Ferenc pápa katekézise a szentévi kihallgatáson: az irgalmasság egy életstílus
Ferenc
pápa a nyári szünet előtti utolsó szentévi kihallgatáson
A
Szentatya június 30-án, csütörtökön délelőtt tartotta meg a nyári pihenés
előtti utolsó jubileumi audienciát. Júliusban szünetelnek a szerda délelőtti
általános kihallgatások is. A Szent Péter téren összegyűlt hívekhez intézett
katekézisében Ferenc pápa ez alkalommal az irgalmasság műveiről fejtette ki gondolatait.
A
Jubileumi év első hónapjaiban sokszor esett szó az irgalmasság műveiről. Ma az
Úr arra szólít minket, hogy végezzünk komoly lelkiismeretvizsgálatot. Soha ne
felejtsük el, hogy az irgalmasság nem egy elvont szó, hanem egy életstílus.
Választhatok, hogy irgalmasként akarok-e élni, vagy sem. Más azonban beszélni
az irgalmasságról, és más meg is élni azt – mondta Ferenc pápa, majd Szent
Jakab apostol szavait értelmezte (vö. 2,14-17).
A
közömbösség képmutatóvá tesz
Az
irgalmasság önmagában holt, konkrét tettek nélkül. Az irgalmasságot szüntelen
dinamizmusa tartja életben, vagyis hogy a testi-lelki szükségben szenvedők
segítségére sietünk. Az irgalmasságnak van szeme, hogy lásson, van füle, hogy
halljon és van keze, hogy felemeljen. A mindennapi élet lehetővé teszi, hogy
kézzelfoghatóan megtapasztaljuk azokat a szükségleteket, amelyek a
legszegényebbeket sújtják. Az a mi feladatunk, hogy vegyük észre számos
testvérünk szenvedését, fordítsunk rájuk különleges figyelmet. Olykor a
szegénység drámai helyzetei előtt haladunk el és úgy teszünk, mintha nem
érintene bennünket. Minden ugyanúgy megy tovább, mintha semmi sem történt
volna. A közöny végül képmutatóvá tesz bennünket, anélkül, hogy észrevennénk,
egyfajta spirituális letargiához vezet, amely érzéketlenné teszi a lelket és
meddővé az életet. Ferenc pápa rögtönzött szavakkal egészítette ki katekézisét:
„Az emberek, akik úgy élnek, hogy nem veszik észre mások szükségleteit, nem
látják számos spirituális és anyagi szükségleteiket, olyan emberek, akik nem élnek.
Emberek, akik nem használnak másoknak. Ugye emlékeztek? Aki nem azért él, hogy szolgáljon, annak
fölösleges élnie”.
Jézus
tanítása: az éhezőnek enni kell adni! Ez alól nincs kibúvó
„Milyen
sok aspektusa van Isten irántunk való irgalmasságának! Ugyanakkor hány arc
fordul felénk, hogy irgalmasságot nyerjen. Aki megtapasztalta saját életében az
Atya irgalmasságát, nem maradhat érzéketlen a testvérek szükségleteivel
szemben. Jézus tanítása, amely a kihallgatás kezdetén elhangzott (Mt 25,31-46),
nem ad menekülési lehetőséget: éheztem és ennem adtatok; szomjaztam és inni
adtatok; mezítelen, menekült, beteg voltam, börtönben voltam és ti segítséget
nyújtottatok (vö. Mt 25,35-36). Nem kereshetünk kibúvót egy éhező láttán: enni
kell neki adni. Ezt Jézus mondja! Az irgalmasság művei nem elméleti fogalmak,
hanem konkrét tanúságtételek. Arra köteleznek, hogy munkához lássunk a szenvedés
enyhítésére”.
Globalizált
világunk változásai következtében megsokszorozódtak az anyagi és spirituális
szegénység egyes fajtái. Adjunk tehát teret a „szeretet fantáziájának”, hogy új
cselekvési modelleket valósítsunk meg. Ezáltal az irgalmasság útja egyre
konkrétabbá válik. Tehát az a feladatunk, hogy éber őrszemek legyünk, nehogy a
jólét kultúrája által kitermelt szegénységgel szemben a keresztények tekintete
meggyengüljön és képtelen legyen a lényegre összpontosítani.
A
lényegre összpontosítani azt jelenti, hogy minden szenvedőben Jézust látjuk meg
Ferenc
pápa ekkor ismét rögtönzött szavakkal fordult a kihallgatás résztvevőihez: mit
jelent a lényegre összpontosítani? Azt, hogy Jézusra tekintünk, Jézust látjuk
meg az éhezőben, a bebörtönzöttben, a betegben, a mezítelenben, a
munkanélküliben, akinek el kell tartania családját. Azt, hogy Jézust látjuk meg
ezekben a testvéreinkben; aki magányos, aki szomorú, aki téved és tanácsra van
szüksége. Jézus ezeket a cselekedeteket kéri tőlünk: vegyük észre bennük Jézust.
Miért? Mert Jézus mindnyájunkra így tekint”.
A
pápa hálája Istennek és köszönete Örményország vértanú népének
A
jubileumi kihallgatáson Ferenc pápa szólt Örményországban tett látogatásáról.
Azt a nemzetet kereste fel, amely elsőként vette fel a kereszténységet a
negyedik század elején. Az örmény nép, hosszú történelme során vértanúként tett
tanúságot a keresztény hitről. A Szentatya hálát adott Istennek ezért az
utazásért, valamint köszönetét fejezte ki az Örmény Köztársaság elnökének, II.
Karekin katholikosznak, a katolikus pátriárkának és püspököknek, az egész
örmény népnek azért, hogy a testvériség és béke zarándokaként fogadták.
Ősi
keresztény gyökerek megerősítése, bátorítás a békére
A
Szentatya utalt rá, hogy három hónap múlva, ha Isten is úgy akarja, újabb
utazást tesz, ezúttal a Kaukázus térségének másik két országát, Grúziát és
Azerbajdzsánt keresi fel.
„Kettős
ok miatt fogadtam el ezeknek az országoknak a meglátogatását” – mondta Ferenc
pápa. „Egyrészt a térségben jelenlévő ősi keresztény gyökerek érvényrejuttatása
szempontjából – mindig a többi vallással és kultúrával való párbeszéd lelkülete
szerint – másrészt a remény és a béke ösvényeinek bátorítása céljából. A
történelem arra tanít bennünket, hogy a béke útja nagy kitartást és folyamatos lépéseket
igényel, kezdve a kis lépésektől, amelyeket apránként kell növelni, kölcsönösen
közeledve a másik felé. Éppen ezért azt kívánom, hogy mindenki és minden egyes
ember járuljon hozzá a békéhez és a kiengesztelődéshez.”
A
keresztények feladata: a testvéri szeretetközösség megerősítése
A
keresztények arra kaptak meghívást, hogy megerősítsék egymás között a testvéri
szeretetközösséget, hogy tanúságot tegyenek Krisztus evangéliumáról, és hogy
kovász legyenek egy igazságosabb és szolidárisabb társadalomban. Ezért az
örményországi apostoli látogatásban teljes egészében osztozott az Örmény
Apostoli Egyház Legfőbb Pátriárkája, aki három napig vendégül látta otthonában
Ferenc pápát. Most a Szentatya ismét üdvözletét küldte Örményország
püspökeinek, papjainak, szerzeteseinek, szerzetesnőinek és minden hívőjének.
A
munka méltóságot ad
A
világnyelveken elhangzott összefoglalók és köszöntések után a pápa a Szent
Péter téren összegyűlt olasz zarándokokhoz fordult. A Munka Fesztiválja
kezdeményezés résztvevőit arra buzdította, hogy mozdítsák elő a munka
kultúráját, amely biztosítja a személy méltóságát és a társadalom javát,
alapsejtjétől, a családtól kezdve.
Éppen
a család az, amely a leginkább szenved a munkaügy rossz helyzete, vagyis a
munkanélküliség, az ideiglenes, alkalmi munka következtében. A munkaügyi
szakértők feladata nem a segélynyújtás, hanem az előmozdítás, hogy országos és
európai szinten az intézmények és a gazdasági döntéshozók közösen törekedjenek
a teljeskörű és méltóságteljes foglalkoztatottság célkitűzésének
megvalósítására, mivel a munka méltóságot ad – hangzott a pápa felhívása.
Június
30 – a római egyház első szent vértanúinak napja
Végül emlékeztetett rá, hogy ezen a napon tartjuk a római egyház első
vértanúinak napját. „Imádkozzunk mindazokért, akik ma is nagy árat fizetnek
azért, hogy Krisztus egyházához tartoznak” – kérte a hívek imáit Ferenc pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése