Húsvét második hetének szerdája

Húsvét második hetének szerdája

Lorchi Szent Flórián vértanú emléknapja

Szent Mónika az édesanyák emlékezete

Dicsőítelek, Uram,

A nemzetek között,

És hirdetem neved testvéreimnek,

Alleluja.

Könyörögjünk!

Urunk, Istenünk, évről évre megemlékezünk húsvét szent titkáról, amellyel helyreállítottad az ember eredeti méltóságát és megadtad a feltámadás reményét. Kérve kérünk, add, hogy amit hittel ünnepelünk, azt örök szeretetedből elnyerjük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Sic enim Deus dilexit mundum, ut Filium suum unigenitum daret.”

(János 3, 16a.)

„Úgy szerette Isten a világot, hogy Egyszülött Fiát adta oda.” Jelentette ki a mi Urunk, Jézus Krisztus tanításának kezdetén az apostoloknak és mindenkinek, aki hallgatja az ő tanítását, megtartja azt, és a szerint él. Néhány nappal ezelőtt minden bizonnyal még emlékezünk arra az evangéliumi szakaszra, amelyben éjnek éjjelén Nikodémus a gazdag farizeus felkereste a názáreti Mestert titokban és beszélgetésbe elegyedett vele, amelyben arról volt szó, hogy az idős, de hívő ember, hogyan születhetik újjá, és erre Jézus Krisztus válasza egyértelműen az volt, hogy a keresztségben minden ember újjá születik, ha csecsemő, ha felnőtt, ha öreg akkor is. Most ennek az újjászületés ajándékának a forrását tárja fel a szeretet tanítvány Szent János evangélista. Rögtön az elején magyarázatott kapunk arra nézve is, hogy mi miért történik meg ebben a hatalmas, gigantikus műben, amelyet Isten írt, és Fia hajtott végre itt a földön. A megváltás oka Testvéreim az, hogy a Mennyei Atya szeretete a világ iránt, vagyis a bűnös emberiség iránt olyan eltökélt és hatalmas, annak ellenére, hogy az ember semmiféle előzetes érdemet képtelen volt felmutatni az évezredek folyamán. A legmegdöbbentőbb, a legmeghökkentőbb ebben az egész sztoriban az, hogy a Teremtő Isten áldozathozatallal mutatta ki a jóakaratát. A hit tárgya tehát Istennek ez a nagy tette. Isten ugyanis, amikor megteremtette a világot és beleültette a közepébe az embert, hogy az uralkodjon felette nem számolt azzal, hogy az angyalok egy része annyira iriggyé lesz, féltékennyé válik erre a szeretettre, hogy nemcsak Isten ellen fordulnak lázadással, hanem haragjukat, gyűlöletüket az emberek iránt is felszítják. A lázadó és letaszított angyalok a pokolban a sötétség szolgálatába szegődtek és elhatározták, hogy elfordítják az embereket Teremtőjüktől ezzel állva bosszút letaszítatásukért. A sötét angyalok serege és démonjaik bizony alapos munkát végeztek az emberrel és sikerült állandó ellentétet kelteniük Isten és a kiválasztott nép között, akik újból és újból elcsábultak a sötétség erőinek. Elfelejtették, hogy mivel tartoznak Uruknak, elfelejtették, hogy hálával és szeretettel kellene viseltetniük Isten irányába. Mivel ez kihalt az emberek lelkéből, Isten elküldte Egyszülött Fiát, hogy újra élessze az emberek lelkében a jót, a szeretetett, hogy visszafordítsa az emberiséget a sötétségből ismét a fény felé. Az igazi hitben benne van a hódolat, és benne van a szeretet is az Atya iránt. Ezt az igazságot olyan fontosnak tartja a szentíró, hogy tagadó formában megismétli, és mint azt jól tudjuk az ismétlés Jézus Krisztus tanításában a fontos mondanivalók jelzője volt. A Mennyei Atya nem elítélni küldte a Fiút a földi világba, hanem azért, hogy megmentse általa a világot. Az Isten különben sem akarja elítélni az embert, ha ezt akarná sokkal egyszerűbben megtudná oldani. Hiszen elég lenni egy angyali sereget leküldeni a mennyből, vagy elég lenne a természet erőit az ember ellen fordítani, vagy csupán hagynia kellene, hogy a sötétség erői vegyék át a hatalmat a földön, de még az is egyszerűbb lenne, ha engedné, hogy az ember az ember ellen forduljon és a saját maga által gyártott eszközökkel hitványul kiirtsa saját magát. Ezzel szemben az történik, Krisztusban szeretett Testvéreim, hogy az ember, a hitetlen ember önmagát ítéli el azzal, hogy jobban szereti a sötétséget, mint a világosságot. A hitetlen ember hátat fordít Isten végtelen szeretetének, és ezért nem is tud részesülni a szeretetének áldásaiban. Miután Jézus Krisztus a Nikodémussal történt beszélgetése során visszaidézte a Ószövetség egyik nagyon ismert jelenetét a rézkígyó póznára emeléséről, utalt arra, hogy Őt magát is így fogják majd fára szegezve magasra emelni a sötétség emberei. Jól láthatóvá teszik a bűnös emberek számára, hogy bátran nézzenek föl rá. Aki ezt bűnbánóan megteszi, meggyógyul. Ebben a történetben az Isten ellen lázadó zsidók a bűnös emberiséget jelképezik. Egy korábbi lázadásuk miatt ítélte őket Isten arra, hogy negyven évig kóboroljanak a Sínai félsziget sivatagjaiban, és még sem tanultak belőle. A vándorút vége felé már nagyon unták a napi mannát, a víztelenséget, a fáradságot. Fellázadtak hát Isten és Mózes ellen. Büntetésül Isten mérges kígyókat küldött rájuk. Akit egy ilyen kígyó megmart, rövid idő múlva végzett vele a kígyóméreg. Az élve maradtak megrémültek: sorban mindnyájan meghalunk! „Erre elmentek Mózeshez és azt mondták: Vétkeztünk, mert az Úr ellen és te ellened szóltunk; könyörögj, hogy vegye le rólunk ezeket a kígyókat! Könyörgött is Mózes a népért, mire az Úr így szólt hozzá: Készíts egy rézkígyót és tedd ki jelül: amelyik megmart feltekint rá, az életben marad. Csinált tehát Mózes egy rézkígyót és kitette jelül; a megmartak, ha feltekintettek rá, megmaradtak”. Jézus Krisztus nyilván azért hivatkozik itt erre a történetre, mert az ősszülők, majd később utódaik, az egész emberiség rengeteg bűnnel bántotta meg Istent. Kaptak ugyan büntetéseket, de az Úr nem vetette el végleg népét, sem a többi nemzetet. Most elküldte a mennyből egyszülött Fiát. Rézkígyó vagy akármi, akárki földi halandó a temérdek vétket kiengesztelni nem tudja. Ezért Isten saját Fiát emelteti fel magasba, hogy mindenünnen lássák meg áldozatát, és rajta keresztül kapjon bocsánatot mindenki, aki hisz benne. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítélet alá esett, mert nem hitt az Isten egyszülött Fia nevében”. Jézus Krisztus ezután céloz a benne hinni nem akaró zsidókra, de a történelem minden Krisztus-tagadó vallására is: „Az ítélet pedig ez: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mivel cselekedeteik gonoszak voltak. Mert mindaz, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy el ne marasztalják cselekedeteit; de aki az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánosságra jussanak tettei, mert Istenben cselekedte azokat.” A mi életünk is ítélet alatt áll: Mivel a világosság Jézus Krisztus, aki hozzá megy, mert mindig szerette Őt, és aki bűneit beismerve megvallja Jézus Krisztust, az egyaránt az igazság embere. A Jézus Krisztust most is megtagadók pedig menthetetlenül a sötétség emberei. A sötétség pedig előbb-utóbb elnyeli őket. Testvéreim ne feledjük soha el, hogy a legnagyobb ajándék, ha a gyermekünket felajánljuk valamiért, vagy valakiért, ahogy a másik legnagyobb ajándék, ha életünket is felajánljuk valamiért, vagy valakiért. A mi Urunk, Jézus Krisztus ezt tette értünk, ahogy Isten előtte a másikat. Mi vajon mit ajánlunk fel életünkből Istennek? Mert: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda.”

Imádkozzunk:

A mai ünnepet örömmel megülve részesültünk mennyei ajándékaidban, Istenünk. Add meg, kérünk, hogy mi, akik ezzel az áldozati lakomával Fiad halálát hirdetjük, a szent vértanúkkal együtt Fiad dicsőséges feltámadásának is részesei lehessünk. Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.

Ámen!