Nagyböjt harmadik hetének szerdája

Nagyböjt harmadik hetének szerdája

Casoriai Boldog Lajos áldozópap

Nagyböjt huszonkettedik napja

Agyonkínzott, gyötrött tested gyönge!

Másodszor is leroskadsz a földre.

Új estednek oka, jaj, én voltam,

Bűnből bűnbe annyit bukdácsoltam.

Könyörögjünk!

Urunk, Istenünk, taníts meg önfegyelmezésre, és tápláld lelkünket szent igéddel a negyvennapos húsvéti előkészület idején. Add, hogy teljes odaadással megtagadjuk magunkat érted, és mindenkor egy szívvel-lélekkel imádkozzunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Nolite putare quoniam veni solvere legem aut prophetas.”

(Máté 5, 17a.)

„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat.” Figyelmezteti hallgatóit a mi Urunk, Jézus Krisztus a hegyi beszédben miután közre adta számunkra a nyolc boldogságot, és tanítványait az apostolokat ellátta feladattal, küldetéssel. Isten nagyon szerette alkotását, az embert, talán még az angyaloknál is jobban, de tudta, hogy minden, ami alkotás, a káoszból jön létre, de csak azért képes abból kiemelkedni, mert szabályozott rendszerbe kényszerítette azt az akarata. Ha felnézünk az égre, semmi szabályszerűt nem tudunk felfedezni, mert nincs ami szabályozottságba terelje azokat. Ezért Isten, amikor a földet a káoszból megalkotta, és rá élőlényeket teremtett, hogy azok benépesítsék azt, ezt csak úgy tudta megvalósítani, ha az életet szabályokkal tette rendezetté. Ezeket a szabályokat törvényeknek nevezzük és ennek megtartását, értelmezését a próféták segítették amióta világ a világ. A tízparancsolat végtelenül leegyszerűsített szabályok halmaza, amely nyíltan és világosan szól az emberhez. Megtartása nem is volt nehéz, de a zsidó nép az évek során, a fejlődésével egyre inkább túlértelmezte azt, sőt egész papi rendet, kasztot hozott létre annak betartatására. Csak hogy ezek a személyek egyre inkább a törvény betűjét nézték és nem azt a szellemiséget, amelyet megtestesített. Így aztán egyre távolabb kerültek annak valódi tartalmától, magukat pedig föléje helyezték, már úgy, mint kivételeket, akikre az nem is vonatkozik. A Tórát, mint szöveget látták, de idővel teljesen elfakult bennük annak igazi lelke. Jézus Krisztus pedig ekkor már nem is titkolja, sőt kiemeli, és a felhívja a figyelmét a hallgatóinak arra, hogy Ő azért jött, hogy tökéletessé tegye azáltal, hogy engedelmes lesz Atya akaratának mindhalálig. Messiási küldetésének a lényege pontosan az, hogy benne, mint istenemberben megjelent a törvény teljessége azáltal, hogy felvállalta és megtette a Mennyei Atya akaratát. Az egyszerű, hétköznapi zsidó embernek Jézus Krisztus korában már elege volt mindenből, elege volt a rómaiakból, elege volt saját uralkodó osztályából, elege volt hamis papjaiból, ami által már jobban nem is várhatta volna a megígért Messiást. Csakhogy ők egy sokkal radikálisabb megoldásban reménykedtek, mint egy sebészi beavatkozásban, amellyel egyetlen pillanat alatt ki lehet vágni a régi rosszat és a helyébe oda lehet ültetni az új jót. Érezte mindezt a názáreti Mester is környezetében ezért tartotta szükségesnek, hogy minél gyorsabban, még küldetése elején tisztavizet öntsön a pohárba és követőit felkészítse arra az újra, amely nem is új, csupán a régi tökéletessé tétele. Az ószövetségi kinyilatkoztatás annak ellenére, hogy a zsidóknak szólt, Istentől eredt, így azt sem akkor, sem most nem lehet eltörölni, vagy csak egy í betű erejéig is megváltoztatni. Ennek okán ma is naponta olvassuk az ószövetséget, ma is naponta tanulunk belőle, és a zsoltárokkal zengjük Isten dicsőséges nagyságát. Jézus Krisztus még inkább azt igazolta, hogy ő az Atyától jött, vagyis az ószövetség törvénye és kinyilatkoztatása alapján. A zsidók ennek ellenére nem fogadták el Messiásnak, mert nem az ő elképzeléseiket valósította meg, hanem Istenét, akivel a zsidók már régen megszakították lelkükben a szövetséget, sőt rá akarták bizonyítani, hogy éppen Ő az, aki szemben áll a mózesi törvénnyel. Ezért kell neki világosan és érthetően megmagyaráznia, hogy milyen viszonyban áll vele, hogy legalább tanítványai tisztában legyenek ezzel. Az apostoli Egyház is megérezte ezt a feszültséget, hiszen a megtért pogányokat némi ellentét után már nem kötelezték a mózesi törvény megtartására, például a körülmetélésre, vagy az étkezési szokásaikra. Máté evangélista ezért foglalkozik ezzel a kérdéssel, hogy az ószövetségben hirdetett hittani és erkölcstani igazságok érvényben maradnak az újszövetségben is. Jézus Krisztus tehát nem törli el a mózesi törvényt, hanem tökéletesíti, teljességre emeli. Mert mi a törvény célja? – kérdezhetnénk magunktól. A törvény célja az volt, Testvéreim, hogy az Isten előtt való engedelmességet elősegítse. A zsidók mindenáron a törvény betűjéhez ragaszkodtak, Jézus Krisztus pedig annak szellemiségéhez, annak az emberi lélekben kifejtett hatásához ragaszkodott. Isten Egyszülött Fia emberré lett Jézus Krisztusban, és ebben az emberben Isten szellemisége testesült meg, vagyis éppen a törvény szellemisége. Ennek teljessége pedig akkor jelent meg, amikor a többszöri kísértés ellenére a Fiú teljes hódolattal és alázattal elutasította az emberi test kísértését, és megtette a Mennyei Atya akaratát. Ezt a többletet kaptuk az ő tanításaiban, az evangéliumokban, az apostolokban, majd az általuk alapított Anyaszentegyházban, és a püspökök testületében. Tegyük fel magunknak a kérdést ebben a nagyböjti időben: Ismerem-e és megteszem-e Isten akaratát? Természetesen az sem mindegy hogyan teszem azt meg, Jézus Krisztus hozzáállása példa-e számomra? Szolgai módon, vagy úgy, hogy meglátom benne a saját rám szabott meghívásomat, akár az apostolok, akik mindent félretéve követték Mesterüket az új úton? Ha így tesszük meg, akkor már nem vagyunk szolgák, hanem fiúk, és ha fiúk, akkor örökösök is! Miért mondja most mégis, hogy tökéletesíteni jött? A törvény küldetése, hogy megtartson az üdvösségre vezető úton. Valamennyi törvény közül Jézus többször is megkülönböztetett gonddal ajánlott egyet, az pedig a szeretet törvénye. Az utolsó vacsorán tanítványai lelkére kötötte. „Szeressétek egymást, ahogyan én szeretlek benneteket.” Ez a tökéletes törvény, ez az üdvösség legbiztosabb útja. Krisztusban szeretett Testvéreim gyászol Egyházközségünk! Balogh Mihály testvérünk a mai napon rálépett az üdvösség útjára. Nem szenvedve, nem hosszan, hanem egy pillanat alatt. Munka közben, szőlőmunkásként, tette, amit Isten kért tőle kivágta a férgeset, hogy óvja az újat. Ahogy Jézus Krisztus is mondta a hegyi beszédben tanítványainak, ő is olyan alázattal fogadta el mindenben Isten akaratát, akkor is, amikor három évvel őt megelőzve Fiát, Misi barátomat is magához szólította: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt, vagy a prófétákat.”

Imádkozzunk:

Urunk, Istenünk, szenteljen meg minket a mennyei lakoma, amelynek vendégei voltunk. Add, hogy oltalmazzon minden eltévelyedéstől, és részesítsen mennyei ígéreteidben. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!