Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa
rendelkezése szerint
2012.12.26. szerda
Már az Ószövetség bölcse csodálkozott azon, hogy a teremtett világ gyönyörű dolgaiból sokan nem tudták felismerni Istent:„Mert balgák mindazok az emberek, akikben nincs meg Isten ismerete, akik nem tudták a látható javakból megismerni azt, aki van, s a műveket szemlélve nem ismerték föl az alkotót, hanem a tüzet vagy a szelet, vagy az iramló levegőt, vagy a csillagok körét, vagy a víz árját, vagy a napot s a holdat tartották világot kormányzó isteneknek. Ha már ezeket isteneknek gondolták, mert szépségük elbájolta őket, tudhatták volna, mennyivel kiválóbb ezek ura, hiszen a szépség szerzője alkotta mindezeket. Ha pedig megcsodálták ezek erejét és tevékenységét, megérthették volna, hogy alkotójuk még erősebb, mert a teremtmények nagyságából, szépségéből nyilván meg lehet ismerni azok teremtőjét. De ezek ellen még csak kevesebb a kifogás, mert ők talán csak tévednek, miközben Istent keresik, és meg akarják találni. Amikor ugyanis alkotásaival foglalkoznak, s azokat vizsgálják, megejti őket azok látása, mert annyira szép, amit látni lehet. Ezeknek azonban még sincs mentségük, mert, ha tudásban annyira vitték, hogy át tudták kutatni a világot,, ennek urát ugyan miért nem tudták előbb megtalálni?" (Bölcs 13,1-9) Minden, ami van, az Atyától van, s minden teremtmény hozzá kell, hogy vigyen minket. Tőle származnak az isteni Személyek: a Fiú az értelem síkján tőle születik, a Szentlélek az isteni akarat síkján tőle származik a Fiúval közös lehelésben. Az övé a végtelen isteni értelem és akarat. Ő adja, ajándékozza a Fiúnak és kapja vissza tőle, majd közösen ajándékozzák a Szentléleknek. Az Atya teremti a Fiú által az egész világ minden látható és láthatatlan teremtményét, tehát az embereket és az angyalokat is. Ő tartja fenn a létrehozott teremtményeket, Ő adja nekik a tevékenység lehetőségét, az erőt, energiát. Ő irányítja a mindenséget örök tervei szerint. De Ő a végcél is, mindennek és mindenkinek az Ő dicsőségét kell szolgálnia, és mindennek hozzá kell visszatérnie. Jézus küldetése: „hogy az Isten szétszórt gyermekeit egybegyűjtse." (Jn 11,52) A világ végén pedig Atyjához visz mindenkit: „Amint ugyanis Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban mindnyájan életre fognak kelni. Mindenki a maga rendje szerint: elsőként Krisztus, azután azok, akik Krisztuséi, az ő eljövetelekor. Azután jön a vég, amikor majd átadja az uralmat Istennek és Atyának, miután megsemmisített minden fejedelemséget, minden hatalmasságot és erőt. Mert addig kell uralkodnia, amíg ellenségeit mind a lába alá nem veti. Mint utolsó ellenséget, a halált semmisíti meg, mert mindent a lába alá vetett. Amikor azonban ezt mondja: Minden alá van vetve, kétségtelenül kivétel az, aki mindent alávetett neki. Mikor pedig minden alá lesz vetve neki, akkor a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben." (1 Kor 15,22-28) A teremtett világ a világ végén elpusztul: „Akkor az egek nagy robajjal elmúlnak, az elemek a hőségtől elolvadnak, a föld pedig, és a rajta levő teremtmények elégnek." (2 Pét 3,10) Isten azonban a sokak által lenézett anyagot is megmenti elsősorban Fiának testében, de a feltámadó emberek testében is átmentődik az örök életre. Róla, az örök Atyáról beszélgetünk tehát, hogy minél tökéletesebben megismerjük és meg is szeressük Őt.
2012.12.26. szerda
Már az Ószövetség bölcse csodálkozott azon, hogy a teremtett világ gyönyörű dolgaiból sokan nem tudták felismerni Istent:„Mert balgák mindazok az emberek, akikben nincs meg Isten ismerete, akik nem tudták a látható javakból megismerni azt, aki van, s a műveket szemlélve nem ismerték föl az alkotót, hanem a tüzet vagy a szelet, vagy az iramló levegőt, vagy a csillagok körét, vagy a víz árját, vagy a napot s a holdat tartották világot kormányzó isteneknek. Ha már ezeket isteneknek gondolták, mert szépségük elbájolta őket, tudhatták volna, mennyivel kiválóbb ezek ura, hiszen a szépség szerzője alkotta mindezeket. Ha pedig megcsodálták ezek erejét és tevékenységét, megérthették volna, hogy alkotójuk még erősebb, mert a teremtmények nagyságából, szépségéből nyilván meg lehet ismerni azok teremtőjét. De ezek ellen még csak kevesebb a kifogás, mert ők talán csak tévednek, miközben Istent keresik, és meg akarják találni. Amikor ugyanis alkotásaival foglalkoznak, s azokat vizsgálják, megejti őket azok látása, mert annyira szép, amit látni lehet. Ezeknek azonban még sincs mentségük, mert, ha tudásban annyira vitték, hogy át tudták kutatni a világot,, ennek urát ugyan miért nem tudták előbb megtalálni?" (Bölcs 13,1-9) Minden, ami van, az Atyától van, s minden teremtmény hozzá kell, hogy vigyen minket. Tőle származnak az isteni Személyek: a Fiú az értelem síkján tőle születik, a Szentlélek az isteni akarat síkján tőle származik a Fiúval közös lehelésben. Az övé a végtelen isteni értelem és akarat. Ő adja, ajándékozza a Fiúnak és kapja vissza tőle, majd közösen ajándékozzák a Szentléleknek. Az Atya teremti a Fiú által az egész világ minden látható és láthatatlan teremtményét, tehát az embereket és az angyalokat is. Ő tartja fenn a létrehozott teremtményeket, Ő adja nekik a tevékenység lehetőségét, az erőt, energiát. Ő irányítja a mindenséget örök tervei szerint. De Ő a végcél is, mindennek és mindenkinek az Ő dicsőségét kell szolgálnia, és mindennek hozzá kell visszatérnie. Jézus küldetése: „hogy az Isten szétszórt gyermekeit egybegyűjtse." (Jn 11,52) A világ végén pedig Atyjához visz mindenkit: „Amint ugyanis Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban mindnyájan életre fognak kelni. Mindenki a maga rendje szerint: elsőként Krisztus, azután azok, akik Krisztuséi, az ő eljövetelekor. Azután jön a vég, amikor majd átadja az uralmat Istennek és Atyának, miután megsemmisített minden fejedelemséget, minden hatalmasságot és erőt. Mert addig kell uralkodnia, amíg ellenségeit mind a lába alá nem veti. Mint utolsó ellenséget, a halált semmisíti meg, mert mindent a lába alá vetett. Amikor azonban ezt mondja: Minden alá van vetve, kétségtelenül kivétel az, aki mindent alávetett neki. Mikor pedig minden alá lesz vetve neki, akkor a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben." (1 Kor 15,22-28) A teremtett világ a világ végén elpusztul: „Akkor az egek nagy robajjal elmúlnak, az elemek a hőségtől elolvadnak, a föld pedig, és a rajta levő teremtmények elégnek." (2 Pét 3,10) Isten azonban a sokak által lenézett anyagot is megmenti elsősorban Fiának testében, de a feltámadó emberek testében is átmentődik az örök életre. Róla, az örök Atyáról beszélgetünk tehát, hogy minél tökéletesebben megismerjük és meg is szeressük Őt.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése