Az Úr lelke rajtam, kiválasztott és megjelölt engem,
ő küldött, hogy az üdvösség örömhírét vigyem,
a szegényeknek, és meggyógyítsam a megtört szívűeket.
Hányszor, de hányszor hagytuk abba talán mi is a reménytelennek látszó kérést? A magvető példabeszéde a csüggedő utolsó kapaszkodója. A megvető kiment vetni. Némely szem az útszélére esett, mások köves talajra, szúrós bogáncsok közé, a többi jó földbe hullott, és sokszoros: százszoros, hatvanszoros, harmincszoros termést hozott. A megvető a kudarcok ellenére sem hagyta abba a vetést mind a mai napig, pedig ha valaha rossz volt a termés, akkor ma aztán igazán rossz, ma aztán igazán kiábrándulhatna munkájából és feladhatná e reménytelennek tetsző vállalkozást. Kitartása sokszoros gyümölcsöt hozott. Jézus Krisztus sem hagyta abban a tanítást, az emberekkel való foglalkozást, törődést, mert voltak értetlenek, sőt ellenségesek is a hallgatóságában. Tudott lelkesedni azokért, akik termékeny lélekkel hallgatták, még ha oly kevesen is voltak, vannak. Az önmagában nem bízó prófétának pedig ezt mondta az Úr: "Ajkadra adom szavaimat, ma nemzetek és országok fölé állítalak, hogy gyomlálj és rombolj, pusztíts és szétszórj, építs és ültess." Csak egy soha ne legyél reménytelen, mert, aki a reményt elveszíti, az a hitét veszíti el, és aki a hitét veszíti el, azaz üdvösséget, a mennyországot szalasztja el végérvényesen.
Kérünk, Istenünk, hogy ez az áldozat, amelyben részesültünk, készítsen elő bennünket az örök élet örömére, amelyet Brindisi Szent Lőrinc áldozópap és egyháztanító hűséges szolgálatával kiérdemelt. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése