Katekézis a Hit Évében XVI.
Benedek pápa rendelkezése szerint
2013.01.16. szerda
Tapasztalatból tudjuk, hogy a kisgyerek egy idő után élni kezd saját akaratával. Néha nagyon is érezteti, hogy ő külön lény, akarni tud. Minden bizonnyal mindegyikünk látott már toporzékoló kis embert. Amikor Jézus 12 éves lett, a zsidó törvénynek megfelelően Ő is elment szüleivel Jeruzsálembe, hogy ott részt vegyen a húsvéti ünnepségeken. Amikor szülei a názáreti csoporttal hazafelé indultak, nem volt mellettük a kis Jézus. Azt gondolták, hogy kortársaival együtt sorakozott és halad a menettel hazafelé. A legközelebbi pihenőhelyen azonban már nyugtalanul keresték, s mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe. Ott sem lelték meg a hatalmas tömegben. Csak harmadnapon találtak rá a az iskolás gyerekek között, amint ő is hallgatta és kérdezte a mestereket. Édesanyja szemrehányását hallva így válaszolt: „Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem?" (Lk 2,49) Később felnőttként vita közben is ez az indoka: „Én nem tehetek magamtól semmit. Amit hallok, úgy ítélek, és ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem." (Jn 5,3o) Amikor a szamariai asszonnyal beszélget Jákob kútjánál, tanítványai pedig élelmet vásárolni a faluban járnak, Ő szomjas, az asszonytól inni kér, de igazán az asszony hitére és viszont szeretetére, az igaz Isten szeretetére szomjazik, és éhes is, de amikor tanítványai visszatérve ennivalóval kínálják, ezt mondja: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki engem küldött, hogy elvégezzem az ő művét." (Jn 4,34) Az üdvösség mostani rendjében az Istenembernek a küldetése elsősorban az emberek megváltásában állt. Ez a szenvedést és halált jelentette számára. Jézus ezzel természetesen mindig tisztában volt, hiszen közös isteni akaratból származott a döntés a megváltás mibenlétéről. Ezt természetesen emberi akaratával is el kellett vállalnia, hogy a megváltás valóra váljék.
2013.01.16. szerda
Tapasztalatból tudjuk, hogy a kisgyerek egy idő után élni kezd saját akaratával. Néha nagyon is érezteti, hogy ő külön lény, akarni tud. Minden bizonnyal mindegyikünk látott már toporzékoló kis embert. Amikor Jézus 12 éves lett, a zsidó törvénynek megfelelően Ő is elment szüleivel Jeruzsálembe, hogy ott részt vegyen a húsvéti ünnepségeken. Amikor szülei a názáreti csoporttal hazafelé indultak, nem volt mellettük a kis Jézus. Azt gondolták, hogy kortársaival együtt sorakozott és halad a menettel hazafelé. A legközelebbi pihenőhelyen azonban már nyugtalanul keresték, s mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe. Ott sem lelték meg a hatalmas tömegben. Csak harmadnapon találtak rá a az iskolás gyerekek között, amint ő is hallgatta és kérdezte a mestereket. Édesanyja szemrehányását hallva így válaszolt: „Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem?" (Lk 2,49) Később felnőttként vita közben is ez az indoka: „Én nem tehetek magamtól semmit. Amit hallok, úgy ítélek, és ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem." (Jn 5,3o) Amikor a szamariai asszonnyal beszélget Jákob kútjánál, tanítványai pedig élelmet vásárolni a faluban járnak, Ő szomjas, az asszonytól inni kér, de igazán az asszony hitére és viszont szeretetére, az igaz Isten szeretetére szomjazik, és éhes is, de amikor tanítványai visszatérve ennivalóval kínálják, ezt mondja: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki engem küldött, hogy elvégezzem az ő művét." (Jn 4,34) Az üdvösség mostani rendjében az Istenembernek a küldetése elsősorban az emberek megváltásában állt. Ez a szenvedést és halált jelentette számára. Jézus ezzel természetesen mindig tisztában volt, hiszen közös isteni akaratból származott a döntés a megváltás mibenlétéről. Ezt természetesen emberi akaratával is el kellett vállalnia, hogy a megváltás valóra váljék.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése