Húsvét második hetének péntekje

Húsvét második hetének péntekje

Magyarországi Boldog Erzsébet szűz apáca emléknapja

A mi Urunk, Jézus Krisztus emlékezete első péntek

Megváltottál, Urunk, véred árán minket,

Minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből.

Istenünk országává és papjaivá tettél minket,

Alleluja.

Könyörögjünk!

Istenünk, akaratodból szent Fiad vállalta értünk a kereszt gyalázatát, hogy megszabadítson minket a gonosz lélek hatalmából. Kérünk, add, híveidnek, hogy elnyerjük a feltámadás kegyelmét. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Colligite quæ superaverunt fragmenta, ne pereant.”

(János 6, 12b.)

„Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi ne vesszen kárba!” Szólította fel a mi Urunk, Jézus Krisztus tanítványait, miután Tiberiás tavának túl partján az összeverődött hatalmas tömeget a kenyérszaporítás csodájával ámulatba ejtette és jól lakatta őket az élet kenyerével. Ma első pénteken ennek az evangéliumnak kétszeres mondanivalója is van a számunkra. Időben a názáreti Mester tanító útjának felénél járunk, a második zsidó húsvét követően történtek ezek az események. János evangélista ebben az evangéliumi szakaszban érdekes módon megismétli a másik három evangélista történetét. Ez nem sokszor fordul elő az evangéliumokban, hogy mind a négy Írásban szinte egyformán emlékeztek volna vissza egy eseményre. János a szeretett tanítvány visszaemlékezése annyiban különbözik a többiekétől, hogy ő itt a két csoda után leírja Jézus Krisztus hosszú beszédét is amelyet mondott. Ezt most itt ebben az evangéliumi szakaszban nem, de majd jövő héten hétfőn fogjuk venni. Itt most Szent János evangéliuma a kenyérszaporítás csodáját kapcsolatba hozza a későbbeni Eucharisztiával. Mintegy előre vetíti az utolsó vacsora jelenetét, ahol akkor már csak a közvetlen munkatársai vettek részt, itt azonban egy hatalmas tömeg ült előtte füves dombokon hiszen csupán férfiakból több, mint ötezret számoltak össze. Az evangélista leírásából hűen kitűnik számunkra, hogy Jézus Krisztusnak nemcsak a betegségeken, nemcsak a gonoszlelkeken, hanem hatalma van a kenyér felett is, hiszen ezreket tud néhány kenyérrel úgy megvendégelni, hogy még a maradék is sokkal több lesz, mint ami kiinduláskor a rendelkezésükre állt. Itt, ha figyelmesen olvastuk, vagy hallgattuk az evangéliumi jelenetet, az apostolok szerepe is sokkal jobban ki van emelve, mint a többi evangélista ugyanezen eseményénél. Miben is nyilvánul meg ez a többlet? Abban, hogy itt Jézus Krisztus tudatosítja tanítványaiban jövend feladatukat, mert az élet kenyerét, majd nekik és utódaiknak kell kiszolgálniuk, amikor ő már nem lesz köztük. Próbára is teszi egyben őket, hiszen ő tudja jól, hogy majd lesznek olyan idők az életükben, amikor nem lesz majd semmijük, sem kenyerük, sem boruk és még üldözni is fogják őket, de a kenyeret akkor is meg kell majd törniük, a bort akkor is majd az ő vérévé kell változtatniuk bármilyen körülmény közé is sodródjanak életükben. Leginkább Testvéreim a hitetlenséget kell elsőként leküzdeniük, valamint kicsinyességüket, hogy nem hiszik el, hogy Isten mindenről gondoskodik azok számára, akik hisznek benne. Jól tudjuk, hogy a madarak nem szántanak, nem vetnek, nem szőnek ruhát, nem gondolkodnak agyafúrt terveken mégis esznek, mégis pompásabbnál pompásabb ruházatban tündökölnek, és mégis fenn maradnak évezredeken át. Az ember számára az a legfontosabb, hogy ne komplikálja túl saját életét, igyekezzen nem mindig a saját eszére és saját erejére támaszkodni, hanem olykor engedje el magát, és bízzon mindent az Isteni gondviselésre, mert Isten számára semmi sem lehetetlen. A tizenkét kosár maradék pontosan erre a dologra akar utalni, hogy a kezük sohasem lesz üres, ha mernek Isten jóindulatában bizakodni. A lényeg, hogy a tanítványok olyan kenyér szétosztására kaptak hatalmat, amely nem fogy el sohasem. De ekkor még a tanítványok sem fogják fel, még ők sem értik meg, hogy micsoda erőt, micsoda hatalmat kaptak Jézus Krisztustól. Azért nem értik, azért nem tudják felfogni ennek jelentését, mert ez a szellemi csoda sokkal magasabb szintű, mint az egyszerű gyógyítások, és a gonoszlelkek kiűzése az emberekből. Ez a csoda, maga a mennyország csodája, ez már ekkor előrevetíti számunkra azokat a dolgokat, amelyekben, majd halálunk után, ha arra érdemesültek vagyunk osztályrészünk lehet. A zsidó nép, és azt hiszem mondhatjuk bátran, hogy a mai egész megtört emberiség is egy olyan Messiást vár, egy olyan Messiást akar, aki az emberek, a rávárók földi igényeit elégíti ki. Látszólag a kenyérszaporítás is ilyen igény lenne, ha azt nem a saját testévé alakítaná át, és nem az ünnepi Eucharisztia asztalára tenné le, a hétköznapi étkezések helyett. Ez a kenyér nem földi táplálék, ez a kenyér a legnagyobb lelki eledel, amely csak létezhet az univerzumban. Ez a kenyér magán viseli a mi Urunk, Jézus Krisztus testének minden jegyét. Rajta van az ütlegelések nyoma, rajta van minden ostorcsapás hege, rajta látni a töviskoszorú okozta sebek foltját, de ugyanígy ott van a lyukak, amelyeket szent testébe a szögek ejtettek, ott van a lándzsa okozta hasadék is, amelyből vér és víz fojt ki. Ez az a kenyér Testvéreim, amelyből a mi Kegytemplomunkban Jézus Krisztus drága vére kicsordult, és láthatóvá vált évszázadokon át. Ez a kenyér a mai megfeszített názáreti Mester kereszthalálát hirdeti, és a feltámadás ígéretét hordozza minden benne hívő ember számára. Egy pillanatra a tömeg, amelyet Jézus Krisztus földi igényekkel ki elégített, egy pillanatra ez a tömeg olyan Messiást lát a názáreti ács fiában, amely szíve szerinti. Egy pillanatra lebbenti fel előttük egy tökéletes élet lehetőségét, de ők nem értik meg, hogy ez az ország, ez a tökéletes élet nem e földön fog megvalósulni, hanem majd halálunk után a mennyben. Nem értik, nem is érhetik hiszen őket a földies vágyak és érzelmek vezetik irányítják. Már nem is Messiást, hanem egyenesen királyt látnak Jézus Krisztusban és megakarják ragadni, hogy erőnek erejével uralkodóvá tegyék itt a földön. Még maga Jézus Krisztus is egy rövid pillanatra megretten ettől a pillanattól, ezektől a gondolatoktól, az embereknek ettől a földies akaratától. Először életében nem a farizeusok elől kell elmenekülnie, hanem saját hívei elől, akik ismét bebizonyítják, hogy nem Isten országát akarják megvalósítani, hanem a maguk primitív földi királyságát. Képtelenek az akkor élő zsidók elvonatkoztatni a földi élet ismérveitől, és ugyanígy a ma élő modern ember is képtelen elrugaszkodni a földi valóságtól, körömszakadtáig kapaszkodnak ennek a világnak minden anyagi megnyilvánulásához, minden anyagi javához. Elképzelhetetlen és felfoghatatlan még a mai ember számára is, hogy a valódi élet a halál után következhet. Kicsinyességükben, hitetlenségükben egymást taposva igyekeznek az emberek a földi életben a jobbnál-jobb helyeket megkaparintani, mert görcsösen azt hiszik, hogy ezzel teljes életet tudnak maguknak kiharcolni. Csak, hogy mi keresztény katolikus hívek pontosan és jól tudjuk, hogy nem hozza el az örökéletet számunkra, sem az anyagi jólét, sem a politikai karrier. Egyedül Jézus Krisztus tanítása, Jézus Krisztus szeretete, Jézus Krisztus testének és vérének vétele az, amely biztosíthatja számunkra a halál utáni örök életet és boldogságot. Jézus Krisztus megijed a tömeg rossz felé induló hangulatától, ezért visszahúzódik tőlük és imádkozni kezd értük az ő Mennyei Atyjánál. Érzi, hogy az embereknek nem lehet egyszerre mindent a nyakukba zúdítani, mert nem tudják azt kezelni, nem tudják még a tanítást felfogni, hanem előbb kegyelmekre van szükségük, hogy apró lépésenként jussanak el a teljes felismerés állapotába. Ha nem így tenne, ha nem lépésenként jutatná el az embert a teljes felismerésre, sokan lemaradnának, sokan morzsa módjára lehullanának róluk ezért is módja tanítványainak: „Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba.”

Imádkozzunk:

Kérünk, Istenünk, folytonos atyai jóságoddal őrizd megváltott gyermekeidet, hogy akik Fiad szenvedése árán szabaddá lettek, az ő feltámadásának örömében éljenek. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!