Nagypénteki Keresztút 2011-ben a Kálvárián

Keresztúti ének

Dallam: Hozsanna 67/B /Gyászba borult…/

Bevezető: Jertek hívek a szent keresztútra,

Gondoljunk a szenvedő Urunkra,

Öleljük át véres keresztfáját,

Sirassuk meg keserves halálát.

1. állomás Elhangzik a kegyetlen ítélet,

Kínhalálra dobnak oda Téged,

Vétkeinkért átok alatt nyögtünk,

Szeretetből Te halsz meg helyettünk.

2. állomás Vállaidra veszed a keresztet,

Árva szíved ó hogy sajog, reszket.

Ezer bűnünk iszonyatos terhe,

Nehezedik súlyos keresztedre.

3. állomás Meginog a kereszt vérző vállán,

Összeroskad az ártatlan Bárány,

Ó boruljunk mi is Vele porba,

Hiszen a mi bűnünk terhét hordja.

4. állomás Fájdalmas, jaj szívettépő látvány,

A Szűzanya Jézus keresztútján,

Vérző szívét elönti a bánat,

Zokogva megy Jézus Teutánad.

5. állomás Drága Jézus erőd egyre lankad,

Kényszerítve Simon segít rajtad,

Ó, ha tudná szenvedésed titkát.

De más szívvel vinné szent keresztfád.

6. állomás Veronika közeledik hozzád,

Kendőjével törli véres orcád,

Csodaképed a jutalma érte,

Szent arcodat lelkünkbe is vésd be.

7. állomás Agyonkínzott, gyötört tested gyönge,

Másodszor is leroskadsz a földre.

Új estednek oka, jaj én voltam,

Bűnből bűnbe annyit bukdácsoltam.

8. állomás Az út mentén könnyvirágok nyílnak,

Jeruzsálem leányai sírnak,

Ó nem elég itt a sírás-rívás,

Megtört szívet keres a Messiás.

9. állomás Ó ég ura, megint harmadszorra,

Erőtlenül leroskadsz a porba;

Hóhéraid könyörtelen vernek,

Vonszold tovább iszonyatos terhed.

10. állomás Leszaggatják testedről a köntöst,

Minden sebből új vérpatak öntöz,

Láztól égő sebeid szent vére,

Legyen gyarló lelkünk üdvössége.

11. állomás A keresztre szegezik szent tested,

Fájdalmadon szívünk borzad, reszket,

Roskadj össze kereszt kemény fája,

Ne légy Jézus kínhalálos ágya.

12. állomás Ó keserves, rettenetes óra,

Tikkadt ajkad nyílik végső szóra,

Visszaadva Atyádnak szent lelked,

Vérző fejed halálba csüggeszted.

13. állomás A keresztről Jézus drága testét,

Édesanyja karjaiba tették,

Nincs a földön annyi tenger bánat,

Mint amennyi szent szívedben támadt.

14. állomás Szent asszonyok tanítványok sírva

Jézus testét leteszik a sírba,

Mint a kenet édes illatárja,

Úgy kísérje szívünk hő imája.

Befejezés Édes Jézus, sírva jövünk hozzád,

Sírva nézzük holt-halovány orcád.

Itt a földi keresztúton járva,

Hadd kövessünk, szenvedők királya!