Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa
rendelkezése szerint
2013.02.14. csütörtök
A pokolbüntető mérsékléséről.
Arról szó sem lehet, hogy bármilyen kis adagolásban, de valamilyen erő csökkenteni tudná a büntetés hevét. Ha így lenne, végül el kellene fogynia a büntetésnek. Van, aki állítja, hogy a fel nem oldozott halálos bűn büntetése a földi életben időnként mérséklődik. Ezt a nézetet ismerte már Szent Ágoston is, és nem ítélte el kifejezetten, vagyis kissé hajolt feléje: „Úgy vélik, hogy a kárhozottak büntetése bizonyos, általuk tetszés szerint megjelölt időközönként mérséklődik. Így is megérthető, hogy megmarad irántuk Isten haragja, vagyis a kárhozat fennáll, (mert ez az Isten haragja, nem az isteni lélek felkavarodása), hogy haragjában, azaz miközben haragja megmarad, mégse tartsa vissza irgalmát, nem úgy, hogy véget vet az örök kínoknak, hanem hogy könnyebbséget ad legalább időnként a gyötrelmeknek” (ML 40 284,R 1932) Prudentius húsvéti himnuszában főleg Krisztus feltámadásának éjszakáján említ ilyen mérséklődést (ML 59 827) Ezek azonban kivételes vélemények, botránkozást is okozhatnának, ha húsvét előtt a kárhozottakért kezdenénk imádkozni. Újabb kérdés, hogy a pokolban megbocsátható-e a bocsánatos bűn, és ennek a bűnnek a bocsánata megtörténhetne-e? Úgy tűnik, nem, mert a bűnt ott visszavonni nem lehet, továbbá a bűnbocsánathoz mindig kell isteni kegyelem, azt pedig ott nem osztanak. Igaz, hogy a bocsánatos bűnért önmagában nem jár örök büntetés, de a pokolban ez is örökös lesz. A kárhozottak megátalkodottságáról. A kárhozottak abszolút megátalkodottak, mert annyira megszilárdultak a rosszban, hogy semmi erkölcsi jóra nem képesek, Istent mindig gyűlölik. Ha valaha tudnának bűnbánatot tartani, akkor a pokol nem lenne örök. Életem legborzasztóbb élménye volt, amikor a halállal vívódó nagyon öreg beteg mindent szépen elfogadott, amit az Egyház adni tud, de egy bűnt nem tud megbánni. Őt valaki fiatal korában annyira megbántotta, hogy azt megbocsátani nem lehet. Döbbenten ültem az ágy mellett. Kérleltem, változtasson ezen az akaraton, mert ha nem teszi meg, a többi bűnére sincs bocsánat, és ezért az egyért is kárhozat jár. Percekig tartott a néma lelki tusa. Én meg a jelen lévő Úr Jézus Krisztushoz rimánkodtam: Uram! Te egy hívő szavára azonnal küldtél engem, és én minden munkámat félretettem, indultam, mert erre tanítottál engem. A Te kezed tele kegyelemmel. Adj a betegnek kegyelmet, hogy tudjon megbocsátani megbántójának.Értesd meg vele is, hiszen jó gyermeked. Megtört a csend: Jól van, megbocsátok. Remélem, boldogan vár majd ő is engem a mennyország kapujában.Időben adott és elfogadott kegyelem.
2013.02.14. csütörtök
A pokolbüntető mérsékléséről.
Arról szó sem lehet, hogy bármilyen kis adagolásban, de valamilyen erő csökkenteni tudná a büntetés hevét. Ha így lenne, végül el kellene fogynia a büntetésnek. Van, aki állítja, hogy a fel nem oldozott halálos bűn büntetése a földi életben időnként mérséklődik. Ezt a nézetet ismerte már Szent Ágoston is, és nem ítélte el kifejezetten, vagyis kissé hajolt feléje: „Úgy vélik, hogy a kárhozottak büntetése bizonyos, általuk tetszés szerint megjelölt időközönként mérséklődik. Így is megérthető, hogy megmarad irántuk Isten haragja, vagyis a kárhozat fennáll, (mert ez az Isten haragja, nem az isteni lélek felkavarodása), hogy haragjában, azaz miközben haragja megmarad, mégse tartsa vissza irgalmát, nem úgy, hogy véget vet az örök kínoknak, hanem hogy könnyebbséget ad legalább időnként a gyötrelmeknek” (ML 40 284,R 1932) Prudentius húsvéti himnuszában főleg Krisztus feltámadásának éjszakáján említ ilyen mérséklődést (ML 59 827) Ezek azonban kivételes vélemények, botránkozást is okozhatnának, ha húsvét előtt a kárhozottakért kezdenénk imádkozni. Újabb kérdés, hogy a pokolban megbocsátható-e a bocsánatos bűn, és ennek a bűnnek a bocsánata megtörténhetne-e? Úgy tűnik, nem, mert a bűnt ott visszavonni nem lehet, továbbá a bűnbocsánathoz mindig kell isteni kegyelem, azt pedig ott nem osztanak. Igaz, hogy a bocsánatos bűnért önmagában nem jár örök büntetés, de a pokolban ez is örökös lesz. A kárhozottak megátalkodottságáról. A kárhozottak abszolút megátalkodottak, mert annyira megszilárdultak a rosszban, hogy semmi erkölcsi jóra nem képesek, Istent mindig gyűlölik. Ha valaha tudnának bűnbánatot tartani, akkor a pokol nem lenne örök. Életem legborzasztóbb élménye volt, amikor a halállal vívódó nagyon öreg beteg mindent szépen elfogadott, amit az Egyház adni tud, de egy bűnt nem tud megbánni. Őt valaki fiatal korában annyira megbántotta, hogy azt megbocsátani nem lehet. Döbbenten ültem az ágy mellett. Kérleltem, változtasson ezen az akaraton, mert ha nem teszi meg, a többi bűnére sincs bocsánat, és ezért az egyért is kárhozat jár. Percekig tartott a néma lelki tusa. Én meg a jelen lévő Úr Jézus Krisztushoz rimánkodtam: Uram! Te egy hívő szavára azonnal küldtél engem, és én minden munkámat félretettem, indultam, mert erre tanítottál engem. A Te kezed tele kegyelemmel. Adj a betegnek kegyelmet, hogy tudjon megbocsátani megbántójának.Értesd meg vele is, hiszen jó gyermeked. Megtört a csend: Jól van, megbocsátok. Remélem, boldogan vár majd ő is engem a mennyország kapujában.Időben adott és elfogadott kegyelem.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése