2016. június 30., csütörtök

Ferenc pápa katekézise a szentévi kihallgatáson: az irgalmasság egy életstílus



Ferenc pápa katekézise a szentévi kihallgatáson: az irgalmasság egy életstílus


Ferenc pápa a nyári szünet előtti utolsó szentévi kihallgatáson 

A Szentatya június 30-án, csütörtökön délelőtt tartotta meg a nyári pihenés előtti utolsó jubileumi audienciát. Júliusban szünetelnek a szerda délelőtti általános kihallgatások is. A Szent Péter téren összegyűlt hívekhez intézett katekézisében Ferenc pápa ez alkalommal az irgalmasság műveiről fejtette ki gondolatait.
A Jubileumi év első hónapjaiban sokszor esett szó az irgalmasság műveiről. Ma az Úr arra szólít minket, hogy végezzünk komoly lelkiismeretvizsgálatot. Soha ne felejtsük el, hogy az irgalmasság nem egy elvont szó, hanem egy életstílus. Választhatok, hogy irgalmasként akarok-e élni, vagy sem. Más azonban beszélni az irgalmasságról, és más meg is élni azt – mondta Ferenc pápa, majd Szent Jakab apostol szavait értelmezte (vö. 2,14-17).
A közömbösség képmutatóvá tesz
Az irgalmasság önmagában holt, konkrét tettek nélkül. Az irgalmasságot szüntelen dinamizmusa tartja életben, vagyis hogy a testi-lelki szükségben szenvedők segítségére sietünk. Az irgalmasságnak van szeme, hogy lásson, van füle, hogy halljon és van keze, hogy felemeljen. A mindennapi élet lehetővé teszi, hogy kézzelfoghatóan megtapasztaljuk azokat a szükségleteket, amelyek a legszegényebbeket sújtják. Az a mi feladatunk, hogy vegyük észre számos testvérünk szenvedését, fordítsunk rájuk különleges figyelmet. Olykor a szegénység drámai helyzetei előtt haladunk el és úgy teszünk, mintha nem érintene bennünket. Minden ugyanúgy megy tovább, mintha semmi sem történt volna. A közöny végül képmutatóvá tesz bennünket, anélkül, hogy észrevennénk, egyfajta spirituális letargiához vezet, amely érzéketlenné teszi a lelket és meddővé az életet. Ferenc pápa rögtönzött szavakkal egészítette ki katekézisét: „Az emberek, akik úgy élnek, hogy nem veszik észre mások szükségleteit, nem látják számos spirituális és anyagi szükségleteiket, olyan emberek, akik nem élnek. Emberek, akik nem használnak másoknak. Ugye emlékeztek? Aki nem azért él, hogy szolgáljon, annak fölösleges élnie”.
Jézus tanítása: az éhezőnek enni kell adni! Ez alól nincs kibúvó
„Milyen sok aspektusa van Isten irántunk való irgalmasságának! Ugyanakkor hány arc fordul felénk, hogy irgalmasságot nyerjen. Aki megtapasztalta saját életében az Atya irgalmasságát, nem maradhat érzéketlen a testvérek szükségleteivel szemben. Jézus tanítása, amely a kihallgatás kezdetén elhangzott (Mt 25,31-46), nem ad menekülési lehetőséget: éheztem és ennem adtatok; szomjaztam és inni adtatok; mezítelen, menekült, beteg voltam, börtönben voltam és ti segítséget nyújtottatok (vö. Mt 25,35-36). Nem kereshetünk kibúvót egy éhező láttán: enni kell neki adni. Ezt Jézus mondja! Az irgalmasság művei nem elméleti fogalmak, hanem konkrét tanúságtételek. Arra köteleznek, hogy munkához lássunk a szenvedés enyhítésére”.
Globalizált világunk változásai következtében megsokszorozódtak az anyagi és spirituális szegénység egyes fajtái. Adjunk tehát teret a „szeretet fantáziájának”, hogy új cselekvési modelleket valósítsunk meg. Ezáltal az irgalmasság útja egyre konkrétabbá válik. Tehát az a feladatunk, hogy éber őrszemek legyünk, nehogy a jólét kultúrája által kitermelt szegénységgel szemben a keresztények tekintete meggyengüljön és képtelen legyen a lényegre összpontosítani.
A lényegre összpontosítani azt jelenti, hogy minden szenvedőben Jézust látjuk meg
Ferenc pápa ekkor ismét rögtönzött szavakkal fordult a kihallgatás résztvevőihez: mit jelent a lényegre összpontosítani? Azt, hogy Jézusra tekintünk, Jézust látjuk meg az éhezőben, a bebörtönzöttben, a betegben, a mezítelenben, a munkanélküliben, akinek el kell tartania családját. Azt, hogy Jézust látjuk meg ezekben a testvéreinkben; aki magányos, aki szomorú, aki téved és tanácsra van szüksége. Jézus ezeket a cselekedeteket kéri tőlünk: vegyük észre bennük Jézust. Miért? Mert Jézus mindnyájunkra így tekint”.
A pápa hálája Istennek és köszönete Örményország vértanú népének
A jubileumi kihallgatáson Ferenc pápa szólt Örményországban tett látogatásáról. Azt a nemzetet kereste fel, amely elsőként vette fel a kereszténységet a negyedik század elején. Az örmény nép, hosszú történelme során vértanúként tett tanúságot a keresztény hitről. A Szentatya hálát adott Istennek ezért az utazásért, valamint köszönetét fejezte ki az Örmény Köztársaság elnökének, II. Karekin katholikosznak, a katolikus pátriárkának és püspököknek, az egész örmény népnek azért, hogy a testvériség és béke zarándokaként fogadták.
Ősi keresztény gyökerek megerősítése, bátorítás a békére
A Szentatya utalt rá, hogy három hónap múlva, ha Isten is úgy akarja, újabb utazást tesz, ezúttal a Kaukázus térségének másik két országát, Grúziát és Azerbajdzsánt keresi fel.
„Kettős ok miatt fogadtam el ezeknek az országoknak a meglátogatását” – mondta Ferenc pápa. „Egyrészt a térségben jelenlévő ősi keresztény gyökerek érvényrejuttatása szempontjából – mindig a többi vallással és kultúrával való párbeszéd lelkülete szerint – másrészt a remény és a béke ösvényeinek bátorítása céljából. A történelem arra tanít bennünket, hogy a béke útja nagy kitartást és folyamatos lépéseket igényel, kezdve a kis lépésektől, amelyeket apránként kell növelni, kölcsönösen közeledve a másik felé. Éppen ezért azt kívánom, hogy mindenki és minden egyes ember járuljon hozzá a békéhez és a kiengesztelődéshez.”
A keresztények feladata: a testvéri szeretetközösség megerősítése
A keresztények arra kaptak meghívást, hogy megerősítsék egymás között a testvéri szeretetközösséget, hogy tanúságot tegyenek Krisztus evangéliumáról, és hogy kovász legyenek egy igazságosabb és szolidárisabb társadalomban. Ezért az örményországi apostoli látogatásban teljes egészében osztozott az Örmény Apostoli Egyház Legfőbb Pátriárkája, aki három napig vendégül látta otthonában Ferenc pápát. Most a Szentatya ismét üdvözletét küldte Örményország püspökeinek, papjainak, szerzeteseinek, szerzetesnőinek és minden hívőjének.
A munka méltóságot ad
A világnyelveken elhangzott összefoglalók és köszöntések után a pápa a Szent Péter téren összegyűlt olasz zarándokokhoz fordult. A Munka Fesztiválja kezdeményezés résztvevőit arra buzdította, hogy mozdítsák elő a munka kultúráját, amely biztosítja a személy méltóságát és a társadalom javát, alapsejtjétől, a családtól kezdve.
Éppen a család az, amely a leginkább szenved a munkaügy rossz helyzete, vagyis a munkanélküliség, az ideiglenes, alkalmi munka következtében. A munkaügyi szakértők feladata nem a segélynyújtás, hanem az előmozdítás, hogy országos és európai szinten az intézmények és a gazdasági döntéshozók közösen törekedjenek a teljeskörű és méltóságteljes foglalkoztatottság célkitűzésének megvalósítására, mivel a munka méltóságot ad – hangzott a pápa felhívása.
Június 30 – a római egyház első szent vértanúinak napja
Végül emlékeztetett rá, hogy ezen a napon tartjuk a római egyház első vértanúinak napját. „Imádkozzunk mindazokért, akik ma is nagy árat fizetnek azért, hogy Krisztus egyházához tartoznak” – kérte a hívek imáit Ferenc pápa.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése