Katekézis a Hit Évében XVI.
Benedek pápa rendelkezése szerint
2012.12.16. vasárnap
A szentmise Jézus állandósított áldozata. II.
Vére folyamatosan csepeg a testéből az ostorozás közben, folyik a tövisek és a szegek mellett, a maradék pedig megnyitott oldalából ömlik ki, amikor a katona visszarántja lándzsáját. Jézus holtteste tehát vértelenné válik. Erre mutat rá Jézus jó előre, amikor az utolsó vacsorán két féle anyagot használ fel és változtat át: a kenyeret elsődlegesen Testévé változtatja, a bort pedig elsődlegesen Vérévé. Ezt sem gyors egymásutánban cselekszi, hanem vacsora közben az egyiket, vacsora után a másikat. A keresztáldozat is hosszú esemény, szörnyen kifárasztó szenvedés volt. A két esemény szoros összefüggésére utal az átváltoztató szavakhoz fűzött figyelmeztetés: „Ez az én testem, mely értetek adatik.", és. „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, mely értetek kiontatik" (19-20). Tehát az első koncelebrálás és áldozás csak a másnapi keresztáldozattal összefüggésben érvényes, és lényegében ugyanaz az áldozat. A szentmisében ugyanezt tesszük jelenvalóvá. Az átváltoztatás után fel is emeljük, hogy emlékeztessünk: Urunk a magasba emelve halt meg értünk, jól szemügyre vehesse minden jelenlévő, és érezzük, hogy áldásként felettünk lebeg mindenkor az üdvözítő áldozat. Valóban áldozat? Vannak, aki még a keresztáldozat tényénél is töprengenek: Jézus Krisztus az áldozati Bárány az áldozat. De ki a pap? Hiszen az áldozat és a pap korrelatív fogalmak, egyik a másik nélkül nem létezhet, mint a hegy és a völgy. Nos, el kell ezen gondolkodnunk. Nyilván nem a zsidó papok jönnek számításba, hiszen az ő megbízatásuk csak a Mózes által elírt áldozatokra szólt a megadott körülmények között. Embert pedig ők nem áldozhattak föl. Egyébként eszük ágába sem jutott, hogy Jézust áldozati Báránynak tekintsék. Jézus, a Názáreti, az ő szemükben nem szent volt, hanem súlyosan káromkodó ember, akit vétke miatt halálra kellett ítélni, pogány kézzel a városon kívül rabszolga módra keresztre feszíteni, hogy így örökre elpusztuljon. De nem lehettek a jézusi áldozat papjai azok sem, akik Őt ténylegesen kínozták, szegezték, vagyis megtettek mindent, hogy megöljék. Ezek nem papok voltak, hanem hóhérok. Senki más, csak Jézus lehetett a pap.
2012.12.16. vasárnap
A szentmise Jézus állandósított áldozata. II.
Vére folyamatosan csepeg a testéből az ostorozás közben, folyik a tövisek és a szegek mellett, a maradék pedig megnyitott oldalából ömlik ki, amikor a katona visszarántja lándzsáját. Jézus holtteste tehát vértelenné válik. Erre mutat rá Jézus jó előre, amikor az utolsó vacsorán két féle anyagot használ fel és változtat át: a kenyeret elsődlegesen Testévé változtatja, a bort pedig elsődlegesen Vérévé. Ezt sem gyors egymásutánban cselekszi, hanem vacsora közben az egyiket, vacsora után a másikat. A keresztáldozat is hosszú esemény, szörnyen kifárasztó szenvedés volt. A két esemény szoros összefüggésére utal az átváltoztató szavakhoz fűzött figyelmeztetés: „Ez az én testem, mely értetek adatik.", és. „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, mely értetek kiontatik" (19-20). Tehát az első koncelebrálás és áldozás csak a másnapi keresztáldozattal összefüggésben érvényes, és lényegében ugyanaz az áldozat. A szentmisében ugyanezt tesszük jelenvalóvá. Az átváltoztatás után fel is emeljük, hogy emlékeztessünk: Urunk a magasba emelve halt meg értünk, jól szemügyre vehesse minden jelenlévő, és érezzük, hogy áldásként felettünk lebeg mindenkor az üdvözítő áldozat. Valóban áldozat? Vannak, aki még a keresztáldozat tényénél is töprengenek: Jézus Krisztus az áldozati Bárány az áldozat. De ki a pap? Hiszen az áldozat és a pap korrelatív fogalmak, egyik a másik nélkül nem létezhet, mint a hegy és a völgy. Nos, el kell ezen gondolkodnunk. Nyilván nem a zsidó papok jönnek számításba, hiszen az ő megbízatásuk csak a Mózes által elírt áldozatokra szólt a megadott körülmények között. Embert pedig ők nem áldozhattak föl. Egyébként eszük ágába sem jutott, hogy Jézust áldozati Báránynak tekintsék. Jézus, a Názáreti, az ő szemükben nem szent volt, hanem súlyosan káromkodó ember, akit vétke miatt halálra kellett ítélni, pogány kézzel a városon kívül rabszolga módra keresztre feszíteni, hogy így örökre elpusztuljon. De nem lehettek a jézusi áldozat papjai azok sem, akik Őt ténylegesen kínozták, szegezték, vagyis megtettek mindent, hogy megöljék. Ezek nem papok voltak, hanem hóhérok. Senki más, csak Jézus lehetett a pap.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése