Szeptember 2. csütörtök

Kérjétek az aratás Urát,
küldjön munkásokat az aratáshoz -
mondja tanítványainak Jézus.


Annak idején még imádkoztak a keresztény iskolákban. Aztán lekerültek a keresztek nemcsak az iskolák, nemcsak a középületek, hanem az emberi otthonok falairól is, és helyükbe Lenin, Sztálin és Rákosi képei kerültek. Aztán ezek a képek is gyorsan lekerültek a falakról, szobraikat a közterekről eltávolították. Husz évvel ezelőtt aztán semmi sem került a falakra, a liberalizmus korszaka csak egy Istent ismert el a Mammont, a pénz és gazdaság istenét, egy nem létező istent. Annak idején, a mi elődeinknek, ha útjuk templom mellett vezetett el, természetes volt, hogy belépjenek egy térdhajtásra, egy fohászra. Hazafelé ugyanígy. Mindezt kiirtotta az ateista oktatáspolitika, majd helyben hagyta a liberális-zsidó politika. Ma már egyetlen nem katolikus iskolában sem hangzik fel a diákok ajkán az ima. A diák, főleg, ha az iskola közelében volt a templom, nem mert bemenni, nehogy tovább tanulása veszélybe kerüljön. Bár a hivatalos és az úgynevezett szabad világ által dorongolt diktatúra elmúlt, de ma már dicső európai parlamentek megszavazzák a feszületek eltávolítását a középületekből, olyan országokban, ahol sohasem volt ateista diktatúra. Jó lenne, ha a tanév küszöbén kérnénk a Jóistentől, hogy legalább otthonainkban őrizzék meg a napi imát és a vasárnapi szentmisén való részvételt, minden munkánkhoz kegyelmet kérve, mert Isten nélkül nem lehet és nem is lesz magyar nemzet számára megújulás.

A mennyei lakoma örömében arra kérünk, Istenünk, hogy a szeretetnek e nagy szentsége érlelje meg azokat a magvakat, amelyeket az Egyház szántóföldjén bőkezűen elvetsz, és sokan válasszák élethivatásuknak, hogy testvéreikben szolgáljanak téged. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!