Július 19. hétfő

Könyörülj rajtam, Uram, mert beteg vagyok,
minden csontom remeg, gyógyíts meg, Uram!
A lelkem is mélyen megrendült.


Isten mindennap küld nekünk jeleket, amelyek segítenek, hogy kitartsunk gyengeségünkben, és előrehaladjunk a jóban, az erényes életben, az üdvösség útján. Fontos, hogy odafigyeljünk ezekre a jelekre, és kövessük bátran, gondolkodás nélkül indításaikat. Utólag visszagondolva belátjuk, hogy nem voltak ezek különleges jelek, dolgok, éppen ellenkezőleg talán túlságosan is hétköznapiak voltak. Olyan jelek, amelyek más embertársaimmal is megtörténhettek, de mivel őket nem tanította meg senki arra, amire engem, ők nem vették észre, nem vehették észre a kapott jeleket. A hívő ember számára szinte minden Isten jelenlétének és szeretetének jelévé válhat, míg a hitetlent akármennyi jel is veszi körül, mindebből a szeretetből semmit sem érzékel. Nem kell tehát jeleket követelnünk, miként a mai evangéliumban szereplő farizeusok teszik, hanem észre kellene vennünk az életünkben adódó apró jeleket, és meg kellene értenünk azokat.


Istenünk, emberi gyengeségünk egyedüli támasza, mutasd meg segítő hatalmadat beteg testvéreinken, hogy irgalmad erejéből felgyógyulva egészségben láthassuk őket viszont Egyházadban. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!