Rózsafüzér Királynője

 B év Évközi 27. vasárnapja,

Rózsafüzér Királynője

Szeretettel köszöntöm minden kedves olvasómat, akik egykor és talán újra ellátogatnak blogomra a több, mint egy éves kihagyás után. Most nem kívánok az elmúlt év eseményeiről és okairól magyarázkodásba kezdeni, hanem sokkal inkább ott szeretném folytatni, ahol akkor abba hagytam.

Az elmúlt és az elkövetkezendő napok is igen bonyolultnak, eseményekkel telinek ígérkeznek. Hiszen ne feledkezünk el arról, hogy tegnap október 6.-án ünnepeltünk 48-es szabadságharcunk véres megtorlásának ünnepét, és arról sem feledkezhetünk meg, hogy holnap Nagyboldogasszony főünnepe vár ránk magyarokra, akiket első szent királyunk István, az államalapító, Fia, Imre herceg halála után koronáját és egész népét Szűz Máriának ajánlotta fel. Így már azt hiszem, hogy jobban érhető, hogy ma milyen magasztos élmény a Rózsafüzér Királynőjére emlékezni.

Krisztusban szeretett Testvéreim!

Sajnos azt kell mondanom, hogy bizony ilyen nagy ünnepek árnyékában, a Hit évének kezdetének kapujában eltörpülni látszik a mai nap, amely, ha nem volna vasárnap, bizony még az élet nagy rohanó forgatagában eszünkbe sem jutna. Sajnos azt kell mondanom, hogy egyre kevesebben ismerik a mai napot, egyre kevesebben ismerik a rózsafüzért. Bár ez sem teljesen igaz, mert néhány héttel ezelőtt a szőlőben szüretkor egy fiatal lány a nyakamban látva a rózsafüzért megkérdezte, hogy hol lehet ilyet kapni. Megígértem neki, hogy fogok számára egyet juttatni, bár nem is annyira a rózsafüzér birtoklása a lényeg, hanem, hogy ismerjük működését, és hogy használni tudjuk, mert aki a rózsafüzért képes napi szinte használni, az képes hinni, és kérni. Hinni Istenben, egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban, és kérni édesanyjától Szűz Máriától, a legfőbb közbenjárónktól, akinek kérését Fia mindig meghallgatja. A költő ezt így teszi meg:

Balássy László:
    Szentolvasó Királynője

Időtlen és idő együtt vannak itt:
olvasódon peregnek a szemek,
testi magad fölé emel a hit,
és Istenhez öleli lelkedet.

Ó, szent Öröm, mely örülni tanít!
Látod a Szüzet és a Gyermeket,
s látod a Kereszt véres ágait,
melyek Gyümölcse léted üdve lett.

És látod a dicsőség titkait:
a tárt sziklasírt, a megnyílt eget.
Érzed Anyád ölelő karjait,
ki testével a mennybe vétetett;
áldott Asszony az asszonyok között:
Irgalmat esdve érted könyörög.

 

Gyönyörű és hátborzongató sorok. És, hogy ez az imádság az évszázadokon át, hogyan is alakult ki, hogyan is vált életünk részévé, a következőkben igyekszem röviden vázolni.

 

 Ez a népszerű imádság magyarul először az apácák számára írt kódexekben (XVI. század) tűnik fel. Az örvendetes rózsafüzérnek még fehér rózsakoszorú, a fájdalmasnak veres, a dicsőségesnek pedig arany rózsakoszorú a neve.

A rózsafüzér négy forrásból eredeztethető: a zsoltározás, a Miatyánk, az Üdvözlégy és az imaláncok határozták meg kialakulását – ezekbõl adódott össze körülbelül a XV. században a ma ismert rózsafüzér.

A XIII. században sok szerzetesrendben imádkozták a zsoltárokat, néhány helyen mind a százötven zsoltárt. Azok a barátok, akik nem tudtak olvasni, százötven Miatyánkot mondtak a zsoltárok helyett. A hagyomány szerint Szent Domonkos kapta azt az üzenetet, hogy az Üdvözlégyet imádkozzák százötvenszer a Miatyánk helyett.

A rózsafüzér kezdetben tehát százötven Üdvözlégyből állt, de az Üdvözlégynek csak az első, szentírási részét mondták. IV. Orbán pápa 1261-ben hozzáadta Jézus nevét.

A XV. században a rajnavölgyi karthauzi szerzetesek minden Üdvözlégyhez hozzárendeltek egy titkot Jézus életéből, ami elmélkedésre, szemlélődésre indította az imádkozókat. Többnyire csak ötven Üdvözlégyet mondtak, és így ötven titkot soroltak fel. Egyes listák százötven titkot tartalmaznak. A karthauziak a  rózsafüzérrel az õskeresztény pusztai remeték szokását követték, akik egy-egy zsoltárt imádkoztak el együtt, majd csendben térdelve vagy leborulva azon hosszasan elmélkedtek, és a végén az elöljáró összefoglalta az egyéni imákat (zsoltárkollekta). A karthauziak közösen elmondták az üdvözlégy első részét, Jézus nevéhez hozzáfűzték a megfelelő titkot, és azon hosszasan egyénileg elmélkedtek, szemlélődtek.

Porosz Domonkos az ötven Üdvözlégyet (Quinquagena) tizedekre osztotta, s ezen imádságot rosariumnak, vagyis Mária rózsakoronájának nevezte el.

Alanus de Rupe, domonkos szerzetes Douaiban 1468–70 körül megalapította a Rózsafüzér Társaságot, amely nagyban hozzájárult a szentolvasó imádkozásának elterjedéséhez.

A Dicsőség és az apostoli hitvallás, valamint az öt tizedet megelőző három Üdvözlégy az isteni erényekkel kapcsolatban a tridenti zsinat után, a XVI. században került a rózsafüzérhez; titkainak számát lecsökkentették: így lett minden tizednek egyetlen titka.

Az üdvözlégy második része – Asszonyunk, Szűz Mária... – csak később lett része az imádságnak, Szent V. Piusz pápa kezdeményezésére, aki 1568-ban hivatalosan jóváhagyta a rózsafüzért.

1572. október 7-én szintén V. Piusz vezette be ünnepét Győzedelmes Nagyasszonyunk tiszteletére, az 1571-es lepantói tengeri ütközet emlékére. A pápa a lepantói győzelmet az egész keresztény világ a rózsafüzér-imádságnak, illetve a Szűzanyának tulajdonította. Szent V. Piusz, a csatát segítendő, a rózsafüzért imádkozta; közben látomása volt: a győzelmet látta. Délben valóban megfordult a szél, a füstöt a törökökre vitte, így a keresztesek győztek.

XIII. Gergely 1573-ban a Legszentebb Rózsafüzér elnevezéssel október első vasárnapjára helyezte át az ünnepet azon templomok és kápolnák számára, ahol rózsafüzér-oltár volt. Savoyai Jenő 1716-ben kivívott péterváradi győzelme emlékére, ahol szintén a rózsafüzér imádkozása segítette a győzelemet, XI. Kelemen  pápa (1700–21) az egész egyházra kiterjesztette. XIII. Leó pápa 1887-ben megemelte az ünnep rangját, s a domonkos miseszövegeket tette általánossá. Szent X. Piusz pápa 1913-ban visszahelyezte az ünnepet október 7-re.

A Rózsafüzér Királynője nevet 1960-ban adta XXIII. János pápa e jeles Mária-ünnepnek.

 

Krisztusban szeretett Testvéreim, befejezésül így imádkozzunk Szűz Máriához:

 

Imádság Rózsafüzér Királynőjéhez

"Ó, Mária áldott rózsafüzére, édes lánc,

mely Istenhez láncolsz minket,

szeretet köteléke, mely az angyalokkal egyesítesz,

az üdvösség tornya a pokol szakadékában,

biztos kikötő az általános hajótörésben,

nem hagyunk el soha többé.

Te légy erősségünk, halálküzdelmünk óráján.

Tiéd legyen kialvó életünk utolsó csókja.

És ajkunk utolsó lehelete a te édes neved legyen,

ó Rózsafüzér Királynője, ó drága Anyánk,

ó bűnösök Menedéke, szomorúak hatalmas Vigasztalója.

Légy áldott mindenütt, ma és mindörökké, a földön és az égben. Ámen."