2013. május 4., szombat

206. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.05.04. szombat

A misszió sodrásában

„Vizsgáljuk meg, vajon a Szentírásnak az a sora, amely saját korában érvényes volt Pálra, ránk is vonatkozik-e:„Megmutatom neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért”(ApCsel 9, 16)Nekünk, magyar papoknak, akik a múlt században szentelődtünk és kaptuk a küldetést, nem kell vizsgálódnunk. Nekünk természetes volt, hogy papságunk a szenvedő Jézus sorsának is folytatása. Ránk sütötték a bélyeget: fekete reakció. Ezzel azt jelezték az istentelen rezsim urai: ők elhozták a népnek a szabadságot és a jólétet, de itt vannak a papok, ők visszahúzzák a népet a nyomorba. Állami emberek beleszóltak minden tevékenységünkbe. A napi megaláztatások, kihallgatásra citálások, fenyegetések napirenden voltak. Nem taníthattunk hittant sehol ellenőrzés nélkül, még a templomban sem, Sokan kerültek közülünk börtönbe mondvacsinált okok alapján. Ezzel nemcsak őket büntették, de a félelemkeltés mindenkit érintett. Amit Szent Pál felsorol szenvedéseiből, a tengeri veszélyeket kivéve, ránk is vonatkoznak: Számtalan fáradság, igen sokszor fogság, mód felett való verések, gyakori halálveszély által. Gyakran voltam úton, veszélyben folyóvizeken, veszélyben rablók között, veszélyben saját népem körében, veszélyben a pogányok között, veszélyben városban, veszélyben pusztaságban, veszélyben tengeren, veszélyben hamis testvérek között, fáradságban és nyomorúságban, gyakori virrasztásban, éhségben és szomjúságban”. (2Kor 11, 23-27) A küldetéshez hozzátartozik a munka. Egyik helyemen a huszonhét évig nélkülözött plébániaházat kellett felépítenem tőke nélkül, híveim negyedrészének részvételével. Három templomot tataroztunk ugyanígy. Kezdettől két pap munkáját láttam el azon a plébánián. Kocsim nem volt akkor. Isten és sok jó barátok segítettek nagyon sokat. A többi beosztásban is rengeteg volt a tennivaló. Az elmélkedésben felsorolt szentírási helyeken megemlített apostoli, papi jellemzések ránk, modern kori papokra is vonatkoznak. Ha meglátja valaki és megteszi, amire a napi aktualitások, a lelkiismeret készteti, akkor nyugodt lehet a lelkipásztor, teljesítette a küldetését. Amit sokszor hangoztatok isteni alapelv ránk, papokra különösen kötelező: Nem kereshetjük a magunk javát, mert Isten, Atyánk és Urunk, kizárólag csak a másokért, szeretetből végzett jót jutalmazza.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése