Mindenszentek

Ma a mennyország boldog lakóit ünnepeljük

Sokan vannak, megszámlálhatatlan sereg. Egy részüket ismerjük, mert az Egyház Jézustól kapott hatalmával megállapította róluk, hogy valóban ott vannak Isten trónja mellett, de a többségét csak akkor ismerjük majd meg, ha mi magunk is odakerültünk. Kik is vannak ott? Egyetlen egy sem azért, mert nem követett el semmi bűnt. A Szűzanya az egyetlen ember, aki soha semmiféle bűnt nem követett el, de ő is azért kapta a mindent és mindenkit fölülmúló dicsőséget, mert Isten rá vonatkozó akaratát maradéktalanul elvállalta és teljesítette. A többi szent is azért került oda, mert vállalta Isten tervét, akaratát. János elmondja, hogy vannak ott szüzek, akik Isten kedvéért nem nősültek, vagy nem mentek férjhez, mert vállalták az Isten Országáért ezt az állapotot. Lemondtak, de csak az Isten Országáért mondtak le a természetes boldogságról, és ezért teljesíteni tudtak olyan küldetést, mely a nagyobb lelki hasznot szolgálta: Most követik a Bárányt, bárhová megy. Ott vannak azok, akik Isten eredeti parancsát teljesítették: „Szaporodjatok és sokasodjatok, töltsétek be a földet.”(Ter 1,28), tehát édesanyák és édesapák. Boldogságot osztó csodálatos kútforrások, egész életüket másért áldozó áldott emberek. Ma azokat az embereket ünnepeljük, akik földi életükben komolyan vették Jézus parancsát: „Legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok is tökéletes.” (Mt 5,48) „Isten fiainak hívnak és azok is vagyunk.”(1) Ez Isten szeretetéből forrásozik. „Mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya.”(1) Ez annak ellenére így van, hogy Atyánkat nem ismeri a világ, tehát ezt a vonatkozást, istengyermekségünk kiváló tényét sem ismerheti. Be is tudjuk bizonyítani, hogy a szerető Isten gyermekeként tudunk igazán szeretni.„Még nem lett nyilvánvaló, hogy mik leszünk.”(2) Ez a „megjelenés” nem az utolsó ítéletre vonatkozik, hanem az üdvösség kezdetére, a halál pillanatára, vagy a tisztítótűzből való szabadulásra. Jézus ekkor megjelenik, megmutatja magát, magához ölel és bemutat Atyjának: „Megvallom őt Mennyei Atyám előtt.”(Mt 10,32) Ettől kezdve „látjuk Őt, amint van.”(2) és látjuk mellette, benne azt is, hogy az Atya tervei szerint milyen széppé, tökéletessé alakított minket az isteni szeretet. Megszentelődtünk benne és általa itt a földön (3), azaz önző önmagunkat átalakítottuk Isten kegyelmével önzetlenül szerető, mindig másokért elő emberré. Ezeket a gondolatokat igyekezzünk megérteni és megvalósítani, hogy részünk legyen a beteljesülésben is. Tavasztól őszig megtermette „Földanya nénénk garmada bőségét.” Az őszi szüretek után a termőföld téli álomba merült. Az ember, a hívő, gondolkodik: egyszer az emberélet ciklusa is véget ér. Mi lesz a sorsom? Az Egyház beiktat november elejére két ünnepet: 1-én, megmutatja a mennyországot, a boldog beteljesülés állapotát, és azokat, akik már ott örömmel ünnepelnek. Örökké tartóan.2.-án a szemünket a tisztítótűzre irányítja, és azokra, akik üdvözültek ugyan, de még a tűz által tisztulva készülnek a mennybe bejutni. Ma a menny boldog lakóit ünnepeljük. Kik azok? A jó angyalokkal együtt éneklő egykori földlakók. Emberek, emberi személyek a lelkükkel. Fehér ruhában vannak: a megszentelő kegyelemben tündökölnek, mint az angyalok is. A földön kapták az istengyermekség nagy ajándékát. Volt, aki ezt tisztán, nagy bűn nélkül őrizte az égig. A többiek talán egyszer, esetleg többször is beszennyezték a lelküket súlyos bűnnel, de megmosták a Bárány vérével és újra tiszták lettek. Közös tehát az üdvösség oka: a Bárány vére, a kegyelmek forrása. Volt saját szenvedésük is: „a nagy szorongatásból jöttek”(14) Kivétel nélkül mindegyik vállalta a kapott keresztet. Vértanúk, -a szeretet hősei, szülők, betegápolók, tanítók, - szerzetesek, papok. Közös, hogy mindegyik vállalta az Isten által neki szánt életet. Ünnepeljük őket, mert megérdemlik. Szülők, rokonok, jó barátok is ott lehetnek.