn 4,7-11) Úgy vélem, ha a világon segíteni akarunk, ezzel az új pasztorális gondolkodással kell kezdenünk.
2013.09.04. szerda
Újfajta pasztorális terv
A pasztorális terv vagy új plébános elgondolásait, lelkipásztori tennivalóit összegező tervezet, vagy a régi lelkipásztor időközben felmerült gondok megoldását célzó szándéknyilatkozata. II. János Pál pápa a harmadik évezredre óhajtotta összegyűjteni a legfontosabbnak látott tennivalókat. Erre bizony nagy szükség volt. Bármennyire is tiszteletreméltó volt az Egyház törekvése minden időben, hogy a hitet, annak igazságait magyarázza, az sem volt elégséges a múlt század idején nálunk, Magyarországon. A kommunizmus halálos ellensége volt az istenhitnek. Ezért kíméletlen akadályokat gördített mind a hitoktatás elé, mind pedig a vallás gyakorlása útjába. Az iskolában csak az tanulhatott hittant, akit a szülei az előző iskolaév bezárása után kijelölt egy délután és a következő nap délelőttjén merészeltek beíratni. A többi kisiskolásnak engedélyeztek elsőáldozási előkészítő címén nyolc hétre heti két óra templomi oktatást. Bérmálásra négy hét, heti két órás oktatás járt. Szégyenletesen kevés lehetőség. Ennek eredménye lehetett utazás közben egy negyven év körüli hölgy hozzám intézett kérdése: Mondja meg igaz lelkére: Van Isten és van Jézus. Akkor mi van? Ezen a szégyenletes állapoton valamelyest könnyítettek 1989. után. A kereszténység a szeretet vallása is, nemcsak az isteni igazságoké. 1953-ban kezdtem el a hitoktatást általános és középiskolákban. Húsz év múlva jelent meg az első olyan általános iskolai hittankönyv, amelyben volt egy lecke a szeretetről. Azóta sem találkoztam olyan gyónásra előkészítő lelki tükörrel, amelyben ezt a kérdést tették volna fel. Életed legfontosabb, Isten által számodra készített élettervét, mások kötelező boldogítását hogyan teljesítetted? Mert az életünk első, idővel mért szakasza kizárólag arra való, hogy érdemeket gyűjtsünk a második, örökkévaló szakaszára: „Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem moly sem rozsda nem emészt, és ahol tolvajok nem törnek be és nem lopnak. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is" (Mt 6,20-21) Az örök boldogságban mindenki akkora boldogságot kap intenzitásban, amennyi boldogságot (önzetlen szeretetet) adott másoknak. A boldogság hosszúsága egyforma minden üdvözültnek: időtlen, örökkévaló. A tartalma sem több, sem kevesebb, mint amit vissza nem fizetett szeretetgyakorlatainkkal itt a földön összegyűjtöttünk. Isten az egész elkótyavetyélt életünk minden bűnét pillanat alatt megbocsátja, ha megbánjuk. Igaz, a büntetéseket le kell vezekelni odaát, de el nem kárhozik, aki még idejében bűnbánatot tartott. Viszont az isteni szeretet-terv elhanyagolt lehetőségeit semmivel pótolni nem lehet. Örülök, hogy szentbeszédekben, gyóntatószékben, a honlapomon fel tudom hívni a figyelmet és tökéletesebben kezdem érteni Szent János apostolt, amikor a szeretetből következteti le a tökéletes istenismeretet: „Szeretteim! Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindaz, aki szeret, Istentől született, és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert Isten a szeretet. Isten szeretete abban nyilvánult meg irántunk, hogy egyszülött Fiát küldte a világra, hogy általa éljünk. Ebben áll a szeretet. Nem mintha mi szerettük volna Istent, hanem mert ő szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelésül a mi bűneinkért. Szeretteim! Ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást!" (Jn 4,7-11) Úgy vélem, ha a világon segíteni akarunk, ezzel az új pasztorális gondolkodással kell kezdenünk.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése