Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa
rendelkezése szerint
2013.01.05. szombat
Tehát nemcsak ugyanazt a megszentelő kegyelmet adja meg nekik, amelyet ők is elnyertek, és amely által „Isten fiai" lettek, hanem egy tökéletes emberi természetet, azaz testet és lelket hozzákapcsol örökre az isteni természethez a Fiú személyi fősége alatt. Hallották, és örültek neki. Gyönyörű tervnek ítélik: Isten végtelen szeretetének csodája ez, kiálthattak fel. Dicsőség az Atyának, aki mindennek ősforrása, aki nemcsak a Fiúnak és a Szentléleknek ajándékozta isteni természetét öröktől fogva, hanem az egyszerű emberrel is közölni akarja a megtestesülésben. Imádjuk az Istent teljes odaadással eme alázatos szeretetében, és szolgálni fogjuk akkor is, ha ez a terv valóra válik. És szeretjük Őt, akik közénk, sőt fölénk magasztosítja az emberi természetet. Nem irigyeljük, hanem segítjük a megtestesülés által felemelt kisebb testvért, az összes embert. Az angyalok másik csoportja megdöbbenten hallgat. Nem érti a végtelen szeretet tervét, miért akar az Isten teremtménybe alázódni? És ha már mindenáron alázódni akar, akkor miért éppen emberbe testesül? Egy tiszta szellem mégis csak más, mint egy „sárból, napsugárból összegyúrt" ember! Tetejében pedig még imádjuk is ebben a formájában? Még a testét is? Nem, ez lehetetlen! Elhangzik tehát a válasz az isteni szóra: „Non serviam!" Nem, nem és nem szolgálunk annak az isteni személynek, aki lealázza magát az emberek közé. Isten pedig ekkor felragyogtatta a jövőt: „Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony, akinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, és a fején tizenkét csillagból álló korona. Mivel áldott állapotban volt, vajúdva, a szüléstől gyötrődve kiáltozott." (Jel 12, 1-2) íme, az Asszony szíve alatt már megszületni kész volt az Istenember.
2013.01.05. szombat
Tehát nemcsak ugyanazt a megszentelő kegyelmet adja meg nekik, amelyet ők is elnyertek, és amely által „Isten fiai" lettek, hanem egy tökéletes emberi természetet, azaz testet és lelket hozzákapcsol örökre az isteni természethez a Fiú személyi fősége alatt. Hallották, és örültek neki. Gyönyörű tervnek ítélik: Isten végtelen szeretetének csodája ez, kiálthattak fel. Dicsőség az Atyának, aki mindennek ősforrása, aki nemcsak a Fiúnak és a Szentléleknek ajándékozta isteni természetét öröktől fogva, hanem az egyszerű emberrel is közölni akarja a megtestesülésben. Imádjuk az Istent teljes odaadással eme alázatos szeretetében, és szolgálni fogjuk akkor is, ha ez a terv valóra válik. És szeretjük Őt, akik közénk, sőt fölénk magasztosítja az emberi természetet. Nem irigyeljük, hanem segítjük a megtestesülés által felemelt kisebb testvért, az összes embert. Az angyalok másik csoportja megdöbbenten hallgat. Nem érti a végtelen szeretet tervét, miért akar az Isten teremtménybe alázódni? És ha már mindenáron alázódni akar, akkor miért éppen emberbe testesül? Egy tiszta szellem mégis csak más, mint egy „sárból, napsugárból összegyúrt" ember! Tetejében pedig még imádjuk is ebben a formájában? Még a testét is? Nem, ez lehetetlen! Elhangzik tehát a válasz az isteni szóra: „Non serviam!" Nem, nem és nem szolgálunk annak az isteni személynek, aki lealázza magát az emberek közé. Isten pedig ekkor felragyogtatta a jövőt: „Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony, akinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, és a fején tizenkét csillagból álló korona. Mivel áldott állapotban volt, vajúdva, a szüléstől gyötrődve kiáltozott." (Jel 12, 1-2) íme, az Asszony szíve alatt már megszületni kész volt az Istenember.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése