Katekézis a Hit Évében
2013.11.04. Hétfő
A szentek kétségbe eshetnek-e?
Tisztázni kell, hogy jelen esetben a szentek mit jelent: a mennyországban élő embereket, akár a kanonizáltakat, akár az üdvözültek bármelyikét? Ebben az esetben a kérdésre nemmel kell válaszolnom, mert a mennyországban lévő szent testvéreink szemmel látják Istent, benne minden dolgot és történést úgy szemlélhetnek, mint ami Isten dicsőségét szolgálja, rendjén való, senkire nem jelenthet semmiféle veszedelmet, sem félni nem kell, sem kétségbeesni nem lehet. Ha a mennyország lakóinak Isten megmutatja a földön most zajló történéseket, akár családjuk, barátaik, ismerőseik gondját-baját, akár földi hazájuk veszedelmeit, akkor sincs okuk kétségbeesni, mert Isten jósága rámutat a megoldásokra, legfőképpen arra, hogy semmi sem kerülheti el a Gondviselés rendjét, minden javára válik Isten választottainak, kapnak megfelelő erőt a nehézségek elviselésére, érdemeik növekednek. Az Egyház szóhasználatában a szent megjelölés a földiekre is vonatkozik. Ilyen értelemben a szent jelző nem erkölcsi tökéletességet jelent, hanem azt, hogy ezek az emberek Istenhez tartoznak, aki végtelenül szent = más, mint a teremtett lények, magához emelte hitük és keresztségük erejében az Egyház tagjait, a szentségek kegyelmei napról-napra szorosabban fűzik őket az Atyához, a Fiúhoz és a Szentlélekhez. Az Atya gyermekei és örökösei, a Fiú testvérei és társörökösei, a Szentlélek templomai. Ezeknél a szenteknél már más a kérdésre adható válasz. Az ilyeneknek sem szabad kétségbeesni, mert erősen hinniük kell, Isten szereti őket, mindent a javukra működtet közre, erőt ad a nehézségek elviselésére, és mindenért, ami nehéz és netán elviselhetetlennek tűnik, bőségesen megjutalmaz. Ezt komolyan remélni is kell: Istenem, remélek Tebenned, mert végtelenül hű és irgalmas vagy. Ilyenkor a szeretet külön jelleget kap: megtisztelem Istent azzal, hogy megbízom benne, Ő is nagyon szeret, kétségbeesnem nem szabad és nincs miért. Ha a kétségbeesés mégis hatalmába kerít valakit, Isten nagyon zokon veszi, mert ez a bennünk lakó, lelkiéletünket igazgató Szentlélek elleni bűnnek számít, aki garancia arra, hogy velünk az Isten, nem szabad engednünk a kísértőnek. Jó védelem a Szűzanya is. Nem ok nélkül szövegezték meg és ajánlják rendszeres imának: Most segíts meg Mária, ó irgalmas Szűzanya! Keservét a búnak, bajnak eloszlatni van hatalmad. Hol már ember nem segíthet, a Te erőd nem szűnik meg, hő imáit gyermekidnek nem, Te sohasem veted meg. Hol a szükség kínja nagy, mutasd meg, hogy anya vagy! Most segíts meg Mária, ó irgalmas Szűzanya! Ámen.
2013.11.04. Hétfő
A szentek kétségbe eshetnek-e?
Tisztázni kell, hogy jelen esetben a szentek mit jelent: a mennyországban élő embereket, akár a kanonizáltakat, akár az üdvözültek bármelyikét? Ebben az esetben a kérdésre nemmel kell válaszolnom, mert a mennyországban lévő szent testvéreink szemmel látják Istent, benne minden dolgot és történést úgy szemlélhetnek, mint ami Isten dicsőségét szolgálja, rendjén való, senkire nem jelenthet semmiféle veszedelmet, sem félni nem kell, sem kétségbeesni nem lehet. Ha a mennyország lakóinak Isten megmutatja a földön most zajló történéseket, akár családjuk, barátaik, ismerőseik gondját-baját, akár földi hazájuk veszedelmeit, akkor sincs okuk kétségbeesni, mert Isten jósága rámutat a megoldásokra, legfőképpen arra, hogy semmi sem kerülheti el a Gondviselés rendjét, minden javára válik Isten választottainak, kapnak megfelelő erőt a nehézségek elviselésére, érdemeik növekednek. Az Egyház szóhasználatában a szent megjelölés a földiekre is vonatkozik. Ilyen értelemben a szent jelző nem erkölcsi tökéletességet jelent, hanem azt, hogy ezek az emberek Istenhez tartoznak, aki végtelenül szent = más, mint a teremtett lények, magához emelte hitük és keresztségük erejében az Egyház tagjait, a szentségek kegyelmei napról-napra szorosabban fűzik őket az Atyához, a Fiúhoz és a Szentlélekhez. Az Atya gyermekei és örökösei, a Fiú testvérei és társörökösei, a Szentlélek templomai. Ezeknél a szenteknél már más a kérdésre adható válasz. Az ilyeneknek sem szabad kétségbeesni, mert erősen hinniük kell, Isten szereti őket, mindent a javukra működtet közre, erőt ad a nehézségek elviselésére, és mindenért, ami nehéz és netán elviselhetetlennek tűnik, bőségesen megjutalmaz. Ezt komolyan remélni is kell: Istenem, remélek Tebenned, mert végtelenül hű és irgalmas vagy. Ilyenkor a szeretet külön jelleget kap: megtisztelem Istent azzal, hogy megbízom benne, Ő is nagyon szeret, kétségbeesnem nem szabad és nincs miért. Ha a kétségbeesés mégis hatalmába kerít valakit, Isten nagyon zokon veszi, mert ez a bennünk lakó, lelkiéletünket igazgató Szentlélek elleni bűnnek számít, aki garancia arra, hogy velünk az Isten, nem szabad engednünk a kísértőnek. Jó védelem a Szűzanya is. Nem ok nélkül szövegezték meg és ajánlják rendszeres imának: Most segíts meg Mária, ó irgalmas Szűzanya! Keservét a búnak, bajnak eloszlatni van hatalmad. Hol már ember nem segíthet, a Te erőd nem szűnik meg, hő imáit gyermekidnek nem, Te sohasem veted meg. Hol a szükség kínja nagy, mutasd meg, hogy anya vagy! Most segíts meg Mária, ó irgalmas Szűzanya! Ámen.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése