Pál megtérése
A mai
napon Szent Pál apostol megtérését ünnepeljük. Pál nem tartozott a Jézus által
választott tizenkét apostol közé, hanem farizeus volt, azaz a legbuzgóbb zsidó
vallási csoport tagja. Személyével nem a Jézus életét és tevékenységét bemutató
evangéliumokban, hanem az Úr feltámadása és mennybemenetele után találkozunk.
Pünkösd után az apostolok nagy bátorsággal és buzgósággal, valamint a
Szentlélek erőteljes ösztönzésére elkezdték hirdetni mindazt, amit Mesterük
mellett átéltek. Igehirdetésükben nagy hangsúlyt kapott Jézus megváltó halála
és üdvösségszerző feltámadása. Ténykedésüket és az emberek tömeges áttérését az
új hitre, a krisztusi hitre nem nézték jó szemmel a zsidó vallási vezetők, és
próbálták megakadályozni annak további terjedését.
Ennek egyik példája Pál esete, aki farizeusként szintén veszélyt látott az új vallásban és le akart számolni annak minden követőjével. Vakbuzgóságában a keresztények elfogásának szándékával indult el Damaszkuszba, de útközben megjelent neki Jézus. Ez a különleges látomás, a feltámadt Krisztussal való találkozás fordulatot hozott életébe: aki eddig a keresztények üldözője volt, most maga is Krisztus követője lett, aki hamar felismeri új feladatát: hirdetnie kell Krisztus feltámadását, hirdetnie kell, hogy ő az Üdvözítő.
Szent Pál apostol a rómaiakhoz címzett levelének elején így fogalmazza meg Krisztus örömhírének jelentőségét: „Az evangélium Isten üdvösséget hozó ereje minden hívőnek” (Róm 1,16). Ebből kiindulva érdemes személyesen válaszolnunk a következő kérdésekre. Hiszek-e az üdvösség örömhírében? Krisztus tanítása szerint élek-e? Hirdetem-e az üdvösség evangéliumát?
© Horváth István Sándor
Ennek egyik példája Pál esete, aki farizeusként szintén veszélyt látott az új vallásban és le akart számolni annak minden követőjével. Vakbuzgóságában a keresztények elfogásának szándékával indult el Damaszkuszba, de útközben megjelent neki Jézus. Ez a különleges látomás, a feltámadt Krisztussal való találkozás fordulatot hozott életébe: aki eddig a keresztények üldözője volt, most maga is Krisztus követője lett, aki hamar felismeri új feladatát: hirdetnie kell Krisztus feltámadását, hirdetnie kell, hogy ő az Üdvözítő.
Szent Pál apostol a rómaiakhoz címzett levelének elején így fogalmazza meg Krisztus örömhírének jelentőségét: „Az evangélium Isten üdvösséget hozó ereje minden hívőnek” (Róm 1,16). Ebből kiindulva érdemes személyesen válaszolnunk a következő kérdésekre. Hiszek-e az üdvösség örömhírében? Krisztus tanítása szerint élek-e? Hirdetem-e az üdvösség evangéliumát?
© Horváth István Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése