2013. augusztus 15., csütörtök

Nagyboldogasszony ünnepe III.



Elmélkedések Nagyboldogasszony ünnepére

harmadik nap

„Íme, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.”

Az ünnep örömét hét asszonyi szó fogalmazza meg. A vigílián egy Jézust hallgató asszony kiált fel: „Boldog a méh, amely hordozott, és az emlők, amelyeket szoptál”(Lk 11,27) ma, pedig a legilletékesebb ajak, a Szűzanyáé vallja: „Íme mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék”(Lk 1,48) Valóban boldog Mária méhe, hiszen kilenc hónapig táplálta, őrizte,majd megszülte az Istenembert. Ahányszor elmondjuk az Üdvözlégy imádságot a Gyümölcsöt dicsérjük, de Mária méhének gyümölcsét. Ennél azonban boldogabb Mária, mert hittel fogant, szült, nevelt és adta áldozatul Fiát. Boldog, mert egyetlen igaz tanítvány, akinek a hite nem homályosult el soha. A Jézust szülő és a Vele szeretetben örökre összeforrt Édesanya azonban akkor lett igazán és végleg boldog, amikor Fia fölvette testestől-lelkestől a mennyei boldogságba. Mária is ember: kell a beteljesülés, a boldog istenlátás, az örök jutalom, azaz a teljes kegyelem után a legteljesebb boldogság. Az én Fiam, aki mindezt kiérdemelte nekem, az én Fiam, akinek a boldog mennyország minden lakója köszönheti a boldogságát. Nemcsak a földön az előbb-utóbb elhaló, elhallgató ajkak mondják az Üdvözlégyet, a kettős boldogságot, hanem az égiek örök imája is ez, az utolsó szavak nélkül. Célba értél Szűzanyánk, mert hittél, hiteddel és egész lényeddel, megszentelt testeddel is vállaltad Jézust. Mi magyarok még többet merhetünk: megérdemelt Királynői méltóságodat így dicsérjük: Magyarok nagyasszonya, Nagyboldogasszonyunk,s ebben elsősorban a Te jóságod ragyog, a Te hitedet koronázta meg az Úr.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése