Katekézis a Hit Évében
2013.03.10. vasárnap
Királyi papság és szolgálati papság.
Első pillanatra nem könnyű megérteni a rövid szöveget. A mi gondolkodásunkban a király az állam teljes jogú vezetője,sőt az ősi formában ura, tulajdonosa. Szent István Isten akaratából Magyarország királya. Teljhatalmú úr minden honpolgár és minden érték felett. Ezért ajánlhatta fel, adhatta oda országát végrendeletben a Mennybevitt Szűzanyának. A királyságban a királyon kívül mindenki szolga, a király alattvalója. Az ő dolguk: megtenni a király parancsait. A krisztusi papságban mindkét jelleg megvan. Mivel a szeretet a világ legnagyobb értéke, aki szeretetből végez jótettet,az királyi módon cselekszik. A királyi papság is így gondolható el egyszerűen. Az lenne a kívánatos, ha minden pap ezzel a királyi gesztussal tudná gyakorolni papi küldetését. Viszont az is igaz, hogy az ennyire szeretetre épülő egyházszervezet nem egykönnyen alakítható ki még lelki alapon sem. Ezért érthető az említett bíboros józan megállapítása: „A királyi papságnak és a szolgálati papságnak együtt kell jelen lennie az életünkben”. A krisztusi papság sem alakítható ki teljességgel napjainkban. Nem azért, mert lehetetlen, hanem az emberi gondolkodás van túlzottan összekötve anyagias világunkkal. Gondoljunk Assisi Szent Ferencre! Amikor 1208. körül kérte a pápát, III. Incét, hogy engedélyezze az szerzetesi közösségét, amely nem a monasztérium birtokára alapozza létét, hanem kizárólag jézusi elgondolásra. A pápai udvar rémülten ellenezte. A pápa viszont erre azt válaszolta: Ha nem engedélyezem, azt mondom ki, hogy a XIII. században nem lehet megtartani az evangéliumot. Mit mondjunk akkor a XXI. századról? Szent Péter apostol a megkeresztelteket királyi papságnak nevezi. Közülük kerülnek ki a szolgálatot teljesítő papok, az áldozópapok. Utóbbiak nagyobb hatalommal rendelkeznek, mert ők hivatalos közvetítők Isten és emberek között, ők szolgáltatják ki a szentségeket. Assisi Szent Ferenc ennek a szolgálati papságnak részese volt, mint szerpap, mégis úgy nyilatkozott, hogy ha angyallal és pappal egyszerre találkoznék, előbb a papot köszöntené, mert ő hozza le közénk az oltárra Jézust az átváltoztatásban, és csak az ő kezéből kaphatják meg mások. Ettől függetlenül a királyi papság is összekötő kapocs Isten és emberek között, hiszen ők is Isten gyermekei, Jézus testvérei és társörökösei, a Szentlélek templomai. Tehát joggal nevezi őket a liturgiában a miséző pap Isten szent népének. A földön és a mennyországban is ott a helyük Isten trónja mellett.
2013.03.10. vasárnap
Királyi papság és szolgálati papság.
Első pillanatra nem könnyű megérteni a rövid szöveget. A mi gondolkodásunkban a király az állam teljes jogú vezetője,sőt az ősi formában ura, tulajdonosa. Szent István Isten akaratából Magyarország királya. Teljhatalmú úr minden honpolgár és minden érték felett. Ezért ajánlhatta fel, adhatta oda országát végrendeletben a Mennybevitt Szűzanyának. A királyságban a királyon kívül mindenki szolga, a király alattvalója. Az ő dolguk: megtenni a király parancsait. A krisztusi papságban mindkét jelleg megvan. Mivel a szeretet a világ legnagyobb értéke, aki szeretetből végez jótettet,az királyi módon cselekszik. A királyi papság is így gondolható el egyszerűen. Az lenne a kívánatos, ha minden pap ezzel a királyi gesztussal tudná gyakorolni papi küldetését. Viszont az is igaz, hogy az ennyire szeretetre épülő egyházszervezet nem egykönnyen alakítható ki még lelki alapon sem. Ezért érthető az említett bíboros józan megállapítása: „A királyi papságnak és a szolgálati papságnak együtt kell jelen lennie az életünkben”. A krisztusi papság sem alakítható ki teljességgel napjainkban. Nem azért, mert lehetetlen, hanem az emberi gondolkodás van túlzottan összekötve anyagias világunkkal. Gondoljunk Assisi Szent Ferencre! Amikor 1208. körül kérte a pápát, III. Incét, hogy engedélyezze az szerzetesi közösségét, amely nem a monasztérium birtokára alapozza létét, hanem kizárólag jézusi elgondolásra. A pápai udvar rémülten ellenezte. A pápa viszont erre azt válaszolta: Ha nem engedélyezem, azt mondom ki, hogy a XIII. században nem lehet megtartani az evangéliumot. Mit mondjunk akkor a XXI. századról? Szent Péter apostol a megkeresztelteket királyi papságnak nevezi. Közülük kerülnek ki a szolgálatot teljesítő papok, az áldozópapok. Utóbbiak nagyobb hatalommal rendelkeznek, mert ők hivatalos közvetítők Isten és emberek között, ők szolgáltatják ki a szentségeket. Assisi Szent Ferenc ennek a szolgálati papságnak részese volt, mint szerpap, mégis úgy nyilatkozott, hogy ha angyallal és pappal egyszerre találkoznék, előbb a papot köszöntené, mert ő hozza le közénk az oltárra Jézust az átváltoztatásban, és csak az ő kezéből kaphatják meg mások. Ettől függetlenül a királyi papság is összekötő kapocs Isten és emberek között, hiszen ők is Isten gyermekei, Jézus testvérei és társörökösei, a Szentlélek templomai. Tehát joggal nevezi őket a liturgiában a miséző pap Isten szent népének. A földön és a mennyországban is ott a helyük Isten trónja mellett.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése