Katekézis a Hit Évében XVI.
Benedek pápa rendelkezése szerint
2012.10.24.szerda
Isten ismeretvilágának elsődleges tárgya:tökéletesen ismert önmaga
Isten életének legszembetűnőbb szellemi megnyilvánulása az értelmi megismerés és az értelemtől irányított akarás. Isten értelmes mivoltára bölcseletileg a világban tapasztalható rendből és célirányosságból következtetünk. A fizikai, logikai és erkölcsi törvények, valamint a világegyetemes fejlődése ugyanis nem magyarázhatók meg értelmes és öntudatos végső ok nélkül. Hegel filozófiája nem tartja kezdettől fogva értelmes lénynek az abszolút szellemet, hanem úgy véli, hogy dialektikus fejlődés során csak az emberben jut el az öntudat és az értelmesség fokára. Ez az elgondolás azonban figyelmen kívül hagyja, hogy az ember megjelenését megelőző idő szervetlen anyagi lényeinek, energiáinak és életjelenségeinek, továbbá magának a fejlődésnek is vannak törvényei. A Szentírás az isteni értelmet elsősorban, mint bölcsességet, másodsorban, mint mindentudást, harmadsorban, mint végtelenül tökéletes értelmet mutatja, be Isten önismeretére a bölcselet ugyanúgy következtet, mint ismeretének egyéb tárgyaira: ha nem ismerne valamit, ami létezik vagy létezhet, akkor annak ismeretét tekintve képességiségben volna, ami nála lehetetlenség. Isten önismeretét csak a panteisták tagadják. Isten a Bibliában úgy viselkedik, mint aki tudatában van értékeinek, és ezeknek elismerését joggal várja el értelmes teremtményeitől. Jézus szerint az Atya és a Fiú kölcsönösen ismerik egymást, és másoknak róluk való ismerete ehhez a tudáshoz képest semmi (Mt 11,27). Hasonlót állít Szent Pál a Szentlélekről (1Kor 2,10-11). Ide kívánkozik Jézusnak ez a kijelentése: mint ahogy az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát'' (Jn 10,15). Isten önismerete két irányban érvényesül: Tudatosan cselekszik, és tud saját tökéletességeiről, ismer imagát minden vonatkozásban. Páratlan öntudattal rendelkezik. Össze tudja hasonlítani magát a teremtményekkel, és tudja, mennyivel több és értékesebb, mint azok együttvéve. Isten öntudatával szorosan összefügg az a tény, hogy mivel önmagában mindent megtalál, nem szorul rá, hogy teremtményei elismerjék és dicsőítsék. Elvileg mégsem mondhat le erről.Egyrészt azért, mert a teremtmények saját gondolatainak megvalósulásai,tehát ha értelemmel rendelkeznek nem hagyhatja meg őket abban a tudatban, hogy maguknak köszönhetik létüket. Másrészt az eszes teremtmények személyisége tökéletes kibontakozásának és örök boldogsága teljességének is feltétele Isten megismerése és elismerése.
2012.10.24.szerda
Isten ismeretvilágának elsődleges tárgya:tökéletesen ismert önmaga
Isten életének legszembetűnőbb szellemi megnyilvánulása az értelmi megismerés és az értelemtől irányított akarás. Isten értelmes mivoltára bölcseletileg a világban tapasztalható rendből és célirányosságból következtetünk. A fizikai, logikai és erkölcsi törvények, valamint a világegyetemes fejlődése ugyanis nem magyarázhatók meg értelmes és öntudatos végső ok nélkül. Hegel filozófiája nem tartja kezdettől fogva értelmes lénynek az abszolút szellemet, hanem úgy véli, hogy dialektikus fejlődés során csak az emberben jut el az öntudat és az értelmesség fokára. Ez az elgondolás azonban figyelmen kívül hagyja, hogy az ember megjelenését megelőző idő szervetlen anyagi lényeinek, energiáinak és életjelenségeinek, továbbá magának a fejlődésnek is vannak törvényei. A Szentírás az isteni értelmet elsősorban, mint bölcsességet, másodsorban, mint mindentudást, harmadsorban, mint végtelenül tökéletes értelmet mutatja, be Isten önismeretére a bölcselet ugyanúgy következtet, mint ismeretének egyéb tárgyaira: ha nem ismerne valamit, ami létezik vagy létezhet, akkor annak ismeretét tekintve képességiségben volna, ami nála lehetetlenség. Isten önismeretét csak a panteisták tagadják. Isten a Bibliában úgy viselkedik, mint aki tudatában van értékeinek, és ezeknek elismerését joggal várja el értelmes teremtményeitől. Jézus szerint az Atya és a Fiú kölcsönösen ismerik egymást, és másoknak róluk való ismerete ehhez a tudáshoz képest semmi (Mt 11,27). Hasonlót állít Szent Pál a Szentlélekről (1Kor 2,10-11). Ide kívánkozik Jézusnak ez a kijelentése: mint ahogy az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát'' (Jn 10,15). Isten önismerete két irányban érvényesül: Tudatosan cselekszik, és tud saját tökéletességeiről, ismer imagát minden vonatkozásban. Páratlan öntudattal rendelkezik. Össze tudja hasonlítani magát a teremtményekkel, és tudja, mennyivel több és értékesebb, mint azok együttvéve. Isten öntudatával szorosan összefügg az a tény, hogy mivel önmagában mindent megtalál, nem szorul rá, hogy teremtményei elismerjék és dicsőítsék. Elvileg mégsem mondhat le erről.Egyrészt azért, mert a teremtmények saját gondolatainak megvalósulásai,tehát ha értelemmel rendelkeznek nem hagyhatja meg őket abban a tudatban, hogy maguknak köszönhetik létüket. Másrészt az eszes teremtmények személyisége tökéletes kibontakozásának és örök boldogsága teljességének is feltétele Isten megismerése és elismerése.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése